Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-716
716. országos ülés 1901. június 15-én, szombaton. 193 kezes a, vármegye területén és 1895. végén, a mikor a vármegye intézősóge azt látta, hogy az állami kezelés mellett vasutainak talán sok üzemi költség számíttatik fel, a megszaporodott vasúthálózat jövedelmezése szempontjából ezélszerűnek vélte közbenjárni, hogy a vasútüzem a kereskedelemügyi minisztérium részéről átadassák, illetőleg saját üzembe vétessenek az összes vonalak. Ez meg is történt és az első év folyamán, 1896-ban, 164.764 forint tiszta jövedelmet mutatott ki. Szerencsétlen közgazdasági viszonyaink, rossz termések, megengedem, nem helyes megválasztása is későbbi útirányoknak, — a mi tapasztalat hiányának tudható be, — nem bizonyult a vállalat olyan jónak, mint a minőnek kellett volna bizonyulnia, hogy a vasutak megfelelő jövedelmezőséget érjenek el. Csak a szállítási terület oszlott meg, de a terménymennyiség ugyanannyi maradt, és más hasonló körülmények, talán a vizi versenynek nem kellő figyelembevétele is előidézte azt a szomorú állapotot, hogy 1897-ben már csak 17.000 forint volt a tiszta jövedelem, de nem ám holmi viczinalizmus miatt, hanem a miatt, mert a vasutvonalak szaporodásával növekvő üzemi költségnek megfelelő jövedelmi többletet nem lehetett elérni. Az igazgatóság mindent megtett, a mit tehetett, hogy a társaság pénzeit minél nagyobb mérvben hasznosítsa; szakértőket hivőtt meg, a kik, felismerve a bajok mivoltát, okos tanácsokat adjanak; ebben a törekvésében érte a társaságot az 1898-ik óv, a midőn a tiszta jövedelem leszállót 5412 koronára. És mit tett az a viczinális igazgatóság! Összetett kézzel nézte talán a bajokat ós a maga nyereségét kereste csupán ? Nem, t. képviselő úr! A mikor az 1898. évi mérleg az 1899. évi közgyűlés tudomására hozatott, a legsiüyosabb aggályok fejeztettek ki a közgyűlésen, hogy több milliónyi tőkének a jövedelmezőtlensége milyen káros hatással lesz a közre, és később hozott határozat alapján megkerestetett a kereskedelemügyi miniszter, hogy jöjjön segítségére a vármegyének, ós ha lehetséges, eszközölje ki a vasút kezelésének állami üzembe való átvételét. Ez, eléggé siílyos feltételek mellett, de mindenesetre a vasút megmentésével meg is történt, s már a közelmúlt tapasztalatai igazolják, hogy a nagy jövedelemhiány talán az üzemi kiadásoknak nem helyesen való beosztásában is lelte magyarázatát. Meglehet, hogy az igazgatóság későbbi időkben — de csak a későbbi időkben — szakértelem hiján nem helyes vonalakat építtetett ki; de vissza kell utasítanom minden vádat, KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXVI. KÖTET. — az igazgatóság egyetlen tagját sem szabad ily váddal illetni, — a melylyel a t. képviselő úr minket egyenesen meggyanúsítva, úgy állít oda,, mint példáját a viczinális üzelmeknek, s egyszerűen ránk húzza a sablonos kifejezést; (Zaj balfelöl.) igenis, meggyanúsít, mert nem igaz... Major Ferencz: Az indokolásban benne van! Pap Géza: ... ós vissza kell hogy utasítsam azt a vádat is, mintha akár egyesek érdekében, akár a kormány megbízottjának, a főispánnak, vagy pedig az alispánnak az erőszakoskodása következtében szavaztatott volna meg a vasút. E vasút építésének a szüksége a vármegye közönségének egyhangii határozatában nyilatkozott meg. Bárkinek jogában állott volna megfelebbezni a határozatot, de ez sohasem történt, csak egyetlenegy esetben, a melyet azonban a kereskedelemügyi miniszter figyelemre méltónak nem talált. Nem akarok kiterjeszkedni vasúti kezelésünk hosszú és szomorú történetére, de ezen vádakat vissza kellett, hogy utasítsam, mert nem engedhetem meg, hogy itt az ország szine előtt bennünket, és pedig akár az igazgatóságot összességében, akár pedig annak egyes tagjait a tisztesség, becsület és a kellő lelkiismeret hiányával vádolják. Kérem ezek alapján a t. képviselőházat, hogy méltóztassék az előadói javaslat értelmében a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Hiszen, úgyis elfogadják.') Elnök: Major Ferencz képviselő úr kivan személyes kérdésben szólani! Major Ferencz: T. képviselőház! Személyes kérdésben kérek szót. Nagyon rövidre szabhatom felszólalásomat, mert t. képviselőtársam válaszával eltévesztette a czímet. Én mint képviselő úgy bírálom el a törvényjavaslatot, a mint azt a ház asztalára letették. Pap Géza: Az viczinális üzelmekről nem szól! (Mozgás jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Major Ferencz: A mit én a helyzet jellemzésére elmondtam, az a szakbizottságban is lett mondva, a hol igenis elbírálták a torontáli viczinális üzelmeket, (Halljuk! Hall juh!) és én felolvadom még egy-szer azt, a mit az indokolás tartalmaz. (Mozgás a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk Pulszky!!) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Major Ferencz: Az indokolásban ez áll (olvassa) : »Ezen szempontoknak érvényesülése azonban bizoiryos előfeltételektől függ, nevezetesen a vasúti vonalak helyes megválasztásától, az 25