Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-708

708. országos ülés 1901. május 13-án, hétfon. h revíziója. (Tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) De tekintettel arra, hogy nemcsak magának a törvénynek megalkotását, illetve revízióját sürgették minden pártról egyes szónokok, de különösen a bíráskodás módj el. cl bíróság összeállítása volt az, a mi legtöbb kifogásra adott okot ezen házban, ennek következtében azt hiszem, igen helyesen járt el a bizottság, bár erre nézve a háztól külön meghatalmazása nem volt, hogy belebocsátkozott az eljárási szabályok kidolgozásába és megállapításába is. (Helyeslés.) Ebből kiindulva terjesztettük mi a ház elé az eljárási szabályokat is, abban a reményben, hogy a ház ezen eljárásunkat helyeselni fogja és az eljárási szabályok megállapításába is most bele fog menni. (Helyeslés.) Miután pedig eltérők a nézetek, legalább eltérők voltak az egyes szónokok nézetei arra nézve, vájjon szükség volt-e erre a revízióra, és pedig az anyagi törvény revíziójára. Némelyek azt mondták: hiszen a régi törvény jó volt, csak az eljárásban volt a hiba, a bíróság összeállításában , . . Rakovszky István: A végrehajtásban! (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Rohonyi Gyula előadó: ... a bíróság szervezetében és a törvény végrehajtásában. Mások ismét azt mondották: maga a törvény is hézagos, homályos. És itt kénytelen vagyok konstatálni, hogy úgy az egyik, mint a másik résznek teljesen igaza volt. Mert az 1875-iki törvényczikk egy igen nagy czólját elérte teljesen, azt, hogy az állásbeli inkompatibilitást szabályozta, de az érdek-inkompatibilitás szabályozása csak néhány általános elvnek törvénybeiktatásából állott, a mi az akkori viszonyokhoz képest teljesen elegendő volt. Időközben azonban Magyarország közgazdasági viszonyai annyira átalakultak, a reláczió egyesek és az állam között, az üzleti összeköttetések oly nagy mérvben növekedtek, hogy gondoskodni kellett a törvény szövegének világosabbá és preczizebbé tételéről. Ezért volt szükség magának az anyagi törvénynek a revíziójára. De méltóztassék csak visszagondolni arra, hogy ez a kérdés annyira megérett volt már magában a közvéleményben, (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) hogy a nagyközönség, a sajtó szinte követelte ennek a kérdésnek a rendezését, . . . Rakovszky István: Helyesen követelte ! (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Rohonyi Gyula előadó : . . . méltóztassék visszagondolni, hogy a leghevesebb viták alatt mi volt az az ütközési pont, mi volt az, a mit legtöbbször hánytak a kormány szemére ? Az, hogy az összeférhetíenség kellőleg szabályozva nincs, vagy legalább nem hajtatik kellőleg végre. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ennek következtében azóta elodázhatatlan szükségességgé lett a kérdés rendezése; belátta azt a ház is, a, mely egyórtelműleg elhatározta az anyagi törvény revízióját. Mi, kik ennek a nagy munkának foganatosítására vállalkoztunk, azt hiszem, kettős irányban fogunk használni a közügynek. Először megnyugtatjuk a külső hangulatot, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) azután pedig biztosítani fogjuk, legalább e kérdésre nézve, a képviselőház nyugodt tanácskozásait. Elvégre a bizottság kiküldetvén, hosszú vajúdás után összeszedette az előadóval az anyagot, a melylyel az 1875 : I. törvényczikk kibővítendő volna. Az előadó 12 pontban előterjesztette azt, a bizottság magáévá tette és megbízta az előadót a tervezet kidolgozásával a beterjesztendő törvényjavaslatra nézve. Midőn az előadó e javaslat tervezetét beterjesztette, a bizottság azt egy albizottságnak adta ki, a mely tüzetesen megvizsgálta és végleg megszövegezte magát a tervezetet. Ilyen alakjában lett aztán az a nagybizottság elé terjesztve, a mely ismét beható tanácskozás tárgyává tette a tervezetet, különösen pedig megállapította az 5. §-nak teljes átdolgozásával a törvényjavaslat szövegét abban a formájában, a melyben az ma a t. ház előtt fekszik. Csakhogy ezen tárgyalások nem voltak olyan könnyűek; nem voltak olyan simák, (Égy hang bal felöl: I)e nem ám!) a milyeneknek ma már itt a házban képzeljük. Minduntalan lettek újabb és újabb fontos, igen lényeges kérdések felvetve, (Úgy van! Úgy van!) a melyek felett döntenie kellett — nem ugyan az albizottságnak, a mely serényen folytatta tárgyalásait ós egymás után tartotta meg üléseit, hanem mindenekelőtt a nagybizottságnak kellett azokat előterjeszteni, hogy azok felett döntsön, . . . Rakovszky István: A szigor dühöngött! (Derültség.) Rohonyi Gyula előadó: ... az volt hivatva, magának annak a kérdésnek eldöntésére, hogy vájjon különös megbízás, különös meghatalmazás nélkül bele merjünk-e abba menni, hogy az eljárási szabályokat revízió alá vegyük és javaslatként megállapítsuk. Ezt a kérdést természetszerűleg csak a nagybizottság dönthette el, és eldöntötte ezt a ház utólagos jóváhagyása reményében. Azután felmerült a kérdés az eljárásra nézve, és pedig az Ítélkezési fórum tekintetében, hogy vájjon