Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-695

695. országos ülés 1901. április 22-én, hétfőn. 85 létező szerződés, ne siessünk az új szerződés megkötésével; de minthogy erre nézve már határozott a képviselőház, e határozat követ­kezményeinek enyhítése czéljából vagyok bá­tor a jelzett határozati javaslatot benyújtani, a mely a következőleg szól (olvassa): »Utasíttatik a kormány, hogy ha a meg­kötendő kereskedelmi szerződések folytán a kereskedelem iráiryzata megváltoznék, abban az esetben a kormány egyetértve az Adria­társasággal, módosítani fogja az osszág érde­keinek megfelelőleg a járatok irányát és szá­mát, és ha az új járatok összes mértföldnyi hosszúsága nem különböznék lényegesen azok­nak az összegétől, a melyek a szerződésben elő vannak irányozva, ezért a társaság kár­kárpótlást nem követelhet.* (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki nincsen félj egy ez ve. Ha tehát szólani senki nem kivan, úgy a vitát bezárom. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter: T. ház! A menetrendek, vagy járatok változtatása — azt hiszem, ez a helyesebb kifejezés — tekintetében Major Ferencz t. kép­viselő úr a helyzetet sokkal sötétebbnek tün­tette fél, mint a hogy az tulajdonképen van, mert a 472 kikötött járat közül csak 22 olyan, a mely esetleg kombináczióba jöhet má­sokkal, elmek következtében 450 járat abszo­lúte fix és határozott. Ezek a járatok pedig, a melyek esetleg változtatás alá eshetnek, a fiúmé-portugáliai, továbbá a két laplatai, a két laphata-fmmei, a 12 algíri és tuniszi vagy tangeri járat; ezekbe a kikötőkbe való járatok esetleg csatolhatok feltételesen más jára­tokhoz. Nem áll tehát az, a mit a t. képviselő úr mond, hogy az összes felforgatható, hogy minden intézkedés hiábavaló, mert a túlnyomó nagy rósz e tekintetben érintetlenül marad. De másfelől ezekre nézve is méltóztassék te­kintetbe venni, hogy először menetrend álla­píttatik meg, a melyet meg kell tartama és a melynek megtartását csatolásokkal nem min­dig érheti el, a mi a dolog természetében van, úgy, hogy meg vagyok győződve, hogy ez csak kivételesen fordulhat elő; másodszor meg azt a lehetőséget az ilyen természetű jára­toknál, hogy ha látja az ember, hogy abszolúte nem lehet egy járattal semmire sem menni, a milyen szomorú tapasztalatok vannak' pél­dául a glasgowi járattal, meg lehessen szün­tetni, ezt a lehetőséget megvonni, azt hiszem, nem lenne raczionális dolog. A közgazdasági bizottság határozati ja­vaslatához hozzájárultam a bizottságban is, itt is hozzájárulok, természetesnek és szüksé­gesnek tartom, hogy az e javaslat szerint teendő jelentós itt elbírálás tárgyát képezze. De Rakovszky István képviselő urnak az az indítványa, hogy előzetesen nyújtassák be a jelentós ós eszközöltessék ki a törvényhozás hozzájárulása, alig kivihető; sokszor együtt sincs a törvényhozás, a mikor az ilyen járat­változtatások szüksége felmerül. Rakovszky István: Ideiglenesen! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter : Hiszen akkor együtt vagyunk! Akkor tökéletesen egy az értelme, mert méltóztassék elhinni, sohasem lesz járatváltoztatás bejelentés nélkül hosszabb ideig, mint például egy ország­gyűlési szünet. Nyugodt lehet a képviselő úr, hogy mindig be fogom jelenteni. Major Ferencz képviselő úr kétségbe vonja, hogy ebben garanczia Ápolna. Természetes, hogy van, mert először is nem olyan önkényes a miniszter elhatározása, mihelyt tudja, hogy a törvényhozás elé kerül a dolog. Másodszor a törvényhozás határozhat, helytelenítheti a mi­niszter eljárását, megmondhatja, hogy ezt az irányt nem kellett volna követni, ez azonnal megszüntetendő és a jövőben egyátalán nem effektuálható. Irányt ad tehát a törvényhozás. Csakis az irányadás idejére nézve van meg­adva az a lehetőség, hogy az üzlet fennaka­dást ne szenvedjen olyan időben, a mikor a törvényhozás a dologhoz egyáltalán hozzá sem szólhat. Azt hiszem tehát, hogy e tekintetben eleget tehetünk a valóságos, komoly igénynek a nélkül, hogy ezt a megkötést fenn kellene tartani. A. mi Kossuth Ferencz t. képviselő úr határozati javaslatát illeti, méltóztassék azt csak összehasonlítani a 2. §-szal. Éu a t. kép­viselő úr szives figyelmeztetése folytán kijelen­tettem, hogy elvileg semmi kifogásom hatá­rozati javaslata ellen, ós ha fentartja, én hozzá­járulok ; de szoros figyelembe véve a 2. §-t, azt hiszem, hogy tulajdonképen ez még többet tartalmaz, mint Kossuth Ferencz t. képviselő úr határozati javaslata. Mondom, tökéletesen szabad elhatározására bizom azért, de mert moraliter egy szóval kötve vagyok : elfogadom ; legyen azonban kegyes figyelmére méltatni a 2. §-t, nincs-e e tekintetben elegendő intéz­kedés abból az érdekből kiindulva., a melyet a t. képviselő úr igen helyesen képvisel. A 2. §. tudniillik ezt tartalmazza (olvassa): »A mennyiben idővel a forgalmi viszonyok és a kereskedelmi érdekek alakulása követ­keztében az 1. §-ban elősorolt járatok és tel­jesítmények egyikének, vagy másikának módo­sítása, vagy elhagyása szükségesnek mutat­koznék, a kereskedelemügyi magyar királyi miniszternek jogában álland a járatrendben változtatásokat eszközölni olyképen, hogy az

Next

/
Thumbnails
Contents