Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-697

(>97. országos ülés 1901. április 2<!-án, pénteken. 151 tervek, melyek által még inkább fokozódni fog a, tengerentúli forgalom. De, hogy többet ne mondjak, annak a háborúnak kimenetele után feltétlenül bekövetkezendő helyzet maga után fogja vonni a tengerentúli versenynek óriási emelkedését, mert a, kinai háború megszűnte után Kínában ott, a hova európaiak bejutnak, a kereskedelmi góczpontok úgyszólván megtízszereződnek, s megtízszereződnek azok a telepek is, a melyek ott már eddig léteztek. Tehát magában Kínában is oly óriási fellendülést nyer a kereskedelmi élet, hogy ez egymagában véve is elégséges volna arra, hogy a háború által okozott emelkedést bizonyos egyensúlyban tartsa. Ez feltétlenül így van, mert eddig Kínával, nem nagyon mondhatni, hogy voltak összeköttetéseink ; ezek csali most fognak ott igazában kezdődni, csak most. a háború lefolyása után, fognak ott minnenütt telepek létesülni, és minden állam egymással versenyezve még erején túl is fog ott létesítményeket, ipari telepeket stb. létrehozni és a, kereskedelmet közvetíteni. Mert a mostani viszonyok között beismerem és belátom, hogy egy állam csak úgy képes terheit elviselni, ha igyekezni fog oly összeköttetéseket teremteni, a melyekkel segítségére jön az állampolgároknak. Tehát már magában véve ez a kinai helyzet is elégséges arra, hogy ellensúlyoztassék az a nagy hajókereslet, a melyet főleg a dél-afrikai háború idézett elő, mert nem anyura a kinai háború, mint inkább a biír-háború idézte elő a hajóban való nagy szükségletet. Ezért én részemről nem állítok magam elé rémképeket, mert én az összes dél-afrikai partokon a kereskedelemnek évről-évre való feltétlen hatványozása folytán, a mely ott be fog következni és kell is, hogy bekövetkezzék, valamint a kinai viszonyoknak gyökeres megváltoztatásában megtalálom konczesszióját és ellenértékét annak a helyzetnek, a melyet most a háborús idők előidéztek. így tehát én részemről nem fogadhatom el azt az indokot, hogy ezért kellett sietnünk már most még a háborús idők alatt megkötni ezt a szerződóát, mert annyi esze van az Adriának is, hogy nagyon jól kiszámította magának, vájjon bele menjen-e ebbe. Mert ő nagyon jól tudja az utána következő konstellácziókat is; ennyi üzleti vénát feltételezek az Adriáról, sőt sokkal többet is azon szerződés folytán, a melyet sikerűit neki a kormáixynyal t ós a kereskedelemügyi miniszter úrral kötni. Én a lehető legnagyobb kereskedelmi vénát ós ügyességet tételezem fel róla, úgy, hogy részemről csak a legnagyobb dicsérettel emlékezhetem meg az Adriáról, hogy ügyességével és furfangjával a. saját érdekét annyira ki tudta, akná,zni, mint a jelen szerződésből látjuk, és hogy ügyesen szuggerálta az illető köröket a háborús időszaknak jelen helyzetével, gyönyörűen biztosítva magának tíz esztendőre egy oly időszakot, a mikor majd az egész világ kereskedelmi irányzata, úgyszólván teljes mértékben a hajókra lesz bazirozva. Biztosította magának Magyarország kivitelét ós behozatalát a jelen szerződésen túl terjedőleg tíz esztendőre, tehát egy oly időszakra, a melyet ma még kellőleg mérlegelni sem tudunk. Mert azok a viszonyok, a melyek a kereskedelmi szerződések és ipari fejlődésünk folytán elő fognak állani, csak akkor lesznek kellőleg elbírálhatók, hogyha, mindazon kellékek meg fognak teremtetni, a melyek a magyar ipar és a mezőgazdaság fejlődésére szükségesek. Nagyon sajnálatos dolog lenne, hogyha Magyarország kiviteli ós behozatali forgalma tíz év múlva is csak olyan eredményeket tudna felmutatni, mint ma; kell, hogy az a forgalom hatványozottan nyilvánuljon. Jól tudta az Adria, hogy ez be fog következni, és épen azért bátran bele is mehetett ebbe a, szerződésbe, niert egy olyan óriás időszakot szakított ki magának a nemzet fejlődési testéből, a melyről biztosan tudhatta, hogy az alatt a nemzet minden tekintetben a fejlődés útján leszen. Biztosított magának 20 esztendőt a kereskedelemből ós forgalomból úgyszólván monopoliumszerűleg, teljesen meggátolván azt, hogy igazi versenytársa állhasson vele szemben a, magyar kikötőkben. Az idegen társulatokkal, úgy látszik, nagyon könnyen elbánik az Adria. Kartellt és szerződéseket köt velük, biztosítja magának, hogy nagyobb versenyt azok ki ne fejtsenek, úgy, hogy nem marad más versenytárs vele szemben, mint azok, a kik Fiúméban a szabad hajózást űzik, és esetleg azok a hajók, a melyek Fiúméban a teljes rakományt lerakják és üresen nem akarván távozni, a legolcsóbb díjtétel mellett is elvállalják a szállítást, a mely helyzetbe jut az Adria akkor is, a mikor a szenet szállítja, Velenczóbe. Ezek az egyedüli versenytársai a fiumei kikötőben, a többieket pedig lefegyverezi az Adria. Látjuk ezt abból a szerződésből is, a melyre Pichler Győző t. barátom hivatkozott ma és a melyet az olasz társulatokkal és a Lloyddal kötött az Adria, a, mely szerint a földközitengeri kikötőkbe közös üzemet folytatnak és a tarifát közösen állapítják meg egészen Marseilleig. Ezekből a, kartellekből gyönyörűen kiviláglik az is, a mit én épen tegnapelőtti felszólalásomban hangsúlyóztam, hogy miért kellett az Adriának a, 18 mar-