Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-702
260 702. országos ülés 1901. május 4-én, szombaton. > , • • ' komplikált, vagy nem olyan módon van odaállítva, hogy az első perezre is mindenki ne láthassa, hogy miről van szó. Nem tartom tehát szükségesnek, hogy az hosszú bizottsági konszideráczió tárgyává tétessék. A t. képviselő urak az ő saját módosításaikat sem kívánták a közgazdasági bizottsághoz utasítani, hanem azt akarták, hogy felettük rögtön határozzon a ház igenlegesen, vagy nemlegesen. De én erre nézve felszólalásom végén meg fogom mondani, hogy mi az, a mit proponálok. (Halljuk! Halljuk !) De hogy megindokoljam, hogy miért szólalok fel és hogy miért nem hagyhatom Polónyi Géza t. képviselőtársam megjegyzéseit válasz nélkül, a következőket van szerencsém előadni. Hogyha engem az a czól vezetne, hogy a t. képviselő urak kedvében járjak, vagy pedig az az illúzió élt volna bennem, hogyha eiTŐl a helyről proponáltatik egy ilyen dolog négy heti vita után egy oly kérdésben, a melynek minden részlete mindenki előtt ismeretes, s ha az, a mi proponáltatik, kétségtelenül nagy javítmány, mert az ország jogát feritartja, le nem köti egy napig sem, mert hisz tíz évre most is le van kötve a kormány, a mely propoziczió tehát az ország jogát szabadon tartja: ha mondom, az az illúzió ólt volna bennem, hogy a t. képviselő urak nagyon megdicsérnek érte, hát ebből Polónyi Géza t. képviselőtársam felszólalása alaposan kigyógyított volna. Mert Polónyi Géza t. képviselőtársam elismeri a törekvést, de azt mondja, hogy azt, hogy ez közmegnyugvást fog kelteni, el nem ismerheti azért, mert a törvényhozás, a mint mondja, csak változatlanul van jogosítva azt a szerződóst meghosszabbítani és így nem szólhat hozzá tíz esztendő után, ós hogyha nincsen is jogi obligó, de van erkölcsi obligó. Bocsánatot kérek, erre szóltam ón közbe, hogy az erkölcsi obligót nagynak tartom, de csak ha van ilyen, ámde azt belemagyarázni olyasmibe, a hol nincsen, nem engedhetem és nem engedhetem meggyöngítem ily törekvéssel azt, a mit jogilag egészen tisztán látok. Az ország sem jogilag, sem erkölcsileg semmire sincs obligálva; ne tessék tehát ezzel az argumentáczióval ennek a módosításnak az értékét leszállítani akarni. Hát mi czélból akarja a t. képviselő úr azt leszállítani ? Ellenzéki állásának szempontjából? (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Hát ez nem is volna helyes; hát akkor mi czélból akarja? Én azonnal megmagyarázom, hogy jogászilag is téved a t. képviselő úr. Pedig a t. képviselő úr ezt a módosítást — a mely igen egj^szerű — nemcsak meghallgatta, hanem el is olvasta. A t. képviselő úr azt mondotta, hogy az van benne, hogy tíz év után változatlanul hosszabbítható csak meg a szerződós és ígyaz ország kezei mégis kötve vannak. Bocsánatot kérek, nem ez van benne, hanem az . . . (Zaj és nyugtalanság a balés szélső baloldalon.) magából az irott módosításból olvasom. (Zaj.) . . . Hát hallgassák meg; talán csak nem helyezkednek az inkapaczitibilitás álláspontjára iryen kérdésben; a végén méltóztassanak megmondani, ha tévedek. (Halljuk ! Halljuk!) Azt mondja ez a módosítás, szó szerint olvasom: A szerződós 26. §-ábanmegállapított határidő helyett a jelen szerződés érvényének határideje 1911. deczember 31-ig terjedő határidőre állapíttatik meg.* Ez tehát peremptorius. Tehát ez a szerződés, a melyet most beczikkelyez a ház, nem tart egy órával sem tovább, mint 1911. deczember 31-ig. Evvel tehát a kormány joga akkor feléled, ha nem mondana is semmit egyebet. Miért mondom én tovább, hogy ha akarja a törvényhozás meghosszabbítani, meghosszabbíthatja? Mert a társaságot akarom obiigóban tartani, nem az országot. Azt mondom : »A törvényhozásnak jogában áll, a mennyiben 1910. évi deczember 31-ig ez iránt intézkedik* — a mennyiben intézkedik, ha tehát nem intézkedik, akkor egyáltalában semmi kötés nincs — »a szerződést további tíz évre, azaz 1921. évi deczember 31-ig változatlanul meghosszabbítani.« Polónyi Géza.* Változatlanul! Széll Kálmán miniszterelnök: Igenis, változatlanul, ha akarja! Nincs igazuk a közbeszóló uraknak; tovább is olvasom: »A társaságra nézA^e ez kötelezővé válik, ha 1910. évi deczember 31-ig erről a kormán}^ által értesíttetik.* Miért kellett ide tenni: »változatlanul!* Azért, hogy a társaság tudja ós lássa, hogy mire van ő egyoldalúlag kötelezve, de az ország sehogy sincs; mert ha az ország azt tartja, hogy ezt a szerződóst nem akarja meghosszabbítani, akkor a módosítás világos szövege szerint nem intézkedvén, azt meg nem hosszabbítja. Ha pedig az ország, illetőleg az országnak természetes és mindenkori ügyviselője, a kinek elő kell készítenie az országnak minden dolgát, a kinek tehát gondolnia kell annak idején arra is, hogy meg akarja-e a szerződést hosszabbítani, vagy nem — mondom, ha a kormány a szerződést változatlanul meghosszabbítani nem akarja, de változtatni akar rajta: akkor tárgyalni fog ós a szerződés megváltoztatása iránt tesz előterjesztést. A mikor tehát a kormány abban a helyzetben lesz,