Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-697
150 <í97 * oi'szágos illés 1901. április 26-án, pénteken. tehát nem fogadom el indokul azt, hogy a háborús időszak okozta az Adria fellendülését, mert hiszen ez ellen a viteldíjak is szólanak, mert a verseny daczára a háborús időnek mégis megvan, a viteldíjak feltétlen lejebbszállítása tapasztalható. Azt hozni fel indokul, hogy csak a háborúnak köszönhető az Adria fellendülése, s ezt érvül felhasználni ezen gyalázatos szerződés megkötésére, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) ezt én határozottan visszautasítom és másnak, mint fedezetnek az argumentumokra nézve nem ismerhetem el, fedezetnek, a mely alkalmas lehet arra, hogy egyeseket megtéveszszen, de nem azokat, kik az egész európai tengeri kereskedelem konstelláczióit számba veszik, mert azok tisztában vannak azzal, hogy az ellenállhatatlan erővel tör magának utat és nem a mostani eredményeket fogja felmutatni, hanem eddig nem képzelt fellendülést fog nyerni. S mindez nem a háború folytán fog történni, hanem annál fogva, hogy minden állam igyekszik lehetőleg kereskedelmi összeköttetéseket létrehozni a legtávolabb tengeren túli államokkal, úgy ipari, mint mezőgazdasági szempontból. T. ház! Én mostan kénytelen vagyok megfordítani ezt az állítást és azt merem mondani, hogy igen ügyesen, igen jól ós furfangosan használta fél az Adria ezt az időt. mert így módjában áll egy hamis ürüg3^gyel előállani, hogy hiszen az ő fellendülése csak a háborúnak róható fel és elérkezhetik majd az az idő, midőn esetleg veszteséggel is fog járni az üzem. Ilyen pessziminsztikusan én gondolkozni nem tudok és azt hiszem, hogy ha ezen argumentumra nézve az ahhoz értő, kereskedelmi szellemtől áthatott akár német, akár franczia, akár angol szakértőket megkérdezi! ők, hogy vájjon ilyen fellendülés és ilyen biztosítás mellett, mint a milyenben az Adria részesül, lehetséges-e az, hogy passzívákban végződjék az eredmény; ezek megmondanák, hogy ez képtelenség. Ezt mint fantomot, mint mumust oda. lehet állítani, de ez a mostani viszonyoknak meg nem felel. Mert hiszen van olyan magántulajdonos, a ki a saját kaszszájából épít; és vannak egyes kisebb társulatok, a melyek tisztán csak az egyes járatok kedvezményezésére vannak utalva. Akkor ezek nem építenének hajót, mert nekik is van annyi eszük, hogy háborúra, mely csak egy, vagy két évig tart, nem építenek hajót. Már pedig a kisebb vállalatok most is építtetnek hajót; hogy ha pedig esetleg egy hajójuk az üzemet nem hozza be, tönkre mennének egy év alatt, és akkor ilyen hajóépítósekbe nem mernének belemenni. Ezek a kisebb vállalatok is tehát arra a hatalmas fellendülésre és kereskedelmi irányra vannak bazirozva, a mely az egész világon lábra kap. Hiszen a ház tagjai közül azok, a kik érdeklődnek a birodalomban levő kikötőknek hajóparkja iránt, nagyon jól tudják, hogy a Lussinban székelő társulat is sok hajót építtet, és fekteti abba összes vagyonát, mert hiszen a lussini polgároknak más vagyonuk nincsen, mint a mit a hajókba fektettek. E társulat a legkiterjedtebb üzemet folytatja; 10 •—11° o-ot tud adni a nélkül, hogy agyon lenne szubvencziónálva; ennek daczára nem fél, hogy a háhorú elmúlik egy óv alatt, mert nem háborúnak épít, hanem annak a nagy üzemnek, a mely mindenütt lábra kap. T. képviselőház! Azt hozni fel okúi, hogy a háború miatt van az Adria olyan jó helyzetben és nekünk két kézzel meg kell ragadnunk az alkalmat, hogy most szerződjünk az Adriával, mert öt év múlva még sokkal súlyosabb feltételek mellett tudnánk csak szerződni, az agyrém! (Igaz! Úgy van ! balfelöl.) Egyesek hihetik ezt, de körültekintéssel és a helyzetnek komoly elbírálásával ezt csak agyrémnek lehet tekinteni, nem pedig komoly argumentumnak. Méltóztatnak hallani nap-nap után azt a nagy berendezést, a melyet példáid Németország csak egymagában tesz, azt a nagy kereskedelmi berendezést, a mely a tengeren túlra van szánva, és úgy emelkedik évről-évre, hogy ez már magában hordja a biztosítékot, hogy lehetetlenség az, hogy dekaclenczia álljon be a tengerentúli forgalomban. Es ez nemcsak Németországban van meg, hanem Németország példája ós vasakarata a többi államokat is, még nagyobb tevékenységre buzdítja. Tehát ez nemcsak Németországra szorítkozik, hanem minden államra, a hol tengerentúli forgalomról szó lehet. Ez tehát nem háborúhoz van kötve, valamint a csatornázási javaslat sem a háború, miatt készült, hanem azért, hogy még a szárazföldet is oda fűzze egészen a tengerhez, hogy a hajóközlekedóssel közvetlen összeköttetést teremtsen a szárazföld belsejéből egészen a tengerentúli államokba. Minden igyekezet, minden törekvés oda irányúi, hogy a kereskedelmet lehetőleg hajón bonyolítsuk le. A csatornáknak létesítése ismét egy hatalmas faktora lesz a tengeri kereskedelemnek. Úgy hiszem, azt szintén be fogja ismerni a képviselőháznak bármely tagja, hogyha a csatornázási javaslat keresztül lesz hajtva, az megint maga után fogja vonni a tengerentúli forgalomnak nagy emelkedését. Ez pedig mind a jövő évtizednek dolga. Nem lehet tehát azt mondani, hogy itt esetleg dekadenczia következhetik be, hiszen már előttünk vannak a