Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-706
QIQ 706. országos ülés 1901, május 10 én, pénteken. ben, miszerint ezen szaporodott heti járatokkal a forgalom a Fiume—Ancona és Fiume— Velencze közti vonalon minden esetre javul az eddigi helyzettel széniben, az ideális állapot azonban, a mely egy nagyobb szabású forgalmi fejlődésnek előfeltételét képezi, az lesz, ha mindkét vonalon napi gyorsjáratok fognak közlekedni. Ezt kívánja a bizottság, ennek szükségét tartotta itt felemlítendőnek, de természetesen kénytelen volt tekintettel lenni az ország pénzügyi viszonyaira s azért ez idő szerint ezen napi járatok életbeléptetését nem követelheti: ajánlom a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául való elfogadásra. (Helyeslés.) Lukáts Gyula jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: T. képviselőház! Az anconai ós velenczei járatokhoz is hozzá kívánok szólani ós erre annál is inkább kérem a t. ház figyelmét, mert ez eddigitől eltérőleg, egészen más irányban fogom rövid felszólalásomat megtenni. Ugyanis úgy a bizottsági tárgyaláson, mint már az Adria szerződésnél is jeleztem, hogy a lehetőségig oda kellene törekednünk, hogy a hol ez könnyű szerrel lehetséges, a jelenleg meglevő eszközök felhasználásával biztosítsuk a. tengeri forgalmat a magyar államnak, a magyarságnak; hogy lehetőleg ragadjuk meg az alkalmat és vessük meg az igazi magyar tengerhajózás alapját. Ez volt az az irány, a melyet én már a bizottsági tárgyalásban is képviseltem és a melyre vonatkozólag örömmel tapasztaltam, hogy abizottság is megfontolandónak tekintette ezt ós a jövőben az ez irányban való gondoskodást quázi kilátásba is helyezte. Ha van indok és bizonyítók arra, hogy esetleg egy olyan nagy üzemet, mint a milyen az Adria, a magyar állam nem vehet azonnal kezébe : azt még értem és ennek indokait nómikópen elismerni is tartozom. Azonban olyan üzemnél, a hol semmi ilyen, legalább elháríthatatlan kifogás nem tehető, a hol emminenter óriási érdekei vannak a magyar államnak és a magyar államvasutaknak, a melyeket egyedül csak a magyar állam képes megvédeni és a melyek elől az akadályokat csakis ő képes elhárítani, ott ón a tengeri forgalomnak ós tengerhajózásnak a magyar államvasutak keretébe való felvételét nemcsak szükségesnek, hanem a magyar állam szempontjából elmula szthatatlan szükségnek ismerem. Örömmel tapasztaltam, hogy az ellenzék pártvezére, Kossuth Ferencz is teljesen osztja azt a felfogásomat, hogy a. lehetőségig meg kell kezdeni a magyar államnak azt, hogy a saját teljes ingerencziájával vegye lassanként kezébe a hajózás ügyét, főleg ezen specziális kérdésnél, a rnefyre most akarok kiterjeszkedni és a melyre nézve a t. házat is kérem, hogy méltóztassék ezt a szempontot is erre a törvényjavaslatra és erre a szerződésre vonatkozólag tekintetbe venni. Én, hogy elérhessük azt a sikert ós azt a haladást, a melyet ezen járatoktól megkívánunk és óhajtunk, indokoltnak látom, hogy a magyar államvasutak keretében oldjuk meg ezeket a járatokat. Megmondom, miért ? Ez az anconai ós velenczei járat egészen más természetű, mint a többi járat, mert ezek tulajdonkópen úgy a postai, mint a gyorsszállítmányt ós a személyszállítást vannak hivatva lebonyolítani. Már pedig ha ezek a járatok elsősorban erre vannak hivatva, akkor az óriási befektetése a magyar államvasutaknak, a mely épen Fiúméban ér végpontot, kell, hogy közvetlen folytatást találjon Olaszország belsejébe, úgyszólván egyenesen szivébe, hogy ezáltal azt a versenyt, a melynek a fiumei vonal az osztrák vasutakkal ós más vasutakkal szemben ki van téve, sikeresen le tudja győzni, ós a forgalmat lehetőleg a legtermészetesebb, a legrövidebb és legolcsóbb irányba terelje. Hiszen tudjuk, hogy a mostani sebesség mellett még gyorsvonattal is két éjjel és egy napig' tart, míg az ember eljut Rómába, holott ha gyorsjáratot létesítünk Fiúméból hajóval, egy éjjellel meg tudjuk ezt az időt rövidíteni, a mi már magában véve igen sok. így tehát nekünk módunkban van oly rövid idő alatt megtenni az utat például Fiúméból vagy Budapestről Rómába, hogy azzal a rövidséggel még egy expressz vonat sem versenyezhet, a mely a, velenczei úton jut el Rómába. Tehát a magyar államvasutak érdekében eminentef szükséges, hogy ez a vonal élénkíttessék, az az hogy napi járattá tótessék, hogy úgy a postaszolgálat, mint pedig a személyszállítás nem 12 vagy 12 l /2, — mint a hogy az jelenleg történik — hanem legkevesebb 15 tengeri mértföldnyi sebességgel haladó hajóval bonyolíttassék le, a mi által ezt az utat a lehető legrövidebb idő alatt lehet megtenni Budapestről Olaszország szivébe. De kérdem, lehetséges-e ez ilyen szerződéssel? Nem lehetséges, mert az állam nem rendelkezik annyi anyagi erővel, hogy olyan szubvencziót adjon üyen társulatnak, a melynek ellenében elvállalja ezt a kötelezettséget. És itt na,gy különbség van ám a között, ha a magyar államvasút teszi ezt vagy pedig egy társulat. A horvát-magyar tengerhajózási társulat, látjuk 7—10°/o-kal dolgozik most is, holott a magyar államnak untig elég lenne, ha ezen üzemből 3°/o-ra tenne szert, mert á
