Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-716
196 716 « országos ülés 1901. garanczia. Az építkezéseknél azonban, és ez volt az egyik nagy baj, magát az igazgatóságot is okvetlenül meg kellett hogy tévessze a helyzet. Folytonosan építtettek, folyton vették fel a kölcsönöket, s így egy-egy évnek üzleti eredményét és a vállalatnak egész financziális hebyzetét bizony meglehetősen összebonyolították. Ennek természetes következménye az volt, hogy maga az igazgatóság sem láthatott tisztán, hogy talaj donképen hogyan is folytak a dolgok. Méltóztatik ugyanis tudni, hogy a vasútnál mindaddig, a míg az úgynevezett építési számla nincsen lezárva, minden annak az építési számlának terhére megy. Természetes dolog, ezeket az apróbb vonalakat folytonosan, szukczesszive építették és természetes, hogy kerestek rá fedezetet; ez megnehezítette az egész financziális helyzet áttekinthetését. Ez akármely vállalatnál előfordulhat, ós méltóztassanak elhinni, ezért malverzáezióval, tisztességtelenséggel — ezen a czímen — senkit sem lehet vádolni. De köteles vagyok előadni a dolgot úgy, a mint előállott, ós méltóztatik látni, hogy itt erélyesen kellett segíteni. Már most a feladat előttem a következőkép alakult. A.mikor azzal jöttek hozzám, hogy 400.000 korona segélyt adjak, azt feleltem, hogy így nem adhatom a segélyt, mert ilyen rendezetlen viszonyok közt az ilyen segély ideig-óráig talán segít, a kalamitást azonban csak kitolja és meg nem szünteti. (Igás! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Radikális rendezést akartam, ós ebben a tekintetben két alternatíva állott előttem. Azt mondhattam volna: liqüidáljunk, és aztán vegye át a vasútat az állam. Ezt azonban az ország bitelének érdekében nem tettem. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy egy papir \ r an kibocsátva egy köztörvényhatóság jótállása mellett; községek és a törvényhatóság maga is jelentékeny anyagi áldozatokkal vannak érdekelve. Mi következett volna be az ilyen radikális lépés folytán? Megrontottam volna nemcsak a vállalatnak, de az országnak is a hitelét, megrontottam, volna a pénzügyeit a megyének ós azoknak, a kik ehhez a vállalathoz hozzájárultak. Mert az bizonyos, hogy az a papir non valeur lett volna ; értéktelenné vált volna. Ezt ón nem teliettem. Azért választottam ezt a bár mesterséges, nehéz ós — mondhatom — sok munkát okozó megoldási módozatot, a melynek értelmében, azt hiszem, becsületes, kitartó, szorgalmas, gazdaságos kezelés mellett sikerülni fog xigy lebonyolítani a dolgot, hogy egyik érték sem lesz non valeur, ós a mellett az államvasút a maga forgalmi politikáját e hálózat beolvasztása mellett érintetlenül, teljes tnlns 15 én, szombaton. függetlenségében kifejthetiósfolytathatja. Ezért csináltam ezt a mesterséges kombinácziót. Hogy azonban itt senki a maga terhét, a mely akár jóakaratú elnézésből, akár nem kellő számításból vagy bármely okból keletkezett, másnak nyakába nem háríthatja, azt bizonyítja ez a megoldási módozat. Mert — fájdalom — a szegény megye volt kénytelen ebben a tekintetben a terhet magára vállalni. De azt hiszem, a méltányosság ós igazság követelte, hogy így történjék ez, ós ez elől ki nem térhettem. Ezzel a megoldással, remélem, elérhetjük azt, hogy a vállalat, illetve a hálózat financzialiter is jobb helyzetbe jut. Az eredményekről részben már be is számolhatok a t. háznak. Mert bár rövid idő óta van az államvasutak kezelésében, 1900. évi október 1. óta, mégis elértük, hogy míg 1899-ben az eredmény 612.000 korona deficzit volt, 1900-ban már csak 60.000 korona volt a deficzit, és az sem lett volna, ha 80.000 koronát váltóadósság kamatainak fizetésére nem fordítottak volna. Az idén pedig már ott vagyunk, hogy a Julius elsején esedékes 221.000 korona prioritási kamatokat, a melyeket tavaly még a pénzügyminiszter úrtól kellett kérni, most az idén beszerzett feleslegekből lehetett fedezni. Látszik, hogy jó úton vagyunk. Ily módon a konczepczió, a melyet a t. háznak elfogadásra ajánlok, be fog válni. Fizetni fognak azok, .a kik magukra vállalták a terheket, a kik a vasútnak az építését elhatározták, azonban úgy, hogy azért nem obruáltatnak, nem semmisíttetnek meg és egyúttal az értékek, melyek itt valóban koczkán voltak, az ország és a megye hitelével mégis meg lesznek mentve. A mi azonban rnég nehezebb feladat volt, nem ugyan a törvényjavaslat tárgya, de ezzel összefügg, az magának az útalapnak megmentése volt, mert nem tagadom, hogy ez még több gondot okozott nekem. Miután láttam, hogy egy ilyen gyönyörű megye abba a helyzetbe jön, hogy cselekvőképtelen lesz útépítés tekintetében, — mert abban már egyetértek Major Ferencz képviselő úrral, hogy vasúti hálózattal az utakat feleslegessé tenni nem lehet, — arra kellett törekednem, hogy midőn a vasútat, ily módon megmentjük, ezúttal mentsük fel és szabadítsuk meg az útalapot annyira, a mennyire lehet. Most, hogy az útadót 4 1 /2°/oról 10°/o-ra emeltük, hogy a vasúti hiteloperácziót egészen elvontuk ós arra külön fedezetűt teremtünk a 7 x /2°/o-os vasúti adó által, és felszabadulván az útalap á kamatgarancziáktól is, mert részben az ily módon való gazdálkodás, a fokozódó jövedelem, részben a
