Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-708
g 708. országos ülés 1901 . május 13-án, hétfőn. a képviselőháznál hagyassék-e meg az ítélkezés, avagy a királyi kúriára, esetleg egészen más, a házon kivűl álló testületre bizassék-e az. Az albizottságban a vélemények meglehetősen egyenlően megoszoltak, és ennek következtében az albizottság azt a határozatot hozta, hogy mindkét eljárás tervezete kidolgozandó. A juryszerű eljárás tervezetének kidolgozásával, a mely továbbra is a házra, illetve annak külön bizottságára bizza az Ítélkezést, az előadót bízta meg; a kúria előtti eljárás tervezetének elkészítésével pedig Szivák Imre dr. képviselő úr bízatott meg. Ez a kérdés azután a nagybizottság elé terjesztvén, a nagybizottság az összes okok és ellenokok nyugodt móltatásával elhatározta, hogy semmiesetre sem kivánja a ház kezéből az ítélkezést kiadni, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) hanem a reformot az eljárásban úgy igyekszik foganatosítani, hogy az a bíráskodás a pártbiráskodás színezetével ne bírjon; (Élénk helyeslés.) hogy az a bíróság mentől függetlenebb legyen ; ne legyen befolyásolható, (Élénk helyeslés.) és' tagjai ne legyenek utólag sem üldözhetők. (Élénk helyeslés.) így készült el azután az az eljárási tervezet, a melyet az előadó beterjesztett, és a mely bizonyos módosításokkal a nagybizottság által elfogadtatott. A midőn így a juryszerű eljárás megvolt, akkor merült fel a harmadik nagy kérdés, hogy vájjon az állandó összeférhetlenségi bizottság eljárását, a mely bizottság eddig a bíráskodást az egész vonalon gyakorolta, de az új eljárási szabályok szerint csak azon összeférhetlenségi esetek felett fogja gyakorolni, a melyek nem órdek-összeférhetfeiiségek, hanem vagy állásbeliek, vagy egyszerű tényállásokra vonatkoznak, vájjon ezen bizottság összeállítását és eljárását nem kellene-e megi T áltoztatni, revízió alá venni. Akkor a bizottság belátta, hogy bizony még ezen bizottság eljárását is szabályozni kell, ós pedig azért, mert a. házszabályokban ezen bíróság összeállításáról alig három-négj^ szakasz, és az eljárásról is alig három-négy szakasz szól. A 10. §-ban van a bíróság összeállítása, szervezete, kompetencziája, eljárása, ítélkezése, szóval minden szabályozva. Ilyen hézagos eljárási szabályok mellett nem is lehet kívánni, hogy a bíróság nem hogy anyagilag, de csak formailag is helyesen járjon el. Ennek következtében, azt hiszem, helyesen cselekedett a nagybizottság, mikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az eljárásnak ezt a módját, az eljárásnak ezt a részét is revízió alá veszi és szabályozza. Már most szólni fogok azokról a nehézségekről, a melyek a törvény revíziója alkalmával felmerültek, ós a melyeket mindazok igen jól ismernek, a kik akár az albizottságnak, akár a nagybizottságnak tagjai voltak. Az új javaslat megállapításánál kétségen kívül a mi vezéreszméink is azok voltak, a a melyeket a legtöbb európai állam inkompatibilitási törvényeinek ós szabályainak megállapításánál az illető ország törvényhozásai is követtek, tudniillik, hogy a képviselőház tagjainak függetlensége minden körülmények közt biztosíttassák a kormányhatalommal szemben, (Élénk helyeslés.) hogy a parlament jó hjre és tekintélye e részben megóvassék, végre, hogy a magánérdek a közérdek rovására ne érvényesüljön. (Élénk helyeslés.) Ezek vezettek bennünket magának az anyagi törvónjmek revíziójánál. Csakhogy ez a függőség kétféle: állásbeli függőség ós érdekbeli függőség. Az állásbeli inkompatibilitás tekintetében semminemű nehézségek nem merültek fel; mert azt az 1875:1. törvényezikk meglehetősen helycsen szabályozta, csak egynehány kategóriára, a melyek az előbbi törvény előtt ismeretlenek voltak, lett az állásbeli inkompatibilitás kiterjesztve, mint a milyenek a közjegyzők, a külföldi államok diplomácziai és konzulátusi testületének tagjai, és végre a kormánybiztosokra vonatkozó inkompatibilitás. Mert arra a meggyőződésre jutott a bizottság, hogy a kormánybiztosok, még ha ideiglenes jellegűek is, még ha a távozási engedély nekik meg is adatott, bizonyos függőségi viszonyban vannak a kormánytól. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az érdek inkompatibilitás megállapításánál, annak körének megvonásánál azonban már igen nagy nehézségekkel kellett megküzdenie a bizottságnak. Az első nehézség az volt, hogy nálunk Mag}'arországon az állam csaknem omnipotens. Egész közgazdasági életünk az állam gyámsága alatt áll, ennélfogva nálunk sokkai sűrűbbek és erősebbek azok a szálak, a melyekkel egyes emberek az államhoz fűzve vannak, mint bármely más külföldi országban. Az állam, mint méltóztatnak tudni, a legnagyobb birtokos, a legnagyobb termelő, a legnagyobb vállalkozó, a legnagyobb szállító, a legnagyobb fogyasztó, a legnagyobb közlekedési vállalatoknak a tulajdonosa, a legnagyobb iparos, a legnagyobb gyáros. Sajnos, hogy nálunk a közgazdasági élet olyan, hogy minden nagyobb életre való vállalatot az államnak kellett vagy kezébe venni, vagy legalább segélyezni. A társadalom nálunk még erre nem elég érett, nem elég erős. Major Ferencz: Dehogy nem érett! Ki van fosztva!
