Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-716
716. országos ülés 1901. június 15-én, szombaton. 195 házat ne untassam a részletes felsorolással — összesen 174 kilométernyi, a melyek már nem voltak jövedelmezőség szempontjából olyan helyesen megválasztva, a mint kellett volna, és ennek következtében természetesen előállott a deficzit, a mely a vasúttársaságot e nehéz helyzetbe sodorta. Ez az, a mi az építkezést illeti. A mi már most az üzlet vitelét illeti, az üzletvitelben igen rendes, hónapokra, sőt félévre terjedő szakszerű tüzetes vizsgálat alapján mondhatom, követtettek el hibák, bár olyanok, a melyek bona fidesből származtak; mindjárt elmondom, hogy melyek a leglónvegesebbek. (Halljuk! Halljuk!) Például történt az, hogy olyan menetek, és illetőleg vonatok rendeztettek be, a melyek költségesek voltak, nem fizették ki magukat és eltértek attól a rendszertől, a mely nézetem szerint viczinális vasutaknál főleg szem előtt tartandók, tudniillik hog}^ vegyes vonatok rendeztessenek be az árú- és személyforgalomra együttesen. Itt külön személyvonatokat is rendeztek be és pedig nagyobb számmal, mint kellett volna, és egyúttal azt a hibát követték el. . . (Zaj balfelöl, Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Méltóztatnak látni, hogy egész tárgyilagosan az adatokat adom elő. Az árúforgalomnál, — mondom —• az a hiba kővettetett el, hogy valóságos nagystílű kereskedelmi politikát, forgalmi politikát akartak követni, ós versenyt indítottak minden . ellen. Vizi versenyt indítottak, versenyt indítottak még a magyar államvasutak ellen is, ós olyan díjszabást, és refakcziákat adtak, a minek következtében az üzlet jövedelmező nem lehetett. Ezért mondom, hogy nem volt nagyon gazdaságos az üzlet vitele. Végre, a mi a befektetéseket illeti, e tekintetben is azt mondom, hogy részben, a mint már volt szerencsém említeni, a vonalak némelyikének megválasztása, részben pedig a forgalmi eszközöknek, anvagszereknek túlságos mérvben való beszerzése okozta a financziális kalamitást. Hogy például csak egy pár adatot mondjak, a viczinális vasutaknál általában a, forgalmi eszközök átlaga értékben kifejezve 5000 korona szokott lenni kilométerenként. Itt pedig a 8000 koronát meghaladj kocsipark, melyet most részben átvett az államvasiit, oly bőséges, hogy egyáltalában nem áll arányban a viczinális vasutak feladataival. Természetes, ha az a törekvés, hogy egy nagy hálózat beleszóljon a versenybe ós a forgalmat elterelje magához : annak sokkal költségesebben kell felszerelve lennie, mert különben nem képes a szolgálatot teljesíteni. Azután üzleti szerződós köttetett a raktár-vállalattal, a melynek részére ügynökség állíttatott fel. Ez az ügynöksóg persze a maga hasznát tekintette és természetesen forszírozta a forgalmat. Hogyan lehet az ily helyen a forgalmat forszírozni? Másképen nem, mint hogyha oly díjtételeket, kedvezményeket és refakcziákat adnak, a melyek máshonnan elterelik a forgalmat és provokálják a nagyobb forgalmat. A viczinális vasutaknak ez nem lehet a feladata. A viczinális vasutaknak a feladata az, hogy a helyi forgalmat bonyolítsák le ; ennek a szolgálatában kell, hogy álljanak, és ilyen nagyszabású dolgokra egyáltalán nincsenek hivatva. Tovább az volt a baj, hogy a temesvár-hódosi vasúttal szerződést kötöttek. Ez is összefügg azzal a politikával, hogy tudniillik azután minden al grosso ment. Én nyers őszinteséggel mondom el a dolgot és egész tárgyilagossággal magyarázom meg, hogy levonjuk belőle a tanulságot. Ennek a szerződésnek a terhe azután iryilatkozott természetesen a vállalatnak financziális eredményeiben, úgy, hogy a mint magára vállalta autonóm hatáskörében a társulat 1896. után az üzletvezetést az államvasutaktól, előállottak a deficzitek évről-évre, mint méltóztatnak tudni. És ennek az eredménye volt az, hogy a vállalat is financziális nehézségekbe jutott. Minthogy pedig a vármegye az útalapnak terhére garantirozta a prioritások kamatjait, azokat természetesen folyton fizetni kellett. Továbbá a községek nem mondom én, hogy rendes viszonyok között túlságosan lettek volna megterhelve, ámbár egyik-másik község, elismerem, igen sokat vállalt magára; de méltóztassanak tekintetbe venni, Pap Géza képviselő úr is említette, hogy nehéz közgazdasági viszonyok voltak, azok a községek tehát nem űzettek, mert nem fizethettek. Azonban nem úgy áll, mint Major Ferencz képviselő úr mondta,hogy az 1,100.000-nyi adósság abból származott volna, hogy a községek be nem fizették volna, a mivel tartoztak ; ez még csak proporczióban sincs azzal. Ez nincs is itt felvéve, mert a községek öszszes tartozása ez idő szerint, eltekintve a késedelmi kamatoktól, 340.220 koronát tesz ki. Méltóztatnak látni, hogyha a- községek mind rendesen be is fizették volna a részleteiket, még abban az esetben is csak a függő adósságnak egyharmad része lett Ápolna képes fedezetet találni a megye, ós ennek következtében a sokkal nagyobb deficzit, r a függő adósságra kényszerítette a megyét. így áll a dolog. Major Ferencz képviselő xír azt mondja, hogy hol volt akkor a kormány? Hát bocsánatot kérek, független rész vénytársulatoknál, habár azok vasúti társulatok is, a miniszterbiztosnak jelenléte egy bizonyos mértékig 25*
