Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-696
69(i. országos ülés 1901, annak, bog}-' meg van mondva, hogv egyenlő feltételek mellett ezen gyárnál köteles hajóit építeni. Ez a fogalom nagyon elasztikus ; igen sok kibúvó lehet ez alól, csak egy kis furfang kell hozzá. A társaság tehát, ismétlem, nem veszi komolyan ezt a 200.000 koronát, hanem egyszerűen oda ajándékozza a gyár felépítése czóljából. Nagyon szeretném, ha a t. miniszter úr megczáfolna engem ezen fejtegetésemben. mert hiszen ez olyan circulus viciosus, a mely elől nem lehet menekülni. Mert vagy akarom a hajógyárat, vagj r nem. Ha nem akarom, akkor megelégszem ezzel a 200.000 koronával; ha pedig akarom, akkor ez a nagy társulat, a mely olyan busásan van dotálva ós olyan dús osztalékokat ad, vegyen tényleg részt a gyár építésében, legalább is olyan összeggel, a mely azután saját java érdekében mintegy kényszeríti, hogy minden munkálatát ott teljesítse, hogy visszakapja azon nagyobb összegnek a kamatait. Ha így fogjuk fel a dolgot, akkor azt hiszem, lehetetlenség, hogy á t. ház bele menjen ebbe s megelégedjék 200.000 koronával. Ha pedig ezt a pontot tekintjük, az ország jelenlegi közgazdasági viszonyai ós azon pénzügyi helyzet mellett, a melybe, sajnos, most belejutottunk, akkor az kötelességünk, hogy ott. a hol jogos közgazdasági érdekeink kielégítését várhatjuk, ott mi is igazán követelőleg lépjünk fel. nem pedig az, hogy ezeil megalakítandó hajógyár tekintetében a nemzet teherbíró képességére apelláljunk, és az adózókra hárítsuk azon terheket, a melyek segédével ezen hajógyár felállítandó. Igenis a teher áthárításáról ós áttétel érők feltétlenül kell gondoskodni ott. a hol azt jogosan megkövetelhetjük, mert a társulat a hajógyártól majdnem elválaszthatatlan. Hiszen itt van a példa, t. ház. bár más alakban; itt van a »I)una-gőzhajózási Társulat* és annak hajógyára. Hiszen a hajótársulatnak ós hajógyárnak majdnem azonos fogalomnak kellene lennie; ha nem is a társulat alakítja a hajógyárad, ós az nem is az övé, — a mit nem is tartanék egészen üdvösnek, — de már azt igenis feltétlenül megkövetelhetem, hogy oly mérvben vegyen részt a társulat a gyár alakításában, a mily mérvben az ő szolgálmányait és munkáit ezen hajógyárban lekötik. Hogy nem akarom, hogy a társulat maga létesítse a, hajógyárat, annak fő okát mindenki ismeri. Nem akarom tudniillik, hogy a társulat azután a hajóópítéssel monopóliumot űzzön, mint a hogy monopóliumot űzhet a nyugati hajójáratoknál, és nem akarom, hogy esetleg mesterségesen akadályozza meg a magyar hajók építését, de azt igenis megkövetelem, hogy a hajógyár felállíáprilis 24-én, szerdán. 115 tásához megfelelő áldozatokkal járuljon. Azért részemről a következő módosítást szándékozom ezen szakaszba beszúrni, a mely lehetővé teszi a közel jövőben a hajógyár átalakítását, (Zaj, Elnök csenget.) és a mely által a társulat sem lesz semmi tekintetben megkárosítva, de a mely egyik próbája lesz annak, hogy ez a társulat csakugyan akarja-e a hajógyárat, és vájjon csakugyan akarja-e a magyar kereskedelmi és közlekedési érdekeket szolgálni, vagy pedig csali azt a részét zsákmányolja ki a szerződéseknek, a, melyek reá nézve az osztalék szempontjából nagyon fontosak, s többi részétől pedig lehetőleg elzárkózik, a mint ezt majd számos pontnál lesz szerencsém a t. miniszter úr előtt beigazolni. Az eredeti szakasz így hangzik (olvassa).: »A társaság kötelezettséget vállal, hogy a fiumei hajógyár megfelelő átalakításában annak idején 200.000 korona erejéig részt fog venni, valamint hogy az ezen átalakítás után megrendelendő hajóit egyenlő feltótelek mellett ezen hajógyárban fogja: építtetni.* Ezen szakaszból tehát az látszik, hogy csak akkor lesz a társulat köteles — egyenlő feltételek mellett is — építeni, ha ezen átalakítás megtörténik. Ez ezen sza-kasz értelme és nemcsak az. hogy ő csak ezen csekély öszszeggel, a mely mellett sohasem lesz meg az a hajógyár, fog részt venni. Mi következik ebből ? Az, hogy nekünk meg kell ragadnunk minden módot, hogy ezen feltétel megadassék, és hogy az Adria ki ne bújhasson, tehát feltétlenül kell gondoskodnunk módozatról és olyanképen kell ezen szakaszt átalakítani, kogy a hajógyárnak létesülése biztosítva, legyen, másrészt pedig, hogy szorítsuk az Adriát, hogy ezen hajógyárban építtesse hajóit. A változtatás a, következő. Az egész 3. §. helyett óhajtom a következőt (olvassa): »A társaság kötelezettséget vállal, hogy a fiumei hajógyárban tervbe vett megfelelő átalakításra a szerződés első tíz évében évente 100.000 koronát tesz tartalékba oly meghagyással, hogy ezen kötelezettség csak azon évekre áll fenn, melyekben az osztalék 6°/o-ot meghalad.« Ily módon legalább egy millió korona áll rendelkezésére a hajógyár alakításában, a mi már tekintélyes összeg, ós nehogy esetleg azon kifogás tétessék, a mit már annyiszor hallottunk, és a mire bátor vagytok alaposan czáfolólag megfelelni, hogy hiszen ez a nagy fellendülés, a mely most a, hajózás terén van, ez csakis a bur és a khinai háborúnak köszönhető, holott pedig egészen más bázison fejlődik a hajózás, nem ezen, hanem azon hatalmas nemzetközi kereskedelmi bázison, mely 15*
