Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-698
ms. országos ülés 1901. (Felkiáltások a szélső baloldalról: Miért nem követik ?) Nem követjük abban, a mivel vele egyet nem értünk, de követjük ott és védjük jobban, mint önök, abban a mi a törvényben van, védjük őt és követjük ott, a hol önök elhagyták, mert ez a gyenge védelem, a melyben önök az egyenlő adóteherviselés elvét részesítik, nem mutatja azt, t. képviselőtársaim, hogy önök igazán, egész hévvel és lelkesedéssel ka,rolták volna fel ezt az ügyet. Pedig ez az ügy ezt megérdemelné, nemcsak azért, mert Kossuth Lajos műve, de azért is megérdemelte volna, hogy önök a legnagyobb hévvel, a legnagyobb lelkesedéssel, a legnagyobb kitartással és elszántsággal védjék, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) mert itt nemcsak Kossuth Lajosról van szó, (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) hanem a népnek egy jogáról, a népnek hasznáról, vagy káráról. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És ha ez így van, t. ház, elvárhattuk volna egy hatvan tagból álló párttól, hogy nemcsak egy-két szónokkal vegyen részt a vitában, de teljes erejével ; elvárhattuk volna ezt oly párttól, a melytől látjuk, hogy a hányszor csak valami közömbös pénzügyi kérdés kerül felszínre, kivonulnak pénzügyi tudósai és órahosszat beszélnek, de akkor, a mikor szegény embernek adófíllóreiről van szó. akkor egy-két szónok kivételével mind magára, hagyja a kis pártot, a mely meg nem tört kedvvel és elszántsággal tovább is fog harczolni e gyűlöletes privilégium ós előjog ellen. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Ez a 27. §. a ha,zátlan nagy tőkének megnyilatkozása, azé a nagy tőkéé, a mely mindenütt jól érzi magát, a hol kaparintani lehet, azé a nagy tőkéé, a mely mindenütt jól érzi magát, a hol fosztogatni lehet, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) azé a nagy tőkéé, mely ha már kiszipolyozott egy országot, tovább áll, félre áll ós szipolyoz más országot. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Molnár Józsiás: Miért engedi magát az ország szipolyoztatni ? Rakovszky István: Nézzük csak, mii} 7 ellentétben van, mii} 7 óriási magasan áll e hazátlan és hazafiatlan tőkepénzes felett az az egyszerű, szegény, felsőmagyarországi földmíves, a ki épen a tőke és inkompatibilis lovagok által kizsarolt országból kénytelen kivándorolni, kón} 7 telen vándorbotot venni a kezébe ós tovább állni, hogy új országban, új veszélyek közt nehéz munkában találja meg a megélhetést, és midőn ebből a kietlen országból kivándorolt, magával xdszi az országnak emlékét, kiviszi magával a külföldre. és egyetlen sóvárgása, egyetlen kívánsága Ansszajönni onnan, meghalni itt, porladozni KÉrvm NAPLÓ. 1896 1901. XXXV. KÖTET. április 27-én, szombaton. 1Q1 itt, a, hol atyái meghaltak, a hol at} 7 ái porladoznak. Ha szerzett egy kis vagyont, visszajön. Buzáth Ferencz: Az Adria visszahozza ! Rakovszky István: Ezek a nagy tőkepénzesek, ha megszedték magukat, nem jönnek vissza és nem sóvárognak vissza, abba az országba, a hol meggazdagodtak, hanem további gazdagodás után futkosnak. Azt hallottam, t. ház, hogy a túloldalnak közgazdaságot kultiváló kitűnő tagjai azért vesznek részt oly intenzive a közgazdasági tevékenységben, nem mert jövedelmező, — hisz ők önzetlenek, — hanem azért, mert az országnak hasznára akarnak lenni. Itt van a 27. §. A legelső pereztől kezdve mindenki előtt tisztán állt, hogy ez egy gyűlöletes előjog, igazságtalanság, törvénytelenség. En kérdezem azokat a közigazgatási hősöket, a kik ott voltak ezen szerződós megkötésénél, nem szólal-e meg bennük a képviselői kötelesség, nem szólal-e meg bennük a magyar ember, nem emelnek-e szót az ellen ? Hol vannak, hol látja most az ország az ő hasznukat? Az én gyenge úri felfogásommal, az Ugron-fóle rossz ízléssel ezeket mind belátni nem tudom; lehet, hogy itt az étvágy nagyon nagy volt és az izlés e miatt romlott. T. ház! Zárom szavaimat ós be fogok adni egy határozati javaslatot. Mielőtt ezt tenném, egyet akarok a tisztességes munka Don Quixote lovagjainak figyelmébe ajánlani. Azon az emlékezetes augusztus 4-iki éjjelen, mikor Francziaországban összeomlott a feudális szisztémái, egyike a leghatalmasabb, leggazdagabb embereknek, Aiguillon herczeg ekként szólt: >•• Minden tulajdon szent, hanem a nemesség bizonyos előjogai a nép folytonos zaklatását képezik.« Épig} 7 mondom ón is itt. Minden tulajdon szent, hanem a nagy tőkének bizonyos elkaparított előjogai nemcsak zaklatását képezik a népnek, hanem gyűlöletesek is a nép előtt. Eszembe jut még az is, a mit Mirabeau ugyanazon az éjen ekként fejezett ki: »Látom a jövőt. Én csak három módot ismerek, hogy a. társadalomban létezhet valaki: mint koldus, mint fizetést élvező ós mint tolvaj.« T. ház! Mintha egy jövőt festett volna elém, mintha a jövőt látta volna, hogy a társadalom nem fog állni másból, mint abból, a ki % a közből pénzt kap, a ki a közből koldul és — a harmadikat nem mondom! (Tetszés a baloldalon.) 21
