Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-701

230 701. országos ülés 190J. május 2-áu, csütörtökön. meg a helyzetet, akkor tisztán látjuk, miért nern fogadható el azon indok, a melyet a t. miniszter úr említ, a ki azt mondotta, hogy szívesen csinált volna, jobb, szebb szerződést; szívesen kötött, volna ki százalékokat stb., hogy kiterjeszkedett volna a hajóépítés ügyére is, és hogy a járatokra nézve talán kikötötte volna, hogy az Adria saját hajóival tartozik minden járatot teljesíteni, csakhogy nem lehetett többet keresztülvinni, valamint nem lehetett keresztülvinni többet a hajógyár építéséhez való hozzájárulás tekintetében sem. Nagyon sajnálatos,, hogy a magyar kormány és a magyar állam, a melyek úrrá tették az Adriát, és oly hatalmas jövedelmet biztosítottak számára, nem bir represszáliákkal, hogy ezen túlzott^ követelésekkel szembeszálljon. (Úgy vau! Ufjij van ! halfelöl.) Sőt ellenkezőleg, noha már az Adria, terhein a magyar állam rovására, könnyítettek, most újólag újból szaporították a magyar állam rovására, az áldozatokat. Ezeket akartam megjegyezni, hogy semmi sem maradjon bizonyíték nélkül, a, mi e szerződés helyességére vagy helytelenségére vonatkozik. De ig_yekezni fogok minden tételre vonatkozólag czáfolattal élni, hogy lássuk, milyen méltánytalan az Adria túlkövetelése, és mily gyengeség a, magyar kormánytól az, hogy a társulattal szemben beadja derekát, holott találhatott volna módot arra, hogy tíz év leteltével versenyképes társulat álljon szemben az Adriával, ós egyszerűen megköszönje az Adria szívességét. És ha feltétlenül szükségtelen volt e súlyos szerződós megkötése, annál kevósbbé indokolt annak tíz évre való kitolása. A t. miniszter úr felhozta azt is, hogy az egyes Adria-hajók vitelképessége sokkal nagyobb, mint a mennyire ki voltak használva; erre nézve számadatokat hozott fel 1890-től kezdve, és megjegyzi, hogy körülbelül egynegyed résznyivel több rakomány szállítását, lett volna képes az Adria ez idő alatt teljesíteni, mint a mennyit tényleg teljesített. Tudjuk, t. miniszter úr, hogy épen a közlekedési eszközök tekintetében lehetetlenség oly üzemet képzelni, a hol mindig teljes mértékű teljesítmények történnek. Hiszen, ha az Adria mindig megtölthetné a hajóját, akkor felesleges lenne szubvenczióról még csak beszólni is ; akkor nem kellene szubvenczió, de hiszen az Adria is azért szerződik, hogy magának biztosítsa először a magyar árúkat, és pedig egyrészről a magyar államvasutakkal kötött szerződós által refakcziák útján, másrészről pedig nagyon jól tudja az Adria, hogy lehetetlenség a hajózás terén egy olyan üzem, a mely teljes mérvű kihasználással működik. Ez sehol sem létezik, mert ez magában az üzleti szellemben, az üzleti rizikóban fekszik. Ezt tehát érv gyanánt el nem fogadhatom; legfeljebb azt mondhatom, — minthogy Fiuméből a teljesítmény aránylag még mindig nem kellő magas számban nyilvánul — hogy Fiúméban még igen nagy tere van az Adriának ós hogy az a hajóépítkezés, a melyet befektetéskép tesz, nem rizikó, mert még elég talaj van Fiumében a kihasználásra, hiszen eddigelé a fiumei reláczióknak alig egynegyed részét bonyolította le az Adria. Ez a bizonyítás legfeljebb arra vonatkozhatni, hogy a mostani üzemmel nem merítette ki Fiume szolgáltatási képességét ós hogy biztató a remény, hogy Fiumében még hatalmas piacza lesz, a honnan rakományt bőven szállíthat, még ha, nem tíz, hanem húsz hajót fog is beszerezni. A t. miniszter úr ezek után egy merész feltevéssel ólt, midőn azt mondta, hogy látjuk, hogy mennyire szeszélyes a hajózás, mennyi akadálynak és mennyi üzleti fluktuácziónak van kitéve. És e tekintetben hivatkozott a miniszter úr az egész földterületen lévő hajózási üzemre. Bocsásson meg a t. miniszter úr, de én nem ismerek semmiféle közlekedési vállalatot és nem lesz, még ha valamikor léghajóval ós repülőgépekkel járunk is, sohasem, mely hasonló fluktuaczióknak ne volna kitéve. Mert hiszen a közlekedés természetében rejlik az üzem változatossága ; az ipari termények szezónszerű keletének ós egyéb ilyen viszonj'oknak az mindig ki van téve. De hiszen ezt a közlekedési eszközök tulajdonosai úgy a vasút, mint a hajózási vállalatoknál nagyon jól tudják, ós e szerint is rendezik be az üzemet. Ez tulajdonképen technikai dolog, a hajózási üzemnek belső ügye, ezt nem is lehet említés tárgyává tenni, ez nem tartozik a szerződés bizonyításához. Azt hiszem, t. miniszter úr, hogy semmiféle hajótulajdonosnak nem fog eszébe jutni akkor tataroztatni a hajóját, akkor venni ki egy-két hétre a hajót az üzemből, mikor a legnagyobb forgalom van, hanem a holt szezonban teszi ezt és úgy intézi dolgait, hogy a hajópark az erős forgalom idejében teljes mértékben rendelkezésére álljon. Ezzel egyáltalában nem lehet bizonyítani a hajózási vállalat nagy sanyarúságát és rizikóját, mert hisz ilyen rizikónak nagyobb mórtékben ki van téve egy földmívesgazda, vagy egy szőlőtulajdonos, a ki sohasem tudhatja, hogy a szezonja, beüt-e,; az ezerféle kellemetlenségnek, jégverésnek, mindennek ki van téve. De a hajózási vállalat megtudja az előző évek statisztikájából, ós a, világforgalomból tisztán látja előre, hogy ezt elérhetem, ezt minden körülmények közt