Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-699

699. országos ölés 1901. Április 29-én, hétfőn. 189 , . Annak a lisztnek a kivitele által a gabonatermelő nyer és nyer ezzel az a szegény arató is, a ki ottan dolgozik. Annak a czukornak a kivitele által a rópatermelós terjed és nyer az a szegény kapás is, a ki ottan dolgozik. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Annak a dongának a kivétele által nyer a faüzlet és nyer az a szegény favágó is. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) És így analizálhatnám egészen végig, mert nem ismerek osztályokat, és abban nincsen igaza Visontai Soma képviselő urnak, hogy ez az országgyűlés osztályországgyűlés; de hogy az okoskodások folytonosan osztály-okoskodások, azt halljuk mindennap és ez tény, holott pedig minden tényezőnek szolidaritásban egymásra kell hatni, mert ha az egyiket megbénítjuk, ezt megérzi a másik is. Kérem a szakasznak elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Pichler Győző képviselő úrnak személyes kérdésben adtam szót. Pichler Győző: T. képviselőház! Személyes kérdésben bátorkodom szót kérni, hogy a t. képviselőház figyelmét néhány perezre igenjébe vegyem. (Halljuk! Halljuk!) Ennek a vitának a folyamán, midőn ón két izben hozzászóltam a tárgyhoz, iparkodtam mindig a legtárgyiglagosabban és tőlem telhető erővel a tárgyat tanulmányozva, a ház szine elé lépni. És hogy ez így van, annak a bizonyítéka az, hogy a miniszter úr is beszédjében nem egy helyen, hanem jóformán beszédjének egész folyamán, foglalkozott ezen kérdésekkel, sőt beszédje kiindulási pontjának épen az én beszédemet állította oda, azt mondván, hogy annak folyamán fog elindulni, miután az eg}" szerves egészet képez. Ugyanígy cselekedett az igen tisztelt előadó úr is. És a midőn itt most a miniszter úr egy kérdésnél, a melyet szenvedély nélkül tárgyalni ezen padokról a mai viszonyok között jóformán lehetetlen, mondom és hangsúlyozom, hogy nagy megtagadásba kerül, hogy minden pillanatban itt nagyobb jelenetek ki ne fejlődjenek, akkor mondom, midőn a miniszter úr ma itt védi ezt a paragrafust a védelem folyamán olyanokat mondott, a mire ón egész őszintén kijelentem, hogy most már kötelességemnek fogom tartani, daczára annak, hogy nem volt szándékom, a holnapi nap folyamán, hogy szót emeljek és zárbeszédemben pontrólpontra megczáfoljam azokat, a miket ő mondott. Mert ón azt hiszem, hogy beszédjével csak egyeseket, de csakis egyeseket téveszthetett meg, mert sokan ilyenek nem lehetnek a házban, azokat tudniillik a kik ezt a törvényjavaslatot nem is olvasták. '(Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert a ki e törvényjavaslatot átolvaste ós a ki e vita iránt csak egy cseppet is érdeklődött, a ki meghallgatta a, vitában történt egyes felszólalásokat, . .. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ez nem személyes kérdés. (Helyeslés jobb felől.) Pichler Győző :.. . az lehetlen, hogy az általam mondottak helyességét be ne lássa. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én a t. miniszter úr beszédjét a legnagyobb csendben hallgattam végig, de a midőn egy negyedórán át jóformán egyebet nem bizonyított, mint ennek az üzletnek a szeszélyes menetét és a mikor utána ismét azt bizonyította, hogy micsoda virágzó kilátások származnak ebből kereskedelmünk fejlődésére, (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) akkor ón egyetlen szóval feleltem, hogy akkor ez az üzlet mégsem oly szeszélyes, mint . ő mondja. T. képviselőház! A ki a parlamenti tárgyalásokat évek óta megfigyeli, az tudhatja, hogj

r az egyes olyan közbeszólások, a melyek direkte a tárgyra vonatkoznak, sokszor szolgálatokat is tesznek, mint például Kossuth Ferencz közbeszólása a vitorlás hajókról, a miket, különben elmulasztott volna Hegedüs Sándor miniszter úr itt felemlíteni. Erre a közbeszólásomra a miniszter úr következőként felelt nekem : »Minél tiszteletteljesebben bánok el, — már tudniillik velem, mondja a t. miniszter úr, — annál kíméletlenebb velem szemben a képviselő úr; s hogy másképen kellene ennek a személves viszonvnak egvmás között lebonyolódni, egyébiránt ezt én a képviselő rírnak jó ízlésére ós meggondolására, vagy mire bizom.« T. képviselőház! Az egész vita folyamán egj'etlenegy kijelentésem sem volt, melyből ne iparkodtam volna a személyi részt eliminálni, még a ma nagyon odiózusan hangzó Adria igazgatóságával szemben is mindig erre az álláspontra helyezkedtem. Személyes érintkezésem a t. miniszter úrral a magánéletben kivívta iránta való tiszteletemet. Kijelentem a miniszter úrnak, — és ezt nem exkuzáczióképen mondom, —• hogy ha ő velem tiszteletteljesen bánik, azt én annak veszem, — a hogy én az ő komolyságát ismerem, —• hogy ő tisztelettel hajlik meg azon becsületes munka előtt, a melyet én e javaslatnál végeztem; és ha ón olyan tisztelettel nem honorálhatom az ő munkáját, hanem kíméletlenül bánok vele, jegyezze meg a miniszter úr, nem személyes ok az, a mely engem erre indít, hanem az, hogy kíméletlenül be akarom bizonyítani az egész ország előtt, hogy e javaslatnak az adóra vonatkozó része olyan káros