Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-702

702. országos ülés 1901. május 4-én, szombaton. 245 riának, hogy a megnevezett járatokban ós a nyugati kikötőkben — minthogy egyedül ő élvezi a direkt tarifa folytán a félnek juttatott refakcziát, — mindig előnyben van a többi versenyzők felett tíz százalék erejéig. Mert a fél mindig azt mórlegeli, hogy tíz százalékot visszakap, ós ha az Adria valamivel drágább is, — nem lehet drágább, mint a direkt tarifa, hanem a valódi tarifánál drágább — tehát, ha drágább is öt. hat, hét, nyolcz, kilencz perczenttel, az illető szállító nem látja be, hogyha a refakcziát vissza is kapja, az Adria még akkor is drágábban szállít, mint más vállalat. Ebben rejlik az a, kétszer kettő négy. A mi a másik dolgot illeti, azt mondja a t. miniszter úr, hogy nem lehet a szabad hajózásra ilyen kedvezményt adni más magyar vállalatnak, a ínelylyel nem lehet direkt tarifát megállapítani ós melynek nincs rendes járata. Természetes, hogy nem lehet rendes járata, mikor az le van foglalva az Adria által; így aztán nem lehet, nincs verseny és nem részesülhet refakcziában az a fél, a mely a, szabad hajózást igénybe veszi. Pedig nekünk az az érdekünk, hogy nyerstermelőink minél olcsóbban szállíthassanak, hogy verseny álljon rendelkezésükre. Minthogy pedig a leghasznosabb kikötők le vannak foglalva az Adria által, ki van zárva, hogy ezen legjobb menetekben, a hol nyersterményeink leginkább elhelyezést nyernek, bárki versenyezhessen az Adriával. Legalább a szabad hajózásban a verseny ki van zárva, mert a szabad hajózás nem kap mórtföldpénzt, sem refakcziát. Én részemről nagyon szükséges dolognak látnám, hogy más magyar hajózási vállalat is, ha a magyar állammal bizonyos időre, például egy évre direkt tarifát köt, s a hozzája ajánlott szállítmányokat elfogadja, szintén részesüljön ezen kedvezményben. Ez lenne az igazi természetes verseny, és ez képezné azután a kikötői árakat. Az a válasza a t. miniszter úrnak, hogy a szabad hajózás azért nincsen kizárva, mert hiszen csakis a megnevezett kikötőket foglalhatja le az Adria, más kikötőket nem. Bocsánatot kérek, itt van például az Észak-Francziaprszágra vonatkozó menet; az Adria nemcsak egy kikötőjébe, hanem Észak-Francziaországnak akárrneryik más kikötőjébe is mehet. Tehát miután a szerződés másik részében generalizálva vannak a nyugati kikötők, úgy hogy nemcsak a megnevezett, hanem a nyugaton fekvő összes kikötők értendők alatta, a szabad hajózás kedvezményét még más kikötőkben is élvezheti, nemcsak azokban, a. melyek fel vannak sorolva. A t. miniszter úr azt állítja ós úgy értelmezi ezt, hogy csak azon kikötőkben tarthat jogot az Adria a szabad hajózá.sra. a melyek itt névleg fel vannak sorolva. Ez magában véve engesztelő dolog a szabad hajózásra nézve, és engedje meg a t. miniszter úr, hogy ezt a kijelentést úgy vegyem, mintha benne volna a szerződósben, hogy azon kikötőkben is, a melyek a szerződésben nincsenek megnevezve, szabad tere nyílik a hajózásnak. Ha ez így van. ez már enyhítő körülmény, bár részemről fentartom azon határozott nyilatkozatomat, hogy az állam szerződéses viszonyba nem léphet ós nem szubvenczionálhat más társulatot, tehát más szerződéses járatokat nem tarthat fenn ezen vonalakon, de a szabad hajózást igenis még ezen vonalakon sem lehet kizárni. Én tehát ragaszkodom indítványomhoz, a mely teljesen megegyezik gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam és Mezei Mór fejtegetésével. Gróf Batthyány Tivadar ugyanis már ismételten, harmadszor, hangsúlyozta annak fontosságát, hogy ezen kikötőknél, a melyeket az Adria befut, meg legyen adva annak lehetősége, hogy kedvezményben részesüljön a szabad hajózás is. Ezt az óhajomat fejeztem ki ón is többször ós azért határozati javaslatomat fentartom. A mi azután az észak-amerikai dolgokat illeti, a miniszter úrnak e tekintetben tett kijelentései engem minden esetre megnyugtattak, a mennyiben itt semmiféle pozitív dolog kikötve nincs és egészen a kormánytól függ, hogy miféle egyezmény nyel fogja ezt létesíteni. Ebben a dologban tehát, ismétlem, megnyugszom. A mi azután két másik kikezdósnek kihagyására vonatkozik, ahhoz ragaszkodom, mert hisz a miniszter úr sem tulajdonít annak fontosságot és csak udvariasságnak tekinti ezt a rendelkezést, mert mindig szokásos dolog az előzőleg szerződött társulatot felszólítani, vájjon kivánja-e az új szerződóst egyenlő feltételek mellett megkötni, a mely esetben megkapja az elsőbbséget. Én azt mondottam; természetes dolog, hogyha a társulat megfelel kötelezettségének, — akár benn van ez a. kikötés, akár nincs benne a szerződésben — megkapja újra a szerződést, ha pedig a kormány nincs vele megelégedve, akkor még egyenlő feltótelek mellett is kötelessége a kormánynak ahhoz a társulathoz fordulni, a. hol inkább látja, hogy kívánalmai ki lesznek elégítve. Épen azért én részemről ragaszkodom ennek kihagyásához. Röviden csak ezeket óhajtottam e szakasznál reflexiókópen megjegyezni. Minthogy