Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-694

76 694. orgztigos ülés 1901. április 20 án, szombaton. relácziókba már magát beletanulta, a mely azokat már ismeri éa azoknak kiszolgálását már évek óta teljesíti. Ez különben az » Adria* túlterhelését is okozná. Ezt akartam t. képviselőtársamnak felemlíteni, ismét annak az igazolására, hogy elismerem, hogy teljesen bona fide félti a magyar forgalmi viszonyokat, a magyar forgalmi érdekeket e szerződéstől, de azt Íriszem, nem indokoltan fél attól, hogy az Adria 1907ben nagyobb szubvenczióval a keleti forgalgalmat is kezéhez kapja. Ott vannak a szabad hajózási vállalatok, az Oriente stb., a melyeknek fejlesztését a kormány és a különböző miniszterek évek óta abból a czélból tendálják, hogy az Adrián kivüí, a mely a Nyugaton van elfoglalva, bizonyos hajópark fölött rendelkezzünk, a mely annak idején más irányokba lesz képes a tengeri összeköttetéseket a szükséghez képest létesíteni. (Ügy van! Úgy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Abszolúte nem akarom a t. ház becses figyelmét soká igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Ezért csak egész röviden két kérdést akarok még érinteni. Az egyik vonatkozik a szabad hajózási mely a 31. §. rendelkezései fobytán került itt szóba ; a másik a tarifa kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A szabad hajózásra nézve már az általános vitánál mondottam el a magam véleményét; elmondottam más helyen is. Véleményem röviden az, hogy szubvenczionált társulatnak nem szabad az állam részéről rendszeres másod, harmad, negyedik rangú szolgálatért szubvenczionált társaságok által konkurrencziáltatni, hanem hogy ennek a védelemnek a konkurrenczia ellenében nem szabad odáig mennie, hogy az egész szabad hajózási forgalmat ezen relácziókból kizárják. Ezért szerintem, vagy most az Adriával kötendő külön megállapodás alakjában, vagy annak idején a szabadhajózási törvény megalkotásakor igenis kell egy diszpozicziót találni, a mely egyrészt megvédi az Adriát a tényleges rendszeres periodikus járatoknál a konkurrencziától, másrészt a szabad hajózásnak a nyugati relácziókban is megadja bizonyos fokig a módot arra, hogy Fiume ós a Nyugat között a forgalomból a maga részét kivehesse. Ez az álláspontom, s azt hiszem, ennek kellő megoldása sikerülhet ós fog is sikerülni a t. miniszter úrnak. Egyébként pedig, ha szükséges, majd az illető szakasznál visszatérek e kérdésre. (Helyeslés.) Végül még csak pár szóval legyen szabad a tarifakérdésre kiterjeszkednem. A detail kérdésekre nem fogok reflektálni, mert megvallom, ha Major Ferencz t. képviselőtársam megtisztelt ebben a kérdésben a kapaczitásnak az epitetonjával, nem mentem odáig, hogy minden egyes tarifaengedményre nézve a dolognak genezisét stbit tanulmánytárgyává tettem volna. Csak általánosságban ós elvileg akarok a kérdéshez hozzászólni. Igaza van t. képviselőtársamnak abban, hogy az Adriaszerződésben nincsen megadva a kormánynak az, a mit a németek Tarifhoheitnak, tarifafenhatóságnak neveznek; nincsen meg abban a mérvben, mint például a magyar-horvát társulattal kötött szerződésben. Ott feltétlenül ki van szolgáltatva a vállalat az államnak, mert a miniszter disponálhat a tarifa felett tetszése szerint. (Felkiáltások a baloldalon: Ez a helyes!) Igaz, t. képviselőtársaim, elméletileg ez egészen helyes. Én azonban már egy alkalommal, gondolom, az általános vita alatt is megjegyeztem azt, hogy csodálom azon vállalatokat, a melyek a miniszter úr ezen rendelkezését elfogadták. Csodálom azokat épen a vállalat szempontjából, mert ha a miniszter úrnak ma kedve telik, elrendelheti például a magyarhorvát társulattal szemben, hogy Fiúmétól Cattaróig egy első osztályú utast egy fillérért szállítson. Tudom, hogy nem fogja ezt az abszurdumot megtenni, de hogy egy üzleti vállalat ennyire kiszolgáltassa magát a vele szerződő félnek, az, megengedem, a legnagyobb mértékben loyális, a legteljesebb bizalom jele, igaza is van annak a vállalatnak, bizhatik a kormányban . . . Major Ferencz: Szolid az olyan vállalat! Gr. Batthyány Tivadar:... s az ő kisebb keretében nem is kell az ilyesmitől tartania, hanem egészen másként áll a dolog egy olyan nagyszabású vállalatnál, mint a minő az Adria. (Mozgás és ellenmondás balfelöl.) Már bocsánatot kérek, hogy az a társulat, a mely nem szorítkozik a kis kabottazsra; a melynek működési tere az egész világforgalom; a melynek a díjtételeknél nem lehet eltérnie bizonyos fokig üzleti szempontból az általános hajófuvardíjtételek nívójától: hogy e vállalat teljesen kiadja a tarifa-rendelkezést a kezéből: ezt én csak egy esetben tartom lehetségesnek: a kamatbiztosítás esetében. Ha a t. miniszter úr, vagy a törvényhozás megadja a kamatbiztosítást a vállalatnak, akkor ennek természetszerű konzequencziája, hogy meg legyen feltétlen rendelkezési joga a tarifák felett, de ettől szintén óvjon meg bennünket a magyarok istene, mert akkor a t. kormánynak vagy lehetetlen a működést bénító szigorú ellenőrzést gyakorolnia, vagy pedig számolnia kell azzal, hogy esetleg százezreket és százezreket kell fizetni kamatbiztosítáBok czímén. Nem