Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-701

226 701- országos ütés 1801, Ott van a kis országgyűlés! Oszlassuk fel! (Elnök csenget. Honjuk ! Halljuk !) Major Ferencz: Mindezen érveléseim arra szorítkoztak, hogy kimutassam, hogy a tarifát egészségesen korrigálni lehetne, és hogy a szabad hajózásnak bizonyos biztosítékai legyenek, a melyekkel prosperálni képes, ós a melyekkel a magyar tengeri hajóparkot növelni lehetne. Midőn ezt a szabad hajózás érdekében előhoztam, és azt hiszem, hogy sikerült e tekintetben beigazolni, hogy helyesen fogtam fel a, dolgot, szükséges még, hogy a másik irányban is egy megjegyzést tegyek, a mely tiltólag intézkedik más vállalatok segélyezésére vonatkozólag. Eltekintve attól, a miket jeleztem, (is miket gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam is felhozott, kézzel fogható, hogy ha mi az egész nyugati reláczióban kizárjuk a szabad hajózást, úgy, hogy az segélyben nem részesül, ez óriási mértékben bónítólag fog hatni Fiumére. Mindnyájan azt valljuk, hogy Fiumére a legfontosabbak a nyugati relácziók ós ha ezt valljuk, ós ezt vallja a t. miniszter úr is, mert, hiszen nekünk nyersterményekben kivitelünk a legnagyobb, úgy erre kell baziroznunk a teendőket. A Nyugot áll nekünk nyitva épen ezen reláczióban, mely nekünk legfontosabb, ha tehát itt kizárunk minden konkurreneziát, mely az áralakulásra kedvező hatással volna, és megakadályozzuk, hogy a szabad hajózás ez által kellőleg megizmosodjék, ezt nem értem máskép és nem is lehet felfogni másnak, mint monopóliumnak, és csak ezt jelentheti az a kijelentés, hogy a nyugoti kikötők egyáltalában generalizálva vannak. Nyugoti kikötők alatt érthetem nemcsak az európai nyugoti kikötőket, hanem esetleg az észak-amerikai kikötőket is. Ez irányban tehát felvilágosítást kérek a, t. miniszter úrtól, hogy vájjon az amerikai relácziók is beleértettek-e. Mert ha ez a szakasz úgy, a mint most megvan alkotva a, járatokra nézve, megmarad ebben a szerkezetében, akkor érthetjük azt is, hogy a szubvenczionált vonalakon más vállalat nem részesülhet, segélyben, ós ki leszünk téve annak, hogy az északamerikai kikötők is generáli /áltatván, ezekbe a kikötőkbe a magyar szabad hajózási vállalatok hajói nem fognak befutni és a magyar szabad hajózás ezzel elesik azon előnyöktől, a melyek neki pedig biztosíttattak. Már pedig kívánatos dolog, hogy az észak-amerikai kikötőkkel való hajóforgalom ós verseny lehetőleg szabad legyen. Mert ha. nincsenek is ott kellőleg fontos érdekeink, de a közel jövőben nagyon fontos érdekeink lehetnek. Ha pedig most ezt az utat ott elzárjuk, ezáltal kizárjuk magunkat az egész május 2-än, csütörtökön. észak-amerikai kereskedelemből. Ezt tenni nemcsak hogy nem szabad, de a legnagyobb merénylet a, magyar állam és a magyar közgazdaság érdekei ellen. Én feltétlenül kívánatosnak tartom, hogy nemcsak a newyorki, de még a, kubai járatok, szóval az egész szigetcsoport járatai, így a Mexikóba, egyszóval az ÉszakAmerikához tartozó összes államok kikötőibe a> szabad verseny lehetőleg fentartassók. Erinek tehát nem szeretném útját állani, ós e tekintetben a, t. miniszter úr válaszát várom, hogy az észak-amerikai kikötőkre generaliter értetődik-e ós vonatkozik-e a szerződósben kikötött az a, megszorítás, hogy a, szubvenczionált vonalakon segély nem adatik, mert így a szabad hajózás egészen el volna ott zárva. T. ház! Ez vonatkozott az amerikai járatokra. A. másikat, mely a nyugoti kikötőkre vonatkozik, szintén a lehető legveszedelmesebbnek tartom. Mert először is le vannak kötve nemcsak azok a nyugoti kikötők, a melyekbe befut az Adria, hanem le van kötve minden nyugot-európai kikötő; ez pedig nagyon fontos. Mert ezáltal nemcsak hogy ki van szolgáltatva minden kikötő, hanem még azok a kikötők is, a melyekben már vannak relácziőink, bizonyos vagylagossággal ki vannak zárva a. versenyből. Hogyha nem is értünk a generalizálás által minden kikötőt, hanem csak azokat a kikötőket a melyek névleg meg vannak nevezve, ezt még akkor sem helyeslem. Miért? Mert vagylagosan értetik Németalföld és Dánia, is, és csak bizonyos tonnarakomány bejelentésétől van függővé téve, hogy az Adriának illető hajója teljesítse-e azt a járatot, vagy nem. Hogy ezzel minő visszaéléseket lehet űzni, hogy mennyire módjában áll az Adriának, hogy agenturáival úgy csinálja meg a dolgot, hogy ne legyen száz tonna, vagy hogy csak akkor vegye fer a szállítmányt, hogyha az akkora, a mennyiért érdemes befutni, azt most nem akarom kifejteni. Ez üzleti furfang, a minővel minden hajózási vállalat nagyon bővelkedik, ós a minővel az Adria is fog bővelkedni, ós a minőnek segítségével úgy intézi a dolgot, hogy ne legyen bejelentve száz tonna, hanem kevesebb, és ne legyen kötelezve az illető járatra. Azt is megteheti például, hogy a tarifával csak akkor megy lejebb, ha nagyobb rakományra tesz szert, ha csak kisebb a rakomány, a maximális tarifánál marad, és nem őrült meg az a kopenhágai, amsterdami vagy rotterdami kereskedő, hogy az Adriával szállíttasson, a mikor ott vannak a versenyző vállalatok, a melyeknek megvannak az összeköttetései Trieszttel és Fiumóvel, r és a melyek olcsóbban szállítják az árúkat. így tehát az Adria csak akkor fog* oda menni,