Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-701

228 de szükségesnek épen nem, mert ez csak arra volna jó, hogy a kormány szelid nyomást engedjen magára gyakorolni. Épen így van ez, de ínég nagyobb fokban a harmadik bekezdésben, a melyben az áll: »A szerződés tartamának lejártával a magyar királyi kormány az Adria magyar királyi tengerhajózási részvénytársaságnak hajói által bejárt vonalakat továbbra is szerződésszerűen biztosítani óhajtja,« T. képviselőház! Ez a szakasz olyan időhöz nem szabott, de végtelenségig menő monopóliumszerű illattal bir, hogy azt én törvénybe iktatni az előbbeni indokoknál fogva sem tartom szükségesnek, de annál kevésbbé szeretném, hogy benne maradjon, mert ez részben a szabadhajózás korlátozására szolgálhatna. Valóban ijesztő paragrafus ez. S ha egy konkurrensvállalat, mely hajóépítésekre befektetést akarna tenni, nem igen számíthatna még akkor sem arra. ha ez a szerződés lejár, hogy kedvező relácziók mellett ő legyen a szerződhető fél, mert akkor már egy annyira megizmosodott, vagyonát, hajóparkját leirt társulat óriási előnyben van ós lenyomhatja a versenyzés ; nem mondom, hogy ebből azután nekünk nem lesz előnyünk, de az az előny még sem ér fel avval az előnynyel, a mely azáltal jutna nekünk, ha mi nem volnánk semmiféle más tekintetből, mint csak udvariasságból lekötve, és így nem lenne a szabad versenyzés kizárva ós nem hatna ijesztően ezen szakasz a fejlődő magyar szabad hajózással szemben. T. képviselőház! Épen azért én részemről ezen két szakasznak kihagyását fogom proponálni. Molnár Józsiás: Okvetlenül! Major Ferencz: Mert abszolúte semmi helye ebben a szerződésben nincs és esetleg csak kibúvóul használhatják. Molnár Józsiás: Örökösíti a szerződést! Major Ferencz: És esetleg felhasználják majd a megkötésnél súlyosahb feltóteleknek is az akczeptálására, a mi igen könnyen lehet, mert az üzleti világban nagyon szépen, szinte észrevétlenül lehet a dolgot insczenirozni; az üzleti világ furfangjai különben is oly kiszámíthatatlanok, főleg a hajózási relácziókban, hogy nem lehet eléggé okos az ember, hogy eligazodjék bennük. Azért én részemről nem akarok ilyen fegyvert adni az Adria kezébe, mert ez másként, mint az udvariasság szempontjából meg sem indokolható ; én tehát ezen szakasz törlését fogom javasolni. T. képviselőház! Minthogy még hosszasabban óhajtok szólani és pedig nagyon fonájus 2-áu, csütörtökön. tos dolgokról, nagyon kérem a t. elnök urat, legyen szives öt perez szünetet adni. • Elnök: Hozzájárul a ház? (Igen!) Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után,) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. A tanácskozást folytatjuk. Major Ferencz képviselő úr fogja beszédét folytatni. Major Ferencz: T. képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy ne hagyjam megjegyzés nélkül a t. miniszter úrnak két irányban tett nyilatkozatát, jobban mondva azt a bizonyítási módot, a, melylyel a t. miniszter úr álláspontját megvédeni akarta. Itt vonom meg azt a paralellát, a melyet a miniszter úr mindem egyes bizonyításánál elfelejtett, midőn a bizonyításnak azt a módját használta fel, a mely kedvezőnek látszott az ő álláspontjára nézve, de nem terjeszkedett ki a kérdés minden oldalára, úgy, hogy a tételt a maga valóságában kifejtette volna. A t. miniszter úr, a midőn azokról a kedvezményekről szólott, a melyek lehetővé teszik az Adriának azt, hogy 15°/o-os osztalékot fizessen, igyekezett bebizonyítani, hogy a kedvező osztalék a szeszélyes üzletmenettel függ össze, igyekezett bebizonyítani azt is, hogy az Adriának voltak deficzites évei, sőt. hogy azok a legutóbbi esztendőkig terjedtek; hogy minden egyes vállalkozás, jobban mondva átalakulás, a mely nagyobb hajóparkot kivan, minő nagy terhét képezik az Adriának és hogy ezen teher mennyire nyomja az Adriát. Ezzel akarta quázi bizonyítékát adni annak, hogy az Adria a szubvencziót. tett szolgálataiért bőven megérdemli. A t. miniszter úr, hogy saját szavaival éljek, ezt mondotta, hogy eltekintve a szubvencziótól, a társulatnak magának a saját jövedelmei tekintetében 1882-től 1896-ig terjedő években a deficzit átlag volt 326.314 korona, (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Azért kellett a szubvenczió!) Akkor törtónt azután az úgynevezett szanálási proczesszus, a mikor magasabb szubvencziö biztosíttatott neki, de egyúttal nagyobb kötelezettségek is rovattak reá. Mindjárt a második évben a deficzit több mint 200.000 koronával emelkedett, a mennyiben 528.000 koronára nőtt ós 1891-ig következetesen leapadt ugyan ez a deficzit, de akkor is az új szerződés előtti utolsó esztendőben még mindig 213.898 korona volt. Most tovább megy a t. miniszter úr, és hogy az új szerződós megkötésének jogosultságát még inkább igazolja és hogy bebizo701. országos ülés 1901.