Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-694

694. országos ülés -1901. • A t. miniszter úr azt mondja, hogy hiszen ő nem zárkózik el az argumentumok elől, hanem azokkal szembeszáll és a hol elfogadható dolgot lát, ott szívesen enged. Bocsánatot kérek, de azok a hangok, melyek itt elhangzottak tegnapelőtt, tegnap és ma, de főleg tegnap és tegnapelőtt, mikor az általános Adtába markoltunk bele, az ellenkezőt mutatják. Vájjon a tarifa kérdésében adott válasza ahhoz értő embert megnyugtat-e? Kérdeni, vájjon az opczióra vonatkozó válasza, a melynél olyan szépen kitért tegnap a t. miniszter úr, kielégíthet valakit, úgyszintén az is, mikor tegnap olyan gyönyörűen elhallgatta, hogy miért nincs ezen szerződésben kikötve a hat százalék, mint legmagasabb osztalék, mi által lehetséges volna, hogy a többjövedelem a hajóparknak nagyobbítására ós esetleg a fuvardíjak leszállítására volna fordítható. Ezt is szépen figyelmen kivűl hagyta a t. miniszter úr. Lássa, t. miniszter úr, ezek a kérdések pedig épen az elevenjei ezen szerződésnek, mert hiszen e szerződés bűne és szerencsétlensége épen abban rejlik, hogy a részesedés, a, tan ti ém-osztás in infinitum szabadon van hagyva és igy ez tisztán nyerészkedő vállalat ós nem olyan, a mely hivatva lenne Magyarország jövő kereskedelmét és hajózását biztosítani. A t. miniszter úr épúgy tudja, mint én, hogy sem a Wiener Bankverein, sem az, a kinek a kezében vannak azok a részvények, senkinek a kedvóért, vagy az ábrázatjáért, sem a magyar állam eszméért való lelkesedésből az ő tantiómjének tizedrészét sem hajlandó feláldozni. Erre nézve nincs szava a t. miniszter úrnak, pedig ha magyar hajózásról, magyar érdekekről ós magyar királyi hajózásról beszélünk, akkor nem szabad mindent odadobni egy tisztán nyerészkedő vállalatnak, hanem garancziákat kell keresni és körűi kell bástyázni ezen vállalatot, hogy biztosítva legyen a magyar kereskedelem és kivitel érdeke. A t. miniszter úr azt mondja a járatokra vonatkozólag egyik helyen, hogy egyes járatokat el kellett hagyni, mert hiszen ott alig volt keresni való. A másik indokolásban azt mondja, hogy kell keresni a piaczokat és a magyar kivitelre, vagy bevitelre kell szoktatni az illető helveket, holott az első szakaszban egyes járatokat elenged a vállalatnak, ha bizonyos mennyiségű rakomány nincs előre bejelentve. Ez ellentmond annak, hogy kikötőket kell keresni, mert az természetes, hogy kényelmesebb a vállalatnak, ha nem kell oda mennie, a hol nincs bizonyos mennyiségű rakomáiy; de a mi érdekünk az, hogy ott agenturákat tartson fenn és ott kivitelt és KÉFVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXXV. KÖTET. április 20-án, szombaton. (55 bevitelt biztosítson. Ez volna hazafias. Ez azonban meg van akadályozva már azáltal. hogy ezeket a nagyobb járatokat legalább nagy részben szerződéses hajókkal végzik. Hogy ezen járatokból micsoda előnye van a magyar államnak, a magyar lobogónak, azt nem tudom felfogni, mert az idegenek által teljesített járatoknál az agenturákat nem magyar érdekből teljesítik, a hajók sem magyarok; a mit ők teljesítenek, azt a saját jövőjük biztosítására, nem pedig a magyar állam érdekéből teljesítik. így tehát egy eirculus viciosus keletkezik. A mivel érvel a t. miniszter úr az egyik oldalról, ugyanezt felhasználja, a másik oldalról ellenérvül, már pedig mi abba nem mehetünk bele, hogy lekössük öszszes legfontosabb érdekeinket 20 esztendőre a nélkül, hogy biztosítani tudnánk a magyar érdekeket, a magyar hajózást ós kereskedelmet a jövőre. A járatokra vonatkozólag vagyok bátor megjegyezni, hogy az Adria azon járatokat teljesíti, a melyek a legnagyobb jövedelmezőséget biztosítják, így a Földközi tengeri járatokat. És itt az, a mit Pichler Győző t. képviselőtársam mondott, hogy kartell van az olasz társulatok ós a francziák között, az természetesen a Földközi tengeri kikötőkre vonatkozik, a hol a legtöbb érintkezésük van. Minthogy biztosítva van a Földközi tengeri kikötőkre bizonyos tarifa, az Adria nem nagyon törekszik arra, hogy teljes rakománynyal induljon Fiuméből a Földközi tengeri kikötőkbe, mert ha 'elhagyja Fiumét, Messina, Nápoly. Gfónuánál neki más tarifája van, mely sokkal magasabb, jövedelmezőbb, tehát ő mindenesetre felhasználja a kínálkozó alkalmat és Fiúméban csak annyi árút vesz fel, a mennyi őt nem akadályozza az ezen kikötők közti forgalomban. Erre elégséges az, ha Fiúméban a maximális tarifából egy krajczárt sem vonnak le, mert ez magában véve megakadályozza, hogy ő teljes rakománynyal indulhasson. Ő megteszi kötelességét, indul Fiúméból, köteles a hajókat rendelkezésre bocsátani, de hogyha neki biztosítva van, hogy például Nápolyból Marseillebe van kellő rakománya, még pedig kartellszerű tarifával, akkor ő a legmagasabb tarifát fogja a Fiúméban létező rakományra alkalmazni s azt mondani: igenis szállítok, itt van a maximális tarifa,, mely erre a hónapra ki van kötve. Ez egy üzleti furfang, a melyet akkor játszik ki az Adria, a mikor neki tetszik. De nagyon jól tudjuk, hogy tulajdonképen a marseillei járatok nem is Fiume, hanem tisztán Trieszt érdekében vannak. Jól tudjuk, hogy a hajók megérkeznek Triesztbe, ott három napig időznek, leg9