Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-700

700. országos illés 1901. április 30-án, kedden. 205 felhívom őt, győződjók meg, vájjon Plósz Sándor miniszter úr és Szilágyi Dezső más­képen magyarázzák-e ezt a rendelkezést, mint én. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hiszen nem is lehet másként magyarázni l Hiszen talán csak ma­gyarul van!) Elnök: Csendet kérek! Pichler Győző: És hivatkozom ugyan­ezen törvény 13. §.-ára! A Hungaro-Croata is határolva van ennek alapján. És azután előáll a miniszter úr a Dock­társasággal és az 1890. évi iparpártolási tör­vénynyel. Hiszen épen beszédének e része ellen egyáltalában nem volt kifogásom, sőt kijelentettem magam is, hogy igenis, a midőn adóalany teremtéséről van szó, akkor helyes az adómentesség; én is állítottam, hogy, ha új adóalany teremtetik, ez helyes, mert ez üdvös és majdan virágzó állapotot felidéző beruházás, a melylyel helyesen segítjük a vál­lalatot. Hiszen a Dock-társaságnál épen ez az eset forgott fenn, hogy az iparpártolási törvénynél fogva kapta meg az iparpártolási kedvezményt, a melyet nemcsak mindenki megkap, a ki új ipart teremt, hanem a melyet egyenesen jogosítva van igénybe venni, ha a töryényszabta feltételeknek megfelel. És, t. képviselőház, szerencsétlen volt a t. miniszter úrnak épen ez a hivatkozása a Dock-társaságra. Soha magánvállalatnál any­nyit pénzsegélyben, szubvenczióban a magyar állam el nem vesztett, mint a Dock-társaság­nál. Méltóztassék a miniszter úrnak azt mon­dani, hogy ez nem igaz! A Dock-társaság visszaélve Magyarország előzékenységével, ki­használta, kifruktifikálta a magyar államot szubvenczióban és a szerződósben kikötött köte­lezettségeinek egy pillanatra sem tett eleget, és idegen országba, idegen vidékre vitte azt a készpénzt, a melyet itt Magyarországon kapott. A Dock-társaságra tehát ne méltóztas­sék az Adria-szerződéssel kapcsolatban hivat­kozni. A főindok tehát, a mely a törvényhozás következetességét akarta feltüntetni az adó­mentesség tekintetében, elesett, mert ez az adómentesség mindig határolva volt ós épen a törvény azon rendelkezéséből, a melyet az imént idéztem, kitűnik, hogy épen az Adriá­nak nem szabad adómentességet élvezni. S ha az adókivető tisztviselő ezt a szakaszt ismerte volna, tíz év óta mindig adót fizetett volna az Adria. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Arról mi nem tehetünk, hogy az a. tisztviselő nem tudta a törvényt, de megtörtént. De a pénz­ügyminiszter úrnak, a kereskedelemügyi mi­niszter úrnak kellett volna tudni. Nos hát, mikor be van bizonyítva, hogy törvényhozá­sunkban páratlanul áll az, hogy az állammal szerződéses viszonyban lévő hajózási vállalat adómentességet kapjon, akkor kérdem, helyes-e, elsősorban törvényes-e a. mi álláspontunk a magyar törvény értelmében, a melyre épen hivatkozott Hegedüs Sándor miniszter úr? De kérdem, hogy különösen erkölcsi szempontból ós tekintetbe véve a nemzet érdekét, az or­szág gazdasági helyzetét, akadhat-e ember, ki jó szívvel ós jó lélekkel megszavazza ezt az adómentességi javaslatot? (Elénk helyeslés a haloldalon.) Major Ferencz: Úgy van! Majd meg­látjuk ! Pichler Győző: T. képviselőház! Záró­beszédemet befejezem. Az utolsó pillanatban hivatkozom a miniszterelnök úrnak a szavaira. (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr szavai­val akarom befejezni beszédemet. A miniszter­elnök úr megmondotta becsületes tisztességgel, mint az önök pártjának a feje, megmondta onnan a miniszterelnöki székből, hogy fel­oldja önöket a pártkötelék alól. (Úgy vau! Ugy vau.! a baloldalon.) Itt az ország színe előtt szórói-szóra azt mondta: Ezennel kijelentem, hogy akárki lehet ezen szerződésről bármily nézetben. Helyes, lovagias volt a miniszter­elnök úrtól ez a kijelentés, mert bizonyára önök is tudják, a mit mindannyian tudunk, hogy nagyon sokan önök közül a folyosókon ' s mindenütt máskép beszélnek az adómentes­ségről, mint a hogy a pártkötelék kéiryszere alatt arra szavaznak. (Ugy van! a baloldalon.) A miniszterelnök úr önöket ebből a lelki küz­delemből ki akarta szabadítani s engedett önöknek legalább néhány pillanatot, hogy fel­lélegezzenek és saját meggyőződésük és szi­vük indulata szerint szavazzanak. (Helyeslés a baloldalon.) Midőn erre hivatkozom, akkor ké­rem egyszersmind a t. ház többségét, hogy ne vesse bele a jövő választásokba az üszköt a mai szavazással. A választási küzdelem az én véleményem szerint csak úgy helyes és igazságos, ha tiszta elvi álláspontból, elveket hirdetve iparkodik ki-ki híveket szerezni ma­gának. Elvi meggyőződés, elvi harcz legyen minden választókerületben ; (Úgy vau ! a bal­oldalon.) az a.z igazi ós tiszta választás, a hol elvi harcz folyik. De ez az elvi harcz lehetet­len, ha önök ilyen adómentességet adnak tár­sulatoknak, melyek arra rá nincsenek szorulva. S mikor a, rendőrség néhány hónappal ezelőtt százával eltolonczoltatta azokat a munkátla­nokat, a kik ezrivel bejárva az utczákat, éh­ségük és szenvedélyük folytán köveket ragad­tak kezeikbe s beverték a fényes tükörablakokat s leütötték a csillárokat s harczoltak a nagy tőke ellen, akkor én azt mondom, hogy a mi-

Next

/
Thumbnails
Contents