Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-701
701. országos ülés 1901. nyítsa különösen azt, hogy mennyire jogosult volt a szubvenczió, a defioziteket sorolja fel. En a zonban bátor leszek a közgazdasági bizottság jelentéséből kimutatni, hogy ez az éremnek csak egyik oldala és hogy csak az a szerződés tette lehetővé azt, hogy az Adria, oly hatalmas társulattá fejlődjók és oly magas osztalékot adjon. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy most következett az új szerződés, az 1891-iki. Akkor saját jövedelmeiben a deficzit felemelkedett 470.888 koronára, ment aztán vissza, míg 1899-ben leesett 199.640 koronára és csak 1900. évben volt 56.000 koronányi plusz. Méltóztatnak látni, hogy a szerződések állal elvállalt nagyobb szolgáltatás úgy a, hajópark szaporítása, mint a járatoknak és a tengeri mértföldeknek szaporítása következtében oly terhet rótt a vállalatra, a mely éveken át hét-nyolcz-kilencz esztendőn át emelkedett ós csak az utolsó években küzdötte fel magát a társulat ós mutatott kedvezőbb eredményeket. Már most. hogy mikép fogja fel és bizonyította be a közgazdasági bizottság jelentése azt, hogy mennyire hasznos és üdvös volt minden új szerződés és különösen azon hajópark mennyire hasznára vált az Adriának, az kitűnt a következőkből. (Halljuk! Halljuk!) A társaság hajóbevételei az új hajók beszerzése titán • az 1880. évi 280.000 koronáról 701.000 koronára emelkedtek, az 1891. évben, á mi arra mutat, hogy a hajózási üzlet belterjesebbó vált; az időszak végén a társaság, mely 1886-ban és 1887-ben osztalékot nem fizetett, 1888-ban már 6 0 /o-ot, 1889-ben és 1900-ban már 9%,-ot fizetett. Nem lehet tehát mondani. hos*v háborúnak vagy más rendkívüli körülménynek köszönheti a magasabb bevételt, hanem tisztán annak, hogy hajókat kellett neki építeni, a mi által nagyobb üzletet tudott kifejteni és képes volt 8—9% osztalékot fizetni, szóval mindjárt, a mikor a hajóival készen volt, a, mikor a, hajópark emelkedett, óriásilag emelkedett a társaság jövedelme; 1891-ben már 10°/o osztakot fizetett ós 2,236.825 .korona tartalékot gyűjtött, a melyet jórészt hajóiba helyezett el. Tehát, t. miniszter úr, nemcsak, hogy azokat a deficzites éveket szabad hangoztatni, de az új szerződós maga is erre nézve olyan óriási előnyöket biztosított, a melyeket számokban kifejezni nem lehet. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy nemcsak az osztalékot tudta 8—10°/o-ra felemelni, hanem még tartaléktőkét is tudott szerezni; négy esztendő alatt 2,236.825 koronával tudta azt gazdagítani. Hasonló relácziókat tesz a jelentós a közel múltra vonatkozólag is (olvassa) : »Mielőtt a jelentéstétel czéljából a közniAjns 2 áii, csütörtöki)]). 229 gazdasági bizottsághoz utasított törvényjavaslatra vonatkozó előterjesztésünket előadnánk, utalnunk kell még arra, hivatkozva a mellékletek között foglalt kimutatásokra, — hogy az 1891. évi szerződés tartama alatt az Adria rószA^óny-társulat rendkívül megerősödött. « Tehát az 1891. év előtt, a deficzites években a magyar állam állította talpra ezt a társulatot. A magyar államnak, a magyar állam szubvencziójának köszönheti a társaság, hogy lehetővé tétetett neki a, hajók beszerzése, mert biztosítva lévén az üzem terén, nyugodtan rendelhette meg a hajókat ós ezért juthatott ilyen nagymérvű jövedelmekhez, a melyek tisztán a magyar állam bőkezűségének az eredményei (olvassa): >>A hajójáratok bevétele, mely az 1886. évi egyezmény tartama alatt (1887—1891-es évek) évi átlagban 526.000 koronát tett, az új hajók beszerzése után kifejtett nagyobb tevékenység révén rohamosan emelkedett, és az 1899. évben, nz utolsóban, melynek számadásai rendelkezésünkre állanak, 2,189.778 koronát ért el. Az új szerződés tartama alatt (1892—1899.) az évi'hajóbevétel átlag 1,747.235 koronát tett; ezen időtől kezdve, a melytől fogva a társaság birtokában volt mind a 25 gőzösének, az 1893. évtől kezdve az évi átlagos hajóbevétel 1,870.541 koronára emelkedett.« Hát, t. miniszter úr, itt nem azt kellett volna bizonyítékul felhozni, hogy a deficzitek emelkedtek, hanem azzal adeficzittel szemben, a mely 2—3 és 500.000 korona között variált, fel kellett volna említeni, hogy a múlt szerződés mellett több mint két millió korona alaptőkét tudott a társulat félretenni, s tudott azonkívül 8—9—10°/o osztalékot fizetni. Bizonyító ereje tehát a deficzites korszaknak nincsen, mert kimondja ez is, hogy épen az új hajók beszerzése után 1893-ban juthatott a társulat azon feltétlenül kedvező viszonyok közé, hogy ilyen nagy átlagban ilyen magas jövedelmi összeggel zárulhatott évi 'számadása. Én ennek a bizonyításnak csak egyrészét világítottam be. A másik rész kifejti világosan az Adriának biztosított óriási előnyöket, a melyeket az Adria csak a magyar állam áldozatkészsége folytán szerezhetett meg, mert nem szabad elhallgatni, s épen ebből a szempontból nagyon fontos az a követelmény, hogy .nekünk az Adriával szemben igenis van jogunk követelőleg fellépni, mert megizmosítottuk azt a társaságot ; van jogunk követelni, hogy a mikor már jövedelmekben dúskál, akkor elégedjék meg kisebb áldozatokkal, vagy ne követeljen új áldozatokat a magyar államtól azokon kívül, a miket az adóelengedésben hoz a magyar állam. Ha így kétoldalról világítjuk
