Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-713
144 713. országos ülés 1901. jiiníus 12-én, szerdán. tagjai jelennek meg zäszlószentelésen, ünnepólyeken, az osztrák nép hymnuszszal üdvözölendők. Már pedig, ha katonai szempontból veszem is a dolgot, utalnom kell arra, hogy épen néhány negyed órával ez előtt háborodott fel a képviselőház azon. hogy valaki Magyarországon császárt ismer és nem ismer királyt. Mit mond ennek a hymnusznak a, zenéje és szövege is? Mert, gondolom, hogy a zene nem azért hangzik, hogy a szöveget ne vegyük tudomásul. Hiszen ha így volna, akkor a Körösi lányt, vagy akármicsoda más magyar dalt játszhatnának. A zene azért hangzik, hogy tovább vigye azokat az érzelmeket, a melyek a szövegben rejlenek. Katonailag is mi köze ehhez az osztrák császárnak? De ha a közös hadseregnél, a hol csakugyan nem ismernek magyar állami jogot és nem ismernek koronás királyt, a közös hadügyminiszter utasításokat ad arra nézve, hogy a magyar katonaünnepélyeken milyen zene szóljon, akkor is, t. képviselőház, nemzeti ünnepélyen, a mely nem katonai, mi közünk nekünk az osztrák nóphymnuszhoz ? (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tudom, hogy a t. miniszterelnök úr mivel fog védekezni. Azzal, hogy a királyi ház egy tagja jelen volt. Én — megvallom őszintén, nem szívesen említem itt ezt a nevet, — József főherczeg neve előtt tisztelettel veszem le mindig a kalapomat. Magyarország iránt igen sok jó érzéssel vaja. Thaly Kálmán: Mikor a Hentzi szobornál volt! Rátkay László: De ha József főherczeg jelenlétéhez egy nemzeti ünnepélyen csak azzal a feltétellel és azzal a megaláztatással lehet szerencsém, hogy elsősorban az osztrák néphymnusznak és a Gott erhalte-nak kell elhangzania, akkor nem késem kijelenteni, hogy erről a szerencséről részemről lemondok egész életemre. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mi magyar törvényeink nem ismernek osztrák császárt. Hiszen épen a kiegyezési törvény —- méltóztassék csak a szakaszait megnézni — azzal kezdődik, hogy a magyar király fejedelmi tekintélyét meg akarja óvni, óp azért csinál külön udvartartást, épen azért fizeti külön az udvartartást a magyar nemzet. Miért szükséges hát, hogy a magyar király jelenlétekor osztrák' néphymnuszt játszanak? Nem akarom fárasztani a t. házat azzal. hogy ezeknek a kérdéseknek egészen a gyökerébe menjek bele lélektanilag. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) De egy kétségtelen, az, hogyha a t. miniszterelnök úr azzal fog védekezni, hogy a Gott erhalte-et azért kellett játszani, mert József főherczeg jelen volt az ünnepélyen, akkor, ha nemcsak felületesen megyünk el e kérdésnél, ha nemcsak azt mondjuk, hogy a Gott erhalte-ót eljátszották, de meg is nézzük, hogy a Gott erhalte mit jelent, mi a szövege; akkor az az inkompatibilitási helyzet állott elő, hogy a magyar ifjúság, a melyet a hazaszeretetre oktatják, a mely valamikor talán magvar honvéd is lesz ós magyar kardot fog viselni, eldefilirozott József főherczeg előtt azon zene hangjai mellett, mely szövegében azt jelentette, hogy magyar ifjú ós magyar honvéd ne ismerj magyar királyt, ne ismerj magyar hazát, hanem ismerj csak osztrák császárt, osztrák császári hazát és osztrák birodalmat, igy van ez. t. miniszter úr, hiába méltóztatik mosolyogni. Midőn a »Gotterhalte« hangzik, ha nem felületesen nézzük, hanem belemegyünk a kérdés lényegébe, tulajdonképen szövegében ezt jelenti. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én szándékosan kerültem felszólalásomban azt a hangot, mely a szén vedéi y ékhez szólna, mert nem az volt a czélom, hogy a szenvedélyeket felkeltsem, hanem az, hoo'y magyar nemzeti hvmnuszunknak, ha lehet, kormányrendelet útján, ha nem megy máskéj), törvényhozás útján megadjuk azt a megillető tisztességet, mely áll már lobogónkra, czímerünkre. Ha tudta volna az 1848-iki törvényhozás, hogy akad magyar nemzet, mely nem fogja megbecsülni nóphymnuszát, bizonyára már az 1848 : XXI. törvényezikkbe ezt is bevette volna. Az az idő már elmúlt, hogy mi itt folyton sérelmekkel álljunk elő. Ez a nemzet, mely milliókat áldoz arra, hogy ezt a nagyhatalmat ós a közös hadsereget fentarthassa, a mely úgyis tele van már verejtékkel, a mely koldus, nemcsak nem érdemli meg. de azt hiszem, hogy nem is köteles tűrni azt, hogy minden ünnepély alkalmával épen a. magyar király, a koronás magyar király nevében megalázva legyen. A hiba nem is ott van, t. ház. Én azt hiszem, hogy a hiba abban van, hogy nem aliadnak erélyes kormányférfiak, (Igen! TJgy van! a szélső baloldalon,) a kik őszintén megmondanák a mag3 r ar királynak, hogy felséges uram, nem lehet tűrni, nem is igazságos, nem is móltányos, ós épen a királyság szempontjából nem is tanácsos, hogy minden ünnepélyes alkalommal egy dal hangozzék el, a mely valójában, ha mint zenei hangokat veszszük, hogy hasonlattal éljek, egy fekete fátyol, a melyen a mi mártírjaink ós hőseink vércseppjei vannak, és nincs ma még az az Isteni hatalom, a mely a feledóst ezektől, az emlékektől, ezektől a gondolatoktól és ettől a hymnusztól el tudná venni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt megkell értetniük a kor-
