Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-697

148 697. országos ülés 1901. április 26-án, pénteken. ; kifejteni nem czélszerű, sőt esetleg nevetséges. De, t. ház, ez nagyon fontos dolog és a magyar adófizető polgárok érdekében kell hogy az ellenzék minden tehetségében álló eszközt megragadjon, (Élénk tetszés a bal- és szélső bed­oldalon.) hogy ez a szakasz törvényerőre ne emelkedjék; ez a becsületbeli kötelességünk ós nem is fogjuk egy perczig sem elmulasztani, hogy teljesítsük azokat a kötelességeinket, a melyeket választóinkkal szemben elvállaltunk. Mi nem tehetjük azt, hogy megszavazzuk az adóelengedést ilyen társulatnak ós úgy álljunk oda az adófizető polgárok elé, a kiknek be­tevő falatjuk is alig van, hogy azzal szolgál­tunk rá a képviselőségre, hogy most még több adót lesznek kénytelenek fizetni, mert még nagyobb subvencziót szavaztunk meg ennek a társaságnak, a mely bővelkedik a milliókban. (Elénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Lehetetlen, hogy ennél a sza­kasznál meg ne emlékezzem arról a hallatlan tényről is, a melyre még igazi pénzügyi vá­laszt nem kaptunk és a mely ezzel a szakasz­szál mindenesetre összefüggésben van, mert itt kell mérlegelnünk azokat az előnyöket, a melyekben a mostani részvényesek a,z alaptőke felemelés útján részesülnek. E szerződés folytán tudniillik az a helyzet áll elő, hogy minden részvényes megkapja részvényéért a teljes árt és azért mégis ő részvénj^es marad, mert az opezió jogánál fogva két-két részvénye után egy új részvényre tarthat igényt, úgy, hogy abban az előnyben részesül, hogy részvényei tulajdonkép kifizettetnek és azért az Adriá­nak mégis részvényese marad. Ez az előny, t. képviselőház, az opezió előnye, a melyet én már annak idején — ha jól emlékezem, kö­rülbelül a negyedik ülésen — kifejtettem, s a melyet Polónyi Gréza t. képviselőtársam is hangoztatott már, de a melyet már az »Ad­ra«- szerződést tárgyaló legelső ülésen is fel­említettem itt. hogy vájjon hol lapul meg az a fölpónz; vájjon arról nem esik- e szó, hogy az a. felpónz mire ós hova. megy P Valóban, ha öt évvel ez előtt történt volna meg ez, nem tudom, hogy a régi ellenzéknek most már a túloldalon ülő tagjai is nem gondolkoz­tak volna-e azon kérdés fölött, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) — nem tudom, most hogyan gondolkoznak, — hogy az a felpénz jó rész­ben hova is kell? (Mozgás balfelöl.) Én azt hi­szem, hogy könnyen eltalálták volna, hogy akkor a pártkasszának nagy szüksége lett volna reá. (Úgy van ! Úgy van ! bal felől. Egy hang a baloldalon: Pikáns! Nagyon pikáns!) Hát azt nem keresik olyan nagyon, de köztudomású dolog, hogy a múlt választás alkalmával a pártkasszába milyen müveletek segítségével folytak be pénzek, és ez a mostani művelet is egy kissé magán viseli a gyanúsnak jel­legét. Legalább nagyon is összeesik a válasz­tásokkal, ós az ember nem bírja felfogni, hogy vájjon miért gyakorolja a kormány azt a túlságos jóindulatot, azt a nagy előzékenysé­get, s azt a nagy reverencziát e társulat iránt, a melynek legtöbb részvénye a »~Wiener Bank­verein« ós a Lederer kezébe vándorol. (Moz­gás bal felől. Egy hang a balold álon : Lederer választja a magyar képviselőket!) Nem tudom, mivel szolgáltak rá ezen urak ; nem tudom, hogy akár Lederer, akár pedig a »Wiener Bank­verein« mivel szolgált a t. kormánynak, hogy irányukban ily nagy előzékenységgel ós reverencziával viseltetik ? Én ezt nem is kuta­tom, t. ház, de már ahhoz az egyhez mégis csak van szavunk, (Halljuk! Halljuk! balfelöl. Mozgás és zaj a jobboldalon.) hogy a nélkül, hogy arra szükség lett volna, és a nélkül, hogy a kormány arra kényszeríthető lett volna, az opezió jogát kiszolgáltatta : annak alkal­mazását megengedte ós így hozzájárult ahhoz, (Halljuk ! Halljuk ! bal felől.)hogy az opezió folytán a részvények többsége nem magyar kezekbe ke­rült s egyúttal — az árfolyamból Ítélve, a melyen az » Adria* részvényei foryton szilárdul álla­nak — 6 millió koronán felüli összeget juttat felpénzkép a mostani részvényesek kezébe. Pedig, t. ház, nem lehet, s nem szabad meg­engedni, azt, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül oly jövedelemhez jutnak hozzá a rész­vényesek felpénz formájában, a melyből egy krajezár sem lesz befektetve, mert csak név­érték lesz felhasználva, az azon felüli összeg pedig határozottan az illetők zsebébe vándo­rol. Azt kérdem ón, t. ház, (Halljuk ! Halljuk!) hogy vájjon az az ellenvetés, a melyet a t. miniszter úr tesz, megállhat-e, és itt igen kérném a pénzügyi kapaczitásokat, és azo­kat a grünclolókat, a kik pedig elegen vannak a képviselőházban, (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) hogy lennének szívesek pénzügyi tehetségüket most brilliroztatni, s engem kioktatni, s meg­magyarázni azt, hogy hogyan lehetséges, az, hogy elsőbbségi részvényekre inkább fog pasa­ser akadni akkor, ha az új részvények kibocsá­tattak, mint mielőtt az új részvények ki nem bocsáttattak, mert hiszen tiszta dolog, hogy az Adria, társulat avval a 6 millióval drágább lesz annak az illetőnek, ki ezen az opezió után elsőbbségi kötvényt vesz. Ez természetes dolog, mert hiszen az az ötmillió korona, mely befolyt az új részvé­nyek kibocsátása folytán, az az ötmillió ko­rona nem elég új hajók beszerzésére, tehát még akkor is, ha a részvények ki lesznek bo­csátva, feltétlenül még a miniszter úr számi-

Next

/
Thumbnails
Contents