Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-698
160 698. országos ülés 190!. április 27-én, szombaton. felhasználása lehetővé teszi azt is, hogy az ország anyagi áldozatainak fokozottabb igénybevétele nélkül egy telj esítményképesebb magyar hajózási vállalat létesíttessék.« Tehát kimondotta ezen indokolásában, hogy ő az országra, nagyobb és újabb terheket nem akar róni. hanem igenis inkább előnj'öket akar adni az országnak, a mely előnyök közé semmi esetre sem tartozhatik az, ha mi oly adómentességet biztosítunk, a mely eddig biz-' tosítva nem volt. Nemcsak az különös én előttem, hogy ezen 27. §-ban egy iryen előjog biztosíttatik az Adria-társaságnak, a melylyel eddig nem ékeskedhetett, hanem hogy a t. miniszter úr és a t. kormány hasonló előjogokat, hasonló adómentességeket ilyen vállalatoknak nem biztosított. Itt van. átnéztem a magyaT keleti tengerhajózási részvénytársaságról szóló törvényt. Ebben azon hajózási részvénytársaságnak adómentessége nincsen biztosítva, sőt ellenkezőleg, a 25. §-ban még az a kikötés is van, hogy a társaság az évenkénti tiszta nyereségnek egy százalékát a magyar kereskedelmi tengerésztisztek nyugdíjintézetének alapítására, illetőleg gyarapítására fogja a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter által megjelölendő pénztárba beszolgáltatni. Nincsen kikötve, nincsen biztosítva a tiszta nyereség nagysága, hanem a tiszta nyereség nagyságától eltekintve, akármi nő csekély legyen, egy százalékot köteles azon társaság nyugdíjintézetébe befizetni; nemcsak hogy adómentességet nem élvez, hanem még ezzel is meg van terhelve. Sem ezen megterhéltetést, sem az adót nem látom az Adria-szerződésben, hanem azon társaságnak, a mely az idén 15%-nyi tiszta nyereségre dolgozott, még adómentességet is biztosít a kereskedelmi miniszter azon szakaszban. Ugyan úgy van ez a magyar-horvát tengeri gőzhaj ö-társaságnál. Tudtommal ennek részére sincsen adómentesség biztosítva. Kérdem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogyan lehet az, hogy ezen két társaság részére, a mely hasonló természetű, nincsen előjog biztosítva, nem is követelte a miniszter úrtól ezen előjog biztosítását, és az Adria részére, mely eddig csak visszaélés folytán élvezte tényleg az adómentességet, a. t. miniszter úr biztosítja azt? Es hogyan tudja az osztó igazsággal megegyeztetni azt, hog} T a gyengébb társaság részére nincsen biztosítva ez az adómentesség, a leggazdagabb ós legerősebb vállalatnak pedig azt biztosítja? És, t. j)ónzügyminiszter úr, és t. kereskedelemügyi miniszter úr, nem gondolják-e önök azt, hogy most ezen hajózási részvénytársaságok is előállhatnak és elő is fognak állani teljes joggal ós azt fogják követelni, hogy — quod tini justum, alteri aequum — ők szintén részesíttessenek ezen adómentességben talán újabb szerződós megkötésénél, vagy a szerződós meghosszabbításánál, vagy ezen az alapon egyenesen megkövetelik, hogy az ő szerződósükön is változtatás történjék ily értelemben? És ezeknek hogyan fogják megtagadni azt, a mit az Adria-társaságnak megadtak ? Ez az egyenlő adóteherviselésnek olyformán való megváltoztatása, kijátszása, a melyhez én semmi szín alatt nem járulhatok. Még'arra is kikérem a t. ház figyelmét, hogy milyen visszatetsző ennek a 27. §-nak a hatása, ha tekintetbe veszszük, hogy Adria eddig jogtalanul élvezte az adómentességet. Most találkozik egy lelkiismeretes, szakértelemmel bőven rendelkező pénzügyminiszter és egy lelkiismeretes hivatalnok, és ezek a társaságot megadóztatják. Erre nyomban beterjesztik ezt a törvényjavaslatot ós annak 27. §-át és mintegy büntetést mondanak ki, egy morális büntetést a pénzügyminiszterre és annak közegére ós azt mondják, későn jöttetek, mert a mit ti a vámon nyertetek, azt majd meg fogjátok fizetni a réven és a, törvényjavaslatban oly előjogokat biztosítanak az Adria-társaságnak, a mi. eddig nem volt. Hová vezet tehát az, t. ház, hogyha egy lelkiismeretes eljárásnak az a következménye, hogy abból az ország számára nem háramlik haszon, hanem kár ? Hiszen az ilyen eljárás megbénítja minden lelkiismeretes tisztviselőnek a munkakedvét, tevékenységét, ha azt látja, hogy működésének, fáradozásának, a rnelylyelegy visszaélést meg akar szüntetni, az az eredménye, hogy nem tekintve az ország törvényhozásának tekintélyét, privilégiumot statuáltak az ország kárára. (Úgy van ! Uyy van ! a hal- és szélső hal oldalon.) De, t. ház, még egy nagy elvi szempontból seni járulhatok e törvényjavaslat 27. §-hoz. Beleütközik ez az 1848-iki törvényekbe, a melyek az aránylagos ós egyenletes adóteherviselés elvét mondják ki. És itt bocsásson meg a t. függetlenségi párt, ha csodálkozásomat kell kifejeznem a felett, hogy midőn egy ilyen nagy elvről van szó, mely beczikkeryeztetett és mely az 1848-iki vívmányok között nem a legutolsó hel} 7 en áll, oly kedvetlenül, — tisztelet a kevés kivételnek, — oly lanyhán és hidegen viselkedik a törvényjavaslattal szemben. Madarász József: Megérdemeljük! Rakovszky István: T. ház! Kossuth Lajos ezredéves előítéletekkel birt szembeszállani, évezredeken át felhalmozódott áramlatokat egy rövid délután folyamán meg birt törni egymaga, körülvéve a legnagyobb veszedelmektől, — hisz tudjuk, mily veszedelmesek voltak.
