Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-712
712. országos ülés 1901. május 18-án, Szombaton. 105 szerencsétlenségét semmisem fokozza nagyobb | mértékben, mint a sajtónak anyagilag függő volta a kormánytól. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát nem emlékszik a t. miniszterelnök úr boldogult elődeinek arra a korszakára, midőn tömegesen vásárolták meg a budapesti lapokat? (Úgy van! balról.) T. ház! Én szívesen elismerem, hogy a külföldi sajtóval szemben a magyar sajtó talán kiállja a versenyt, de ez azért nem egészen mond annyit, hogy ezért kell statuálni. Mert azt csak úgy fogadom el, hogy a külföldön e tekintetben számtalanszor rosszabbul állnak. A t. miniszterelnök úr tudja, hogy a nagy, művelt, gazdag külföldön, Angliában, Francziaországban minden pártnak rendelkezésére áll egy nagy anyagi áldozatokkal fentartott orgánum; de ebben a. szerencsétlen kis Magyarországban, hol csak a kormány rendelkezik befolyással és tőkével, hogy magának közvéleményt gyártó orgánumot tud teremteni, szükséges, hogy ily kivétel ne alkottassák. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen a területen különben nemcsak a napilapok kérdése forog szóban. Méltóztassék megnézni, egész rendszer van Magyarországon és a törvény, s a jövőben is következhető törvények a helyi orgánumokat is megállapítják, vármegyei közlönyöket, a melyekre egyes törvényekben van kimondva, hogy a hivatalos hirdetmény csakis azokban a lapokban közölhető. Hiszen az ily lap exisztencziákat tart fenn ós tart függőségi helyzetben. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az a módosítás, melyet Justh Gyula t. képviselőtársam benyújtott, még rettentően szelid és túlságosan enyhe módosítás. Tudniillik a kormánytól való függésnek egy kategóriáját teljesen kiveszi. Tudniillik nemcsak pausálók vannak és nemcsak megvásárolt és szubvenczionált lapok vannak, de ón tudok oly hírlapírókat is, a kik különben dicséretre méltóan a közpályán végzett irodalmi működésükért a kormánytól még mandátumot is szoktak kapni. Tisztelem, becsülöm őket, nincs kifogásom ellene; de méltóztassék megengedni, Justh Gyula t. képviselőtársam módosítványából ezt a részt kihagyta. Nincs szándékom bővíteni a módosítványon; de hogy Magyarország legyen egyedül az az állam, a hol stigmatizálnak gyárosokat, iparosokat, kereskedőket, ügyvédeket, a földművelést, szóval mindenkit, csak a sajtó munkások legyenek azok, a kiknek szabad a vásár: (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) ez ellen lelkesedésem egész hevével tiltakozom. Magyarország társadalma nem érdemelte meg azt a megbélyegzést, hogy egyedül mi legyünk KÉFYH. NAPLÓ. 1896—1910. XXXVI. KÖTET. 1 azok, a kik a képviselőházból kizáratunk, míg a sajtó munkásainak minden szabad. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én ezzel a kivétellel stigma tizálva látom a magyar társadalom minden rétegét, ha ez kivétetik. Azért nagyon kérem a t. miniszterelnök urat: sem Isten, sem ember előtt nem lehet ilyen törvényes kivételt igazolni, kérem azért az igazság és a raagyar parlament tekintélye érdekében, méltóztassék Justh Gyula képviselőtársam módosítványát elfogadni. (Élénk helyeslés a b<ümm és szélső baloldalon. Gajári Ödön: T. ház! Abból az álláspontból, a melyet nem kifejezetten ugyan, miután a javaslat sorsát előre tudom, de a javaslat egyes túlzásaival szemben elfoglalok, az következnék, hogy helyeslem az iménti felszólalást. Mert t. képviselőtársam azt mondta el, — talán ridegebb szavakban, mint ón mondtam volna, ha itt felszólalok, — hogy e javaslat tulajdonképen kizárja az egész iparos-osztályt, az egész kereskedő-osztályt, a diplomás intelligencziának egész tömegét, mert mindaddig, a míg haszonhajtó foglalkozással, keresettel foglalkoznak az illetők, e javaslat struktúrája szerint nem juthatnak a parlamentbe, inkompatibilisek lesznek. Ebből tényleg következnék, a mit a t. előttem szólott képviselőtársam mond, hogyha ez áll a többi kenyérkereső foglalkozásra nézve, áll talán a sajtóra nézve is. Mégsem járulok hozzá az ő felfogásához. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Mert abból, hogy a sajtó mint vállalat, azért a publiczitásórt, a melyet az állami műveknek nyújt, — minthogy az állami művek ópúgy rá vannak szorulva a publiczitásra, mint az egyesek vállalatai, — ezért pausáléban részesül: abból az ón nézetem szerint a sajtó semmiféle függési viszonya nem következik. Mert azt hiszem, nagyon A^eszedelmes dolgot követne el az a miniszter, a ki a pausále nagysága révén az illető lap politikai magatartására akarna döntő befolyást gyakorolni. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István: A szubvenczió! Gajári Ödön; A szubvenczió kérdése engem, a ki tíz esztendeig volt a szabadelvű párt lapjának szerkesztője, már közelebbről érint azon függési viszony taglalásánál fogva, a mint azt a t. előttem szólott képviselő úr itt előadta. Úgy vélem, hogy az, a kit a szabadelvű párt a maga sajtójának élére állít, annál a viszonynál fogva, hogy a lap anyagi dolgai bizonyos mértékig függnek az illető szubvencziótól, nevezzük a gyermeket saját nevén, (Helyeslés balfelöl.) mondom, annál a viszonynál fogva az illető elvi tekintetből 14