Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-703

703. országos ülés 1901. május 6-án, hétfőn. 265 ott is_ ilyen közömbösséget ós az alaposságnak ilyen nagy hiányát fogjuk tapasztalni, és a mikor már esetleg bevégzett ténj^ előtt állunk, majd csak akkor fogunk ébredni, és az ellenzéknek akkor kell erős támadásokkal a lehetőség szerint legalább valamit megmenteni abból, a mit nemtörődömségből, vagy könnyelműségből áteresztenek épen azok. a kiknek hivatásuk elsősorban megrostálni, meghányni és vetni, hogy mennyiben ós mennyiben nem érdeke az államnak, hogy ilyen szerződős megköttessék-e, vagy nem. Hiszen még a mostani kormányzat alatt is megtörténhetett, a mikor pedig kiváló pénzügyi kapaczitás áll a kormány élén, hogy oly fontos közgazdasági kérdés előzetesen nem vette igénybe az ő gondját is, mert azt tudjuk és hallottuk a t. miniszterelnök úr szájából, hogy ő ezen javaslatba abszolúte nem folyt be, abban nem vett részt, arról tulajdonképen nem is vesz tudomást, a mennyiben az tisztán a kereskedelemügyi miniszternek a dolga A

r

olt. Ezt épen az bizonyítja, hogy mikor egy kis félreértés volt a tekintetben, hogy az opczió-pónzből befolyt többlet hova lesz fordítva., akkor a t. miniszterelnök úr nyíltan kimondotta, hogy ő ezen törvényjavaslatnak előterjesztésében tulajdonképen nem volt részes. De ha: nem is mondta volna ezt a miniszterelnök úr, jól tudnám ezt, mert hisz én, a kinek semmi sem kerüli el figj^ehnemet, nagyon jól emlékszem, hogy mikor a kereskedelemügyi miniszter úr első beszédét mondotta, és vonatkozással ólt a miniszterelnök úrra, épen akkor lépett be a miniszterelnök úr. még le sem ült egészen, s mikor hallotta a nevét, felpattant és azt mondta, hogy ő nem tud semmiről semmit! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Azt mondta? Major Ferencz: Igenis azt mondta, hogy őt ne vonják be ebbe a dologba, most is előttem van az impresszió, . . . Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Az impresszió! Major Ferencz: . . . nem mondom, hogy ez belekeiült a naplóba, nem is hiszem, hogy ennek n}

7

oma legyen, de én, a kinek figyelmét senkinek egy-egy arczvonása sem kerüli el, nagyon jól tudom mérlegelni, mit jelent az, ha eg}" miniszterelnök az izgatottságban, mikor hallja nevét ezen törvényjavaslattal kapcsolatban, az ellen tiltakozó taglejtóseket és szavakat is használ. (Mozgás a jobboldalon.) Egyébiránt, t. ház ez megfigyelés. De ha ez nem is történt volna, a miniszterelnök úrnak későbbi beszédei beigazolják, hogy ő magát teljesen kivűl állónak akarja tartani, KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXV. KÖTET. ezen szerződéssel semmiféle közösséget nem akar fentartani, eltekintve természetesen azon közösségtől, a melylyel mint kormányelnök tartozik, de a megcsinálást, tehát azt a bizonyos erkölcsi obligót magától el akarja hárítani. T. képviselőház ! Hogy ez a törvényjavaslat, a mely pedig határozottan már a beterjesztés, már a szabadelvüpártban való megvitatás előtt szellőztetve lett az újságokban ós a mely ellen határozott támadások történtek, mindannak daczára mégis így jöhetett a ház elé, a mint jött, ez igen megdöbbentő, ós aggasztó a jövőre az. hogy a nagy szerződések megkötésénél nem állnak-e ismét elő olyan dolgokkal, a melyeken javítani már aligha leszünk képesek. De, t. képviselőház, még egy más része is van ennek a- javaslatnak, ós ez az: hogyan lehetséges, hogy mind a bizottsági tárgyalásban, mind pedig itt a képviselőházban a kormány által az a tétel állíttatott fel, hogy ezen szerződés viigy egészében, úgy a mint van, el lesz fogadva, vagy pedig egészében vettessék el. Én egy kissé különösnek tartom ezt az eljárást, mert akkor ilyen módon semmiféle természetű korrekcziónak itt helye nincsen. Egészen másként állana a dolog, ha, a t. miniszter úr azt mondja,: én beterjesztem ezt a szerződést, vegye a képviselőház ezt tárgyalás alá, tegyen rajta belátása szerint módosításokat, a, melyeket, ha lehetséges, keresztül viszek, ha pedig nem, hát a törvényjavaslatot AÚsszavonom. Akkor értein, hogy megindul egy kölcsönös vita a nézetek kölcsönös tiszteletbentartásával, és korrigácziók történhetnek a javaslaton. De a mikor ilyen merev álláspont állíttatik fel, akkor nem csoda, ha azzal szemben az egész háznak forrongása fel van idézve, pedig tagadhatlah, hogy az egész ház lázban volt e javaslat miatt. Mindenki érezte és tudta, hogy ez a szerződós nem az, a, melyet mi az ügyek mostani vezető miniszterétől elvártunk volna, mi egy egészen más javaslatot vártunk volna ettől a kormánytól, mi egy egészen más érát, egészen más törekvést akartunk látni a kereskedelem és közlekedésügyi politika terén, a, hol egy igaz, erőteljes magyar politikának a kifejezésére jutását óhajtottuk, a hol az állam ereje azzal a mértékkel állott volna, szemben a társaság kívánságaival, a mely mértékben ő ezt a társaságot támogatta és lábra állította. Sajnos, ezen szerződéssel szemben az állam tekintélye összcdöpörödött. Nagy eredménynek tekinti az állam még azokat a csekély előnyöket is, a melyek e szerződősben le vannak fektetve, és nem lépett föl feltétlenül mint parancsoló, a mire pedig mint olyan faktor, 34