Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-716

ÍÍ6. országos ülés 1901. jmtlus 15-én, szombaton. 199 tisztviselő, bár nem bir is theoretikus qualifikáczióval és diplomával, minden tekintetben megfelel és kellő képzettségéről az illető orgánumok, illetőleg főnökei és a minisztériumok meggyőződnek. Ismétlem, ez a ritkább esetben ós egészen kivételesen történik. A mi a t. képviselő úr negyedik kérdését illeti, hogy az összes külügyi szolgálatban levőknek csak 10°/o-a magyar — ezt a képviselő úr helyteleníti, s én sem örülnék annak, ha így volna, — arra nézve legyen szabad kijelentenem, hogy a közös külügyminiszternek mindig törekvése volt és az ma is, magyar embereket a külügyi szolgálatba felvenni, s oda vonzani és csak ő sajnálja legjobban, a mint ón is sajnálom, hogy nem nagyobb számmal mennek és főleg nem nagyobb számmal maradnak a külügyi szolgálatban. A magyar embernek — higyje meg t. képviselőtársam — egyik hibája az, — a katonai szolgálatnál is így van, a külügyi szolgálatnál is így van, — hogy megkezdik a szolgálatot, a kellő tanulmányokat megszerzik, megszerzik a képzettséget is, kiváló szolgálatot tehetnének magasabb alkalmazásban is ós a karrier felső fokozataiban, mielőtt azonban oda érnek, ott hagyják a szolgálatot és kijönnek. Thaly Kálmán: Nem győzik költséggel! Széll Kálmán miniszterelnök: Miért győzi a másik ? Thaly Kálmán: Gazdagabb! Széll Kálmán miniszterelnök: Higyje meg nekem t. barátom, hogy fizetésük aránylag a többi foglalkozási ágakéhoz ós a többi alkalmazásban levőkhöz nem rossz, sőt jobb. Ki lehet ott jönni; a fizetés bizony nem fényes, de jobb, mint az egyéb tisztviselői állásoknál, ez tehát okúi nem szolgálhat. A kérdés azonban mégsem úgy áll, a mint azt a képviselő úr állította, mert előttem fekszik egy kimutatás, a mely szerint a. külügyminisztérium központi személyzeténél, igaz, legmostohább a viszony, mert 159 hivatalnokból 25 a magyar ember és így csak 16°/o, de ez is több, mint a képviselő úr által felállított szám. Ámde a külügyi szolgálatnak egész létszámában úgy áll a dolog, hogy a diplomácziánál alkalmazott tisztviselők közül 30°/o, a konzuláris tisztviselőknél 33°/o a magyar és így az összes külügyi szolgálatot tekintve, — bele véve a czentrális kezelést is, a hol pedig mostoha az arány, — az diametrális arány 27°/o-ot tesz ki. Mindenesetre haladás ez a múlthoz képest. Azt pedig nem lehet felállítani mégsem, hogy a quóta arányában legyenek alkalmazva. Ez már, bocsánatot kérek, nem megy. Mi a közös anyagi kiadásoknál, a hadsereg beszerzéseinél és az ipari czikkeknól és egyéb anyagi dolgoknál igenis méltán megkövetelhetjük és ez helyes is, a kvóta-arányt. Ott keresztül is lehet vinni, mert ott arról van a szó, hogy az ország ugyanabban az arányban részesüljön viszoiitszoJgáltatásképen az őt illető jövedelmekben, mint a milyen arányban járul hozzá a közös kiadásokhoz. De már a személyzetnél ezt a tételt felállítani nem lehet. Nem lehet egyrészt a szolgálati érdekből, de másrészről azért sem, mert az illetők maguktól nem jönnek. Már pedig csak nem lehet bizonyos számarány szerint a külügyi szolgálatra embereket rekrutálni. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Ezek azok a szempontok, a melyek ezt a kívánalmat lehetetlenné teszik. De bocsánatot kérek, ezt követelni nézetem szerint nem is lehet, ós nem is szabad. A szolgálat érdeke utóvégre is az első, a melyért a felelősség elsősorban a külügyminisztert terheli ós abba gátlólag, vagy zavarólag belenyúlni sem a magyar kormánynak, sem a, magyar parlamentnek, nézetem szerint, sem nem feladata, sem nem hivatása, sem nem érdeke. (Helyeslés jobb felől.) A mi végűi a- -magyar nyelvben való ügykezelést illeti, nem lehet kívánni, nézetem szerint, azt sem, hogy minden magánfél — nem hatóságról beszélek — minden konzulátusnál magyarul kapja meg írásban a. választ, mert lehet itt-ott a konzulátusoknál, a hol magyarul értő hivatalnok van, hogy a magyar embernek ügyét-baját ő magyarul elvégzi, de formaszem egész precziz kiadványt az illető még sem tudna 'Írásban kiadni magyar nyelven. Ezt nézetem szerint nem is lehet kívánnunk, hanem kívánni lehet azt, hogy legyen mindenütt valaki, a ki magyarul ért és magyarul tudja ellátni a magyar embernek az ügyét. Erre a törekvés* meg is van a konzuláris statusban történő alkalmazásoknál, ez a,z igyekezet vezeti a külügyminisztert is, és a kiképzésnél is erre törekszünk. (Helyeslés.) Azt gondolom, hogy azok, a miket bemutattam és a miket elmondottam, igazolják, hogy ez irányban igenis haladás van. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Épen azért kérem a t. képviselő urat magát is, a ki — gondolom —• előadásomban nem lát semmiféle olyan állítást a magam részéről, a melyek az ő aggá lyainak eloszlatására ne szolgálnának, hogy válaszomat tudomásul vegye, ha azonban nem venné tudomásul, kérem a házat, hogy válaszomban megnyugodni szíveskedjék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Major Ferencz képviselő úr kíván szólani!