Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-716
198 'H>- országos ölés 1901. janiiig 16-én, szombaton. talán nem volna helyes. De felvilágosítom a t. képviselő urat, hogy ez azért törtónt, mert a Keleti akadémiából azon esztendőben, a mikor ez történt, — vagyis az idén, — három növendék osztatott be a konzulátusokhoz, s ebben az esztendőben véletlenül többre volt szükség. Már most az elv az, hogy a konzulátusok alkalmazottai mind a keleti akadémiából kikerült növendékek legyenek, a mennyiben alkalmasak és a mennyiben elegendő számmal vannak, ós csak a mennyiben a felmerülő szükség esetén a hézagokat nem lehet pótolni, ezen növendékek közül az úgynevezett konzularis vizsgához bocsátanak ós aztán felvesznek olyanokat, a kik nem végezték a Keleti akadémiát. A t. képviselő úrnak az a törekvése helyes, hogy a császári és királyi konzulátusoknál, a melyek közös orgánumok, a magyar államiság ós a közösség karaktere kidomborodjék ; az a törekvése is helyes, hogy a mennyire csak lehet, minden konzulátusnál legyen olyan hivatalnok is, a ki magyarul is tud ; (Helyeslés jobbfelöl.) de erre törekszik a külügyminiszter is és mindenki. Ezt a kérdést a delegácziók egyébiránt igen sokszor tárgyalták már, a múlt esztendőben is és az idén is, s a külügyminiszter úr erre vonatkozólag felvilágosításokat is adott. Én magam is — itt fekszik előttem — tavaly voltam szerencsés egy ilyen hozzám intézett interpelláczióra A'álaszolni és megmagyarázni, hogy a szabály az, hogy a Keleti akadémiát végzett növendékekkel töltessenek be az üres állások. Ebben a Keleti akadémiában pedig — bocsánatot kérek, de a t. képviselő úr erre vonatkozólag téved, valamint előadásának egyik vagy másik részében is, kétségtelenül rossz informácziók alapján tévedés van — obligát tantárgy a magyar nyelv és senki a vizsgán keresztül nem bocsájtatik, ha -magyarul nem tud; és miután most, különösen ebben az esztendőben, jelentékeny azok száma, a kik a Keleti akadémiában végezik tanulmányaikat és így ennek folytán onnan kikerülve, mind tudnak magyarul, alapos a reménység — a törekvés úgy is meg van, — hogy a konzulátusok mindinkább részben magyar emberekkel lesznek elláthatók, részben pedig olyanokkal, a kik értik a magyar nyelvet. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi a diplomácziai vizsgát illeti, igaz, a. magyar nyelv ott nem kötelező, de nagyon bajos a magyar nyelvet megkövetelni olyanoktól, a kik jogi tanulmányaik elvégzése után teszik le a vizsgát ós csak pótlólag alkalmaztatnak. Nem is szükséges nézetem szerint ezt megkövetelni, gondolom, a t. képviselő úr sem követeli, hogy minden konzulátusi tisztviselő magyar ember legyen, csak legyen a konzulátusi tisztviselők közt magyar ember is. Már pedig a külügjmúnisztérium részéről az is megtörténik, hogy az ilyen vizsgálat után alkalmazásra jelentkezett egyéneknél előnyt adnak olyannak, a ki magyarul tud, az előtt, a ki nem tud magyarul. (Helyeslés jobbfelöl.) Egy pár dolgot kell még a t. képviselő úrnak interpellácziójához fűzött észrevételeiből kiemelnem, mint olyanokat, a melyekhez a t. képviselő úr maga is ós talán a ház is szívesen veszi a felvilágosítást. (Halljuk!) Azt mondja többek között a t. képviselő úr: menynyire hátrányban vagyunk és memmyire nem törődnek a mi érdekeinkkel, mutatja az is, hogy Romániában alig tud más valaki mag3 T arúl a közös orgánumok közül a diplomácziai és konzulátusi szolgálatnál, mint Pallavieini János őrgróf. Bocsánatot kérek, ez nem áll. Én ezt oda vagyok szerencsés rektifikálni, hogy Romániában a konzulátusoknál 26 személy van alkalmazva ós ebből a személyzetből 11 magyar ember, tehát sokkal több, mint a képviselő úr gondolta. Azonkívül a konzuláris akadémiát abszolvált egyének az utóbbi időkben sűrűbben alkalmaztatnak, azok pedig mind tudnak magyarul. A Romániában öszszesen alkalmazott 50 hivatalnok közül 26 magyar ember és 33 beszól magyarul. A t. képviselő úrnak panasza tehát nem jogosult. Azt, hogy a Keleti akadémiánál a magyar nyelv kötelező tantárgy, a melyből vizsgázni kell és hogy az, a ki nem tud magyarul, nem bocsáttatik ki qualifikácziőval és diplomával, már elmondottam ós újból ismétlem, mint szintén egy oly adatot, mely bizonyítja, hogy a t. képviselő úrnak állításai nem mindig nyugszanak helyes alapokon. Átmenve a többi részletkérdésekre, a t. képviselő úr azt mondja második kérdésében, hajlandó vagyok-e inicziálni ennek a vizsgának módosítását. Az előbb mondottakból kifolyólag erre most már semmi ok ós szükség nézetem szerint nincs. Ha lenne, majd annak idején el fogok járni és érintkezésbe teszem magamat a külügyminiszter úrral. Most azonban egyetértek vele, mert a mondottakból nem látom át ennek szükségét, hiszen magyarul tudó emberekkel, a Keleti akadémiát végzett növendékekkel tudjuk betölteni a konzuláris hivatalokat. A mi a harmadik kérdést illeti, tudniillik, hogy egyes esetekben altisztekből is neveztettek ki konzuláris hivatalnokok, ez áll, de legyen a t. képviselő úr meggyőződve, hogy ez a legritkább esetben ós csak akkor történik, ha az illető irodatiszt, vagy alkalmazott
