Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-697
697. országos ülés 1901. április 26-án, pénteken. ^49 szerint is tizenegymillió koronára lesz szüksége az Adriának, a mit be kell neki szerezni, tehát még ezen ötmillió koronán felül még hatmillió koronát be kell neki szerezni, azt pedig máskép nem szerezheti be, mint elsőbbségi kötvényekkel. Ha még hatmillió koronát még az opczió után is be kell neki szerezni, kérdés, akkor, a mikor már tulajdonképen megdrágult az Adria hatmillió koronával, mert hiszen ebből a hatmillió koronából, a mi felpénzként a részvényesek zsebében marad, ebből egy fillér sem fordítható sem hajóparkra, sem más befektetésre, tehát akkor drágább lesz már az Adria, tehát ha én elsőbbségi részvényeket akarok venni, és ha pénzügyileg gondolkozni tudok, akkor inkább adok a mostani részvényszám mellett elsőbbségi kötvényekre pénzt, mint az új 25.000 részvény beállítására. Ez tiszta dolog; nagyon szeretném, ha e tekintetben valaki engemet megczáfolna. Hiszen az, a ki elsőbbségi részvényt vesz, az akkor számítást is tesz magában és nézi, hogy a társulat üzleti viszonyai hogyan állanak, ez is kezébe veszi a czeruzát, és a kétszer kettő négyet nézi, már pedig ha azt nézi, akkor sokszorta előnyösebb az elsőbbségi kötvények értékesítése most, a 25.000 darab részvény mellett, mint akkor, ha még 25.000 darab részvény ki lesz bocsátva. Ez természetes dolog, ezt megczáfolni nem lehet. És ha ez így van, akkor kérdem, mivel tudja indokolni a t. miniszter úr azt, hogy nem elsőbbségi részvények kibocsátásával, nem elsőbbségi kötvények kibocsátásával igyekezett beszereztetni a szükséges hajóparkot? Miért volt szükség opczióra? Mert ha elsőbbségi kötvénynyel szerezte volna be, akkor az az utolsó fillérig a hajóparkra lett volna fordítható, holott így, ezen pénzmüvelettel ebből kiesik hatmillió korona, a mi semmire sem lesz fordítva, csak gazdagabbak lesznek az illető részvényesek, és nem tudom, hogy abból a hatmillió koronából esetleg hova mi jut. Azt természetesen igen nehéz meghatározni, azonban az bizonyos, hogy az a hatmillió korona, ha máshova nem lesz belőle fordítva, akkor a részvényesek zsebébe fog az utolsó fillérig vándorolni. Kérdem, hogyha ilyen előnyben is részesülnek a t. részvényes urak, hogy akkor vájjon jogos lehet-e ezen részvényeseknek az a követelése, hogy még teljes adóelengedésben részesüljön a vállalat akkor, a midőn már nincsen is mit veszíteniök, mert hiszen az ő részvényüket tulajdonképen teljes értékben megkapják az opczió felpénz folytán. Hogy akkor mért volt szükséges őket móg^ adóelengedésben is részesíteni, nem tudom. így tehát, miként beszédem kezdetén jeleztem, itt határozottan merénylettel állunk szemben, (Úgy van! Úgy vari! bal felöl.) a mely merénylet talán bevált volna abban az időszakban, a mikor a viczinálizmus annyira dívott, a mikor oly könnyen szavazhattuk meg a sápokat, hanem a mai viszonyok között ilyen dolgot és ilyen szerződést aláírni, vagy ilyen szerződést megkötni határozottan merénylet, merénylet a képviselőház tisztessége és becsülete ellen, a mely tisztességet és becsületet mi saját erőnkhöz mérten igyekeztünk megóvni és ha ez még sem sikerült, azt hiszem, minden józanul gondolkodó ember és a hazának minden polgára tudni fogja, mikép bírálandó el a többség hallatlan elj hogy még a mai viszonyok között is képes arra, hogy teljes adómentességet biztosítson egy vállalatnak, a meky legnagyobb részében nem is magyar vállalat, a mely vállalatból most idegenek kezébe milliók vándorolnak (Úgy van! bal felöl.) és a mely vállalat ki van téve annak is, hogy idegen kézbe jut olykópen, hogy a részvények legnagyobb része a haza határán kívül fog elhelyeztetni. T. képviselőház! Még hosszasabban akarok ezen kérdéshez hozzászólni. Kérem az elnök urat, szíveskedjék öt percznyi szünetet adni. EÍnÖk: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! A tárgyalást folytatjuk. Major Ferencz: T. ház! Nagyon fontos momentumnak tartom a szubvenczió azon megindokolására is megjegyzésemet megtenni, a mely abban nyilvánult többszörösen úgy a miniszter úr, mint az Adria részéről, hogy az Adriának azért kell oly nagy szubvencziót biztosítani, azért kell e társulatot még eddig nem élvezett előnyökben is részesíteni, mert hiszen az az időszak, a melyben a tengeri kereskedelem ma van, abnormális időszak, s az a nagy kereslet, mely ma a hajózásban van, tulajdonkóben csak a háborús időknek a folyománya. Hogy ez nem áll, t. ház, azt az Adriának évről-évre való fejlődése maga is megezáfolja, mert látjuk, hogy a háború előtti években is meg volt a fokozatos emelkedés 6°/o-ról 7-re, 7-ről 8-ra, 8-ról 9-re és így fölfelé. Ez szerepelhet, mint ügyes befedés, de nem igazi ok. Maga a háború elenyésző dolog, ahhoz a fellendüléshez viszonyítva, mely a gyarmatosítás és a gyarmati kereskedelem szempontjából az utóbbi deczenniumban az egész világon tapasztalható. Mikor a háború még nem következett be, Anglia, Francziaország és Németország minden erejüket megfeszítették a gyarmati forgalom emelésére. Ig3 T
