Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-716

J92 '!*»• országos ölés 1901. jmiins 15-én, szombaton. beszélt, hanem igazságokat mondott, igazságos volt bírálata, maga a kereskedelemügyi miniszter úr is első beköszöntő beszédében a múltban előfordult viczinális üzemeket teljes mértékben elítélte, úgy, a mint elítéltük mi ez ellenzéki padokról az előbbi években. Nem szükséges, hogy beszédéből ezt szószerint idézzem, ez így van, maga a t. miniszter úr belátta, hogy a tekintetben óriási visszaélések történtek. Ezeket kívántam megjegj^ezni ezen törvényjavaslatnál, felhívom reá a t. ház figyelmét. (Helyeslés balról.) Dedovics György jegyző: Pap Géza! Pap Géza: T. képviselőház! Leszek bátor röviden válaszolni azokra, a miket Major Ferencz t. képviselő úr általában a torontáli vasutakra vonatkozólag elmondott. Teszem pedig ezt azért, mert én is évek óta vagyok tagja az igazgatóságnak ós így nekem is tudomással kell bírnom arról, hogy az igazgatóság ténykedése körében mik fordultak elő és hogy azok a látszólag simán elhangzó, de súlyos vádak, birnak-e valami alappal? A közelmúltban mindnyájan megszoktuk a képviselőházban, hogy az ellenzék részéről a képviselő urak oda vágnak egyes súhyos vádakat a, szabadelvű párt képviselőinek fejéhez, ez a publikum körébe kiszivárog ós egyesek a legkíméletlenebb kritikát alkotják meg azokról a férfiakról, a kik peclig becsület ós tisztesség dolgában sem nem gondolkoznak máskép, sem nem állanak hátrább, mint azok az urak, a kik itt mindig a becsület lovagjai gyanánt szerepelnek. (Mozgás a baloldalon.) Ha azt méltóztatik hangoztatni itt a t. ház előtt, hogy ez a torontáli vasút eklatáns példa azokra a viczinális üzelmekre, a melyek így kuimdative hangoztatva nagyon jelentős vádakat foglalnak magukban: vette volna magának a t. képviselő úr legalább a fáradságot és ment volna le Torontáhnegyóbe, a hol a viszonyokat az odavalók nagyon jól ismerik és járt volna utána annak, hogy ezek a viczinális üzelmek, a, melyek rendszerint az igazgatóság ténykedésével állanak összefüggésben, Torontálmegyére alkalmazhatók-e, vájjon az igazgatósági tagok, akár a vasút kiépítése, akár annak kezelése, akár egyéb a vasút életével összefüggő kórdósben ilyennek minősíthető-e? Tisztességes, érdemekben ós becsületben megőszült és a politikai élet terén szereplő férfiak vannak abban az igazgatóságban, a kik nem szorulnak arra, hogy tisztességre és becsületre kitaníttassanak, de nem is szorulhatnak rá nemcsak azok, hanem az igazgatóság egyetlenegy tagja sem, mert ha akár az építkezési költségek megállapítása, akár az építkezések keresztülvitele, akár az üzemek fentartása körében ha mulasztások történtek és ha tévedések előfordulhattak is, azok sohasem a rosszakaratú gseftelésnek, sem az úgynevezett vasúti viczinalizmusnak nem tudhatók be. 1887-ben kezdett Torontál vármegye a vasútépítéshez ós pedig nem a hogy a képviselő úr mondja, egyesek érdekében és javára, hanem a közérdek szempontjából. A vármegye lakosságának "csaknem egyhangú kívánsága volt, hogy az akkoriban járhatatlan útviszonyokkal szemben a közgazdasági és a kereskedelmi élet fejlődésének megfelelőleg a vármegye vasúthálózattal egészíttessék ki. 1887-ben volt ez és a t. kópviselőúr méltóztassék figyelemmel kisérni az évszámokat ós a számadatokat, a meh-eket elősorolni bátor leszek, hogy megczáfolva lássa azokat az adatokat, a melyeket itt nagy lelkesültséggel, de kevés tájékozottsággal elmondott. 1888-ban építette Torontál vármegye második útvonalát, az első a nagybecskerek-margittai és szécsány-párdányi volt, a második a margitta-verseczi, a harmadik, a mely 1892—93—94-ben épült, a nagybecskerek-pancsovai vonal. Ezeknek kiépítése 1888-tól 1894-ig tartott, és ez alatt az idő alatt úgy a vármegye közönsége, mint a vasút igazgatósága meggyőződést szerezhetett arról, vájjon az általa tervbe vett vasútvonalak czéljuknak megfelelnek-e, az útalap és a vasútalap megtalálja-e a befektetett tőke kamatbiztosítását és azok vájjon nem olyan irányban építtettek-e ki, a melyben gazdasági vagy kereskedelmi szempontból a kiépítés szükségtelen volt. És mit látunk? Akkor, a mikor már a megye öt vonalát kiépítette; akkor, a mikor már hót évi tapasztalat állott a háta. megett, az 1893. évben volt 129.231 forint tiszta jövedelme ezeknek a vasutaknak, a mi igen jelentékeny összeg, 1894-ben ez 90.000 forintra szállott le, csak kerek számokban beszélek, 1895-ben pedig megint felemelkedett 143.000 forintra. Ekkor a vármegye intézősége látva ezeket a kedvező pénzügyi eredményeket és felfogva a vasutak közgazdasági hasznát, hajlott a vármegye közönségének azon kívánalmára, hogy a vasútépítéseket to vább folytassa ós a vármegye közönségének egyhangú óhajára — egyetlen egy esetben előfordult felebbezósóvel szemben, a.. melyet a kereskedelemügyi miniszter annak idején nem vehetett figyelembe — folytatólag kiépíttetett a vasúthálózat, kiépíttetett a párdány-zsoruboryai 1894—95-ben és 1897—98-ban egy keskenyvágányú vonal, később pedig még két kisebb vonal a szamos-antalfalvai ós a szócsény-libunári. Ily sorrendben folyt az épít-