Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-699

190 699. országos ülés 1901. április 29-én, hétfőn. az országra, hogy az engem minden személyes tekintet ós kímélet alól felment, midőn e kérdésben felszólalok. így magyarázom én meg a viszonyt közöttünk. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon és balfelöl.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. (Mozgás és zaj.) Csendet kérek, t. ház! Buzáth Ferencz jegyző: Molnár Józsiás! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) " Elnök (csenget): Kérem a. képviselő urakat, méltóztassanak helyöket elfoglalni! Csendet kérek! Molnár Józsiás: T. képviselőház ! Most, midőn az Adria tengerhajózási társaság szerződésének, hosszas vajúdás után. 27. §-ánál vagyunk : midőn arról van szó, hogy fizessen-e adót a millió és milliónyi tőkékben dúskáló és nagy jövedelmet élvező tengeri hajózási társaság, avagy nem, ón részemről és úgy vettem észre, hogy mások is, a kik a vitában élénk részt vettek, azon helyzetben vagyunk, hogy egyáltalában még azt sem tudjuk teljességgel indokolni, hogy miért is kell nekünk tulajdonképen ezen szerződéssel ily rohamosan sietnünk. Major Ferencz: Ez már igaz! Molnár Józsiás: Egyáltalában még most sem tudjuk felfogni azt. hogy miért van hajószaporításra szükségünk akkor, a midőn az Adria, hajói ma is még 51°/o-nyi mennyiségben nem magyar, hanem idegen árúkat szállítanak. De feltéve, hogy csakugyan van hajószaporításra szükség és hogy csak a mi felfogási képességünk nem tudja annak szükségét belátni, azon esetre is legyen szabad tisztelettel kérdenem, hogy miért nem követeljük meg az Adriától azt, hogy elsősoidian építse ki azt az öt hajót, a melyet a régi szerződés értelmében már kellett A

r

olna építenie. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: És magyar gyárban építtesse, Fiumében vagy Újpesten! Molnár Józsiás: De legkevósbbé tudjuk megérteni azt a nagy szubvencziót, a melyet a kormány, vagyis az ország most is ki akar szolgáltatni az Adriának, holott ez a hajózási vállalat már túlesett a kezdet nehézségén és most már egyáltalában nem volna szüksége olyan nagy szubvenozióra. A kormány azonban nem hogy igyekezett volna valamit visszavenni a szubvenczióból, hanem ellenkezőleg, még rejtett úton gyarapítjuk ezen szubvencziót, a mennyiben a brazíliai járatok czímén ezen társaságnak BOO.000 korona ríj szubvenczió van kilátásba helyezve, holott azokra a braziliai járatokra Magyarországnak ezidőszerint semmi szüksége nincsen, mert az a három járat úgy sem képes a magyar igényeknek eleget tenni, mert ebből a három járatból négy hónapra esik egy járat és nincsen olyan kereskedő, a ki négy hónapig várna, ha valami szállítani valója van Braziliába,, egy újabb Adria hajóra, hanem elküldi az első hajóval, a mely útjába kerül, a mint elküldötte eddig is, hogy Magyarországnak ezidőszerint Braziliával az összes forgalma alig hárommillió néhány ezer koronát tesz ki. A nyújtandó szubvenczió háromszázezer korona lévén, csaknem azt a gondolatot ébresztette fel bennem, hogy a Braziliába szállítandó összes árúk szállítási díját ki lehetne fizetni az Adriának szubvenczió czímén adandó öszszeggel. már pedig azt gondolom, hogy az Adria Magyarországnak ós a magyar kereskedelemnek Braziliába nem fog ingyen szállítani. Ily körülmények között természetes, hogy a brazíliai járatokért adandó szubvencziót egy új szubvencziónak tekintem, a melyet ennek a különben is igen gazdag társulatnak az ország feleslegesen fog adni. Ámbár a legnagyobb figyelemmel kísértem úgy a, javaslat ellen szólóknak, mint a miniszter rírnak felszólalásait, de nem tudtam eddigelé belátni, hogy miért kell nekünk ezen kérdésnél már a jövő nemzedék kezét is megkötni? Miért kössük le a jövő nemzedék cselekvési szabadságát, hiszen ha elődeink is így bántak volna velünk, bizonyára mi nem tárgyalhatnók most ezen szerződést. Ki tud a jövőbe látni, ki tudja, hogy minő viszonyok lesznek, miért legyen hát a jövő nemzedék lekötve az Adria szeszélyének, hogy akkor beleegyezését kelljen kikunyerálni a szerződés esetleges megváltoztatására. Mindezen kérdésekre valamint én, úgy látszik az igen tisztelt miniszter úr sem tudót kielégítő feleletet adni. Szóval ez egy olyan nehéz probléma, a melyet nagyon bajos megoldani, megfejteni, ép azért tisztelettel kérem a t. képviselőházat és a t. miniszter urat. legyen szives, engedje meg nekem, hogy az összehasonlítás kedvóért egy egészen más, de hasonló fontos tárgyra térjek ki. (Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) A miről akarok beszélni, az nem kevésbbé fontos a magyar állam részére, mint az Adria társulattal kötendő szerződés. A székelyekről akarok beszólni. Mióta választóim bizalmából szerencsém van e ház tanácskozásaiban részt vehetni, minden alkalmat felhasználtam arra, hogy a t. kormánynak és a t. háznak rokonszenvét a szó-