Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-716

716. országos ülés 1901. június 15-én, szombaton. 193 kezes a, vármegye területén és 1895. végén, a mikor a vármegye intézősóge azt látta, hogy az állami kezelés mellett vasutainak talán sok üzemi költség számíttatik fel, a megszaporo­dott vasúthálózat jövedelmezése szempontjából ezélszerűnek vélte közbenjárni, hogy a vasút­üzem a kereskedelemügyi minisztérium részé­ről átadassák, illetőleg saját üzembe vétesse­nek az összes vonalak. Ez meg is történt és az első év folyamán, 1896-ban, 164.764 forint tiszta jövedelmet mutatott ki. Szerencsétlen közgazdasági viszonyaink, rossz termések, megengedem, nem helyes meg­választása is későbbi útirányoknak, — a mi tapasztalat hiányának tudható be, — nem bi­zonyult a vállalat olyan jónak, mint a minő­nek kellett volna bizonyulnia, hogy a vasutak megfelelő jövedelmezőséget érjenek el. Csak a szállítási terület oszlott meg, de a termény­mennyiség ugyanannyi maradt, és más hasonló körülmények, talán a vizi versenynek nem kellő figyelembevétele is előidézte azt a szo­morú állapotot, hogy 1897-ben már csak 17.000 forint volt a tiszta jövedelem, de nem ám holmi viczinalizmus miatt, hanem a miatt, mert a vasutvonalak szaporodásával növekvő üzemi költségnek megfelelő jövedelmi többletet nem lehetett elérni. Az igazgatóság mindent meg­tett, a mit tehetett, hogy a társaság pénzeit minél nagyobb mérvben hasznosítsa; szakér­tőket hivőtt meg, a kik, felismerve a bajok mivoltát, okos tanácsokat adjanak; ebben a törekvésében érte a társaságot az 1898-ik óv, a midőn a tiszta jövedelem leszállót 5412 koronára. És mit tett az a viczinális igazgatóság! Összetett kézzel nézte talán a bajokat ós a maga nyereségét kereste csupán ? Nem, t. kép­viselő úr! A mikor az 1898. évi mérleg az 1899. évi közgyűlés tudomására hozatott, a legsiüyosabb aggályok fejeztettek ki a köz­gyűlésen, hogy több milliónyi tőkének a jö­vedelmezőtlensége milyen káros hatással lesz a közre, és később hozott határozat alapján megkerestetett a kereskedelemügyi miniszter, hogy jöjjön segítségére a vármegyének, ós ha lehetséges, eszközölje ki a vasút kezelésének állami üzembe való átvételét. Ez, eléggé siílyos feltételek mellett, de mindenesetre a vasút megmentésével meg is történt, s már a közel­múlt tapasztalatai igazolják, hogy a nagy jö­vedelemhiány talán az üzemi kiadásoknak nem helyesen való beosztásában is lelte magyará­zatát. Meglehet, hogy az igazgatóság későbbi időkben — de csak a későbbi időkben — szak­értelem hiján nem helyes vonalakat építtetett ki; de vissza kell utasítanom minden vádat, KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXVI. KÖTET. — az igazgatóság egyetlen tagját sem szabad ily váddal illetni, — a melylyel a t. képviselő úr minket egyenesen meggyanúsítva, úgy állít oda,, mint példáját a viczinális üzelmeknek, s egyszerűen ránk húzza a sablonos kifejezést; (Zaj balfelöl.) igenis, meggyanúsít, mert nem igaz... Major Ferencz: Az indokolásban benne van! Pap Géza: ... ós vissza kell hogy uta­sítsam azt a vádat is, mintha akár egyesek ér­dekében, akár a kormány megbízottjának, a főispánnak, vagy pedig az alispánnak az erő­szakoskodása következtében szavaztatott volna meg a vasút. E vasút építésének a szüksége a vármegye közönségének egyhangii határo­zatában nyilatkozott meg. Bárkinek jogában állott volna megfelebbezni a határozatot, de ez sohasem történt, csak egyetlenegy esetben, a melyet azonban a kereskedelemügyi miniszter figyelemre méltónak nem talált. Nem akarok kiterjeszkedni vasúti kezelé­sünk hosszú és szomorú történetére, de ezen vádakat vissza kellett, hogy utasítsam, mert nem engedhetem meg, hogy itt az ország szine előtt bennünket, és pedig akár az igaz­gatóságot összességében, akár pedig annak egyes tagjait a tisztesség, becsület és a kellő lelkiismeret hiányával vádolják. Kérem ezek alapján a t. képviselőházat, hogy méltóztassék az előadói javaslat értelmében a törvényjavas­latot elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Hiszen, úgyis elfogadják.') Elnök: Major Ferencz képviselő úr kivan személyes kérdésben szólani! Major Ferencz: T. képviselőház! Sze­mélyes kérdésben kérek szót. Nagyon rövidre szabhatom felszólalásomat, mert t. képviselő­társam válaszával eltévesztette a czímet. Én mint képviselő úgy bírálom el a törvényjavas­latot, a mint azt a ház asztalára letették. Pap Géza: Az viczinális üzelmekről nem szól! (Mozgás jobbfelöl. Zaj a szélső balol­dalon. Elnök csenget.) Major Ferencz: A mit én a helyzet jel­lemzésére elmondtam, az a szakbizottságban is lett mondva, a hol igenis elbírálták a to­rontáli viczinális üzelmeket, (Halljuk! Hall juh!) és én felolvadom még egy-szer azt, a mit az indokolás tartalmaz. (Mozgás a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk Pulszky!!) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Major Ferencz: Az indokolásban ez áll (olvassa) : »Ezen szempontoknak érvényesülése azon­ban bizoiryos előfeltételektől függ, nevezetesen a vasúti vonalak helyes megválasztásától, az 25

Next

/
Thumbnails
Contents