Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-712

104 712. országos ülés 1901. május 18-án, szombaton. A közvetlen segélyeket ne méltóztassék így oda állítani. Nekem az az összeg áll rendeldelkezésemre informatív és hírtudósítói szolgálatra, a mely a budgetben évenként meg lesz szavazva. Azt a törvényhozás itt megvitatja., én azt költöm erre a czélra, egyebet nem, és annak igen nagy, sőt túlnyomó részét külföldi tudósításokra és külföldi informácziókra fordítom. Hiszen elvégre az informatív szolgálat ós a. sajtó-szolgálat sem történhetik ingyen, a mint semmisem történik ingyen e világon. Ez természetes. De ez messze áll attól, a mit a t. képviselő urak a közvélemény megvesztegetésének neveznek. A. mi a hirdetéseket illeti, ezeknél?: díjazásai egy ellenszolgáltatás ellenében eszközölt fizetések, a melyek nem is a szerkesztőt ós a szerkesztőséget, hanem a kiadókat illetik. A helyett, hogy a hirdetések betűszám, vagy sorszám szerint, avagy a hirdetések száma szerint fizettetnének, a díj átlagosíttatik ós pausaliter lesz fizetve. De úgy tudom, — ós gondolom, jól tudom, -— nincs is ilyen pausale más közigazgatási ágazatnál, mint tisztán osak az államvasutaknál, az államvasutak hirdetései pedig oly számosak, hogy talán épen annyit fizetnének — némely esetben talán kevesebbet, de általában majdnem annyit fizetnének, — ha minden hirdetést külön kellene honorálniuk. Ezek az átlagosítások nem pártorganumok szerint történnek, mert ezen átlagokban az ellenzéki lapok csak úgy- részesülnek mint a kormánypártiak. En tehát ezt a módosítást mint gyanakodásra, üldözésre, támadásra nagyon alkalmasat, odiozusat ós szükségtelent a magam részéről nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Molnár Antal jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház ! Én bizonyára azok közé tartozom, a kik nemcsak a sajtószabadságot tekintik alkotmánj^-biztosítóknak és ott, a hol az egész mértékében és értékében fennáll, nemzeti kincsnek, hanem ezenfelül én a sajtó munkásai iránt is egyénileg a legnagyobb tisztelettel viseltetem. Ha arról volna szó, hogy törvónj

7 alkottassék, a mely a sajtónak érdekelt munkásait zárja ki a képviselőségből, ehhez a törvényhez én hozzá nem járulnék. De midőn nem egy

r sporadikus, kivételes, a sajtóra alkalmazandó törvényről van szó, hanem az államnak és a társadalomnak minden rétegét felölelő ofyan törvényről, mely ki akarja zárni az érdeket és a. függéseket a képviselők sorából: akkor aztán joggal kérdezhetem, hogy azon indokolás, melyet a méfyen tisztelt miniszterelnök úrtól most hallottunk, elégséges-e arra, hogy csakugyan legyen egy privilegizált, szabadalmazott osztály, melynek szabad függésben, érdekeltségi viszonyban lenni a kormányhoz, azért mert úgy nevezik, hogy sajtómunkás. Bocsánatot kérek, a mélyen tisztelt miniszterelnök úr könnyen beszól. Most olyan korszakban élünk, a hol versenyeznek a lapok abban, hogy melyik dicsérje jobban Széll Kálmánt. Tessék csak megpróbálni olyan képviselőnek lenni, a ki nem dicsekszik ezzel a rettentően általános nagy népszerűséggel és akkor majd meg fogja látni a t. miniszterelnök úr, hogyan ferdítik el . . . Rakovszky István: Hogyan hamisítják meg! (Úgy van! balról.) Polónyi Géza: . . . egyes képviselők felszólalásait a kormány érdekében, vagy egyéb anyagi érdekekórt. Nekem arra az indokolásra, a melyet a t. miniszterelnök úr felhozott, van egy észrevételem. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök úr igen jól tud disztingválni. 0 csak azt mondja, hogy a jDausálóban csak az a különbség, hogy nem sor szerint fizetik a hirdetést, hanem pausale szerint. Aztán kérdem, nem tud-e olyan újságot a t. miniszterelnök úr, a mely sem sor szerint nem fizettetik, sem pausálét nem kap? Azon fordul meg a kérdés, hogy melyiknek mennyit adnak, és hogy egyáltalában adnak-e hirdetést. Csak kérdezze meg t. kollégáját a kereskedelemügyi miniszter urat, ós nézze meg az ante-aktákat, hogy egyes lapok között mily óriási difierencziák vannak, csak a hírlapi pausálék szempontjából! Es nézéssé meg a t. miniszterelnök úr az ante-aktákat azon szempontból is, hogy hány laptól vonták el a pausálét, vagy szállították le jelentékenyen, mikor egyes minisztereknek nem kedvező közlemények jelentek meg azokban. (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) De most nem a szabad sajtóról van szó, hanem szó van a hírlapi vállalatokról. Ki van e képviselőházban köztünk csak egy is, a ki ne tudná azt, hogy a mit ma napilapnak nevezünk, — én nem teszek kivételt egyikkel sem, — kivétel nélkül üzlet és vállalat. Egy ilyen üzlet és vállalat prosperitása a leglényegesebben függ attól, hogy a kormány, annak száz ós százezerfóle szálaival mikép istápolja, vagy esetleg mikóp üldözi azon vállalatot. T. miniszterelnök úr! A míg nem mutat nekem egy eleven képviselőt, a ki kormánypár ti lag szubvencziónált lapnál dolgozván, ellenzéki képviselő lett, addig ón tisztelettel kérem, hogy ezt a kivételt ne statuálják. Sőt ellenkezőleg nekem a tiszta meggyőződésem az, hogy a politikai közéletnek, s általában társadalmunknak számtalan