Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-716
200 71e- országos ülés 1901. jnníns 15-én, szombaton. Major Ferencz: T. képviselőház! A miniszterelnök úr válaszát tudomásul nem veszem, mert én ezen válaszban nem látom kidomborodva azt a jogos követelést és kívánalmat, a mely bennünket, mint magyar államot a külügyek vezetésében megillet. Nem látom kidomborodva épen legfontosabb részében: a közgazdasági részben, a konzulátusi intézményben. Tudjuk, t. képviselőház, mindannyian, hogy ez irányban sok mulasztás követtetett a múltban. Ha valahol, főleg ezen a téren nagyon sok mulasztás történt, mert igen sok esetben a delegácziőnak múlt tevékenysége csak udvariaskodás volt és azon fontos kívánságok tekintetében mindig elzárkózott maradt. A miniszterelnök úr az 1891. Julius 6-án tartott delegáczionális ülésben maga is beismerte azt, hogy a megoldatlan kérdéseknek egész halmazát találta maga előtt, a melyeknek megoldása reá vár. Ha más nem, a t. miniszterelnök úrnak ez a nyilatkozata teljesen szankczionálja azon állításomat, hogy a delegáczió a múltban, azon igazán jogos és kényes kérdésekben nem járt el a kellő energiával, a mely a magyar államiság kifelé való érvényesülése szempontjából föltétlenül szükséges. És ha, t. ház, valahol és valamikor így hazánkban azon kapocsnál fogva, a melyben Ausztriával állunk, a mely kapocsnak fenmaradása, de magának a trónnak erőssége is megkívánja, hogy egy feltétlenül erős magyar állam álljon itt benn, úgy mint kifelé az érvényesülés tekintetében. Már pedig kérdem a t. házat, egy egészséges, erőteljes magyar államot hol találunk mi a kifelé való érvényesülésben? Vájjon érvényesülhetünk-e mi kinn a konzulátusok ós a követségek terén? Legnagyobb bajunk, hogy nem gondoskodtunk kellőleg arról, hogy mindazon egyének, kik intézményeinket kint vezetik, áthatva és szaturálva legyenek attól, hogy ők a magyar állam érdekeit épúgy tartoznak képviselni, mint Ausztria érdekeit. Különösen fontos ez kereskedelmi téren, mert hiszen az anyagi kérdések tornyosulnak elsősorban fejünk felé; igen fontosnak tartom, hogy önállóságunk kifejezést találjon itt épp a konzulátusi intézményben. (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Akkor, a mikor ezen a téren oly nagy mulasztásokat kell konstatálnunk, lehetetlen, hogy a képviselőház egy perczig is megn3 7 ugodhassék olyan magatartásban, a mely ezen kérdést nem óhajtja rendezni ós nem dokumentálja kifelé, hogy igenis egy önálló magyar állam az, a mely igazán erősségót képezi a dualizmusnak, erősségét magának a trónnak és a nagyhatalmi állásnak. Annál inkább kívánatos e kérdésnek rendezése, mert tudjuk, minő jelenetek játszódtak le Ausztriában, melynek egysége meg lett ingatva. Nemcsak belkormányzatunk szempontjából, hanem főleg külügyi tekintetben rendkívül fontos, hogy egy egj-séges magyar állam álljon minden hatalom előtt, melynek tekintélyével számolni ós közgazdasági érdekeivel mindenesetre törődni kell. Éz, t. képviselőház, mindenkinek kell, hogy ideálja legyen, erre törekedni kötelességünk, ehhez meg is van jogunk, törvényekben van ez számunkra biztosítva, ezt követelnünk kell, ebből engednünk nem szabad. Ezeket előre bocsátva, ezt hiszem, a konkluzum egyéb nem lehet, minthogy ezen éra alatt, a hol szeretjük hangoztatni, úgy a delegáczióban, mint a képviselőházban, hogy a magyar államiságot kifelé dokumentálni kell, lehetetlenség belenyugodnunk egy olyan szabályzatba, melyet a külügyminiszter a konzulátusi vizsgákra nézve kibocsátott. T. képviselőház! Hogy miként állunk nálunk a magyar nyelv dolgában, erre nézve engedjék meg, hogy én is megtegyem nyilatkozatomat. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A konzulátusi tanfolyam öt évből áll; sajnos azonban, a magyar nyelvet csak a harmadik évben kezdik tanítani. Kérdem, micsoda jelentősége van ennek az oktatásnak? A gymnáziumban tanítják a görög nyelvet az ötödik osztálytól kezdve, ezt értem, ezt mindnyájan értjük. De micsoda eredménye lehet annak, hogy a harmadik évben kezdik a magyar nj^elvet tanítani az ' akadémiában? Mindenki meg lehet győződve, hogy sokkal rövidebb idő alatt elfelejti azt az illető, mint a mennyi idő alatt tanulta. Az a németajkú, a ki a harmadik évben kezdi tanulni a magyar nyelvet, fog tudni majd fordítani, mint a mi gymnazistáink latinból, vagy görögből, többre azonban nem lesz képes. Ez nem elég. A nj^elvet nem fogja birni; pedig azt úgy kell bírnia, hogy jogi, ipari és kereskedelmi szempontból felvilágosítást tudjon adni, ha egy magyar állampolgár hozzáfordul, ós nem h.ogj valamit fordítani tudjon magyarra. Ez bennünket nem elégíthet ki ós sajnálnám, ha akadnának, a kiket kielégítene a ma-gyar állameszmónek az a kifejezése, hogy a tanfolyam harmadik évében kezdik tanítani a magyar nyelvet ós magyarul vizsgáz és néni kötelező legalább a magyar közjogból. Van még egy másik dolog is. Nem tudom, tudomása van-e róla a minisztereinek úrnak, hogy a szabályzatban elő van irva hogy a magyar korona országaiból származó
