Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-696

114 <Í96. országos ülés 1901. április 24-én, szerdán. ezt kívánjuk,' akkor nem szabad erre a társaságra, a melynek 18 millió korona vagyona van, és a melynek vagyona hajóparkjában megint 11 —12 millióval fog emelkedni, ilyen képzelt kötelezettséget róni, a milyent ez a bekezdés tartalmaz, hogy azzal járuljon hozzá e hajógyár létesítéséhez, mert ez szégyenletes dolog volna, hanem kötelezni kell arra, hogy megfelelően nagy üzemének olyan mórtékben járuljon hozzá e hajógyár létesítéséhez, a mint az helyes, hogy saját erdekében ebben a. hajógyárban teljesíttesse javítási munkálatait és ott készíttesse jövőben építendő hajóit. Mert kérdem a t. miniszter urat, ha az a szándéka, hogy az új hajógyárat a. meglevőnek megfelelő átalakítása útján létesítse, olykópen, hogy az megfeleljen mindazoknak a követeléseknek, a melyeket az állam egy hajógyártól megkívánhat, akkor azt hiszem, hogy a t. miniszter úr meg fogja, ezt tenni; most pedig kérdem, nem teszi-e lehetetlenné ez által n hajógyár létesítését, vagy nagyobbszabásúvá való átalakítását? Hiszen az Adria a legnagyobb társulat, a mely úgy szólván abszorbeálja a- magyar hajók legnagyobb részét, hiszen ennek a, társuladnak hajóin kivül alig van 9—10 magyar hajó; tehát ez a hajógyár az Adria hajóparkjára lesz szorulva és ha e szerződésben nincs biztosítva, hogy az Adria mintegy kényszerítve legyen úgy javítási munkálatoknál-, mint új hajók építésénél ezt a gyárat igénybe venni, akkor nem tudom, mi fogja táplálni a, létesítendő nagyobbszabású hajógyárat. Csak egy mód van még erre: az, ha kellő százalékát kapja meg a hadi hajók javítási és építési szükségleteinek ; de tudjuk, hogy ez magában véve nem táplálhatja ezt a hajógyárat, a melyet nagyobb szabásúnak kell és akarunk teremteni. Az, hogy ideszúrnak egy hitvány összeget, hogy azt mondhassák: ime, az Adria hozzájárul a hajógyár építéséhez 200.000 koronával ós ezzel megelégszenek; ez nem egyéb, mint Spiegelfechterei. S épen, mert nagy fontosságot tulajdonítok annak. hogy a hajógyár létesüljön, mert csakis ez által válik lehetővé, hogy nagyobb kedvet kapjanak magyar állampolgárok hajók építtetésére, s hogy a fiumei magyar hajógyárban majdan módjában legyen a kormánynál? kellő jutalmak adásával is új hajók építését előmozdítani. Ezért kell hajógyár, hogy legyen Fiúménak megfelelő magyar hajóparkja. Ezt úgy elérni, hogy a hajók Angiiában, vagy nem tudom hol építtessenek, nem is lehet, de nem is kívánatos, mert a hajógyár ügyeivel összefüggésben van egyúttal a magyar ipar ügye is. A magyar hajóépítési ipart kell ezzel elsősorban emelnünk, hogy egyfelől az ország vasművei szintén kihasználtathassanak a hajórészek gyártása szempontjából, másfel ők mód adassék, hogy esetleg más államok részére is legyenek Fiúméban hajók építhetők; E

: ponthoz tehát nagyon fontos érdekek kapcsolódnak és nem tudom eléggé hangoztatni a t. ház előtt, hogy ne méltóztassék e felett egykönynyen átsiklani; mert vagy áll az, hogy mi nekünk is. mint képviselőháznak, módunkban és jogunkban van a szerződós egyes pontjait megváltoztatni, a mit részemről feltétlenül a képviselőház jogának tartok ós ismerek, vagy pedig, ha nincs jogunk, azaz: a miniszter úr elzár minket e jog gyakorlása elől azzal, hogy úgy tünteti fel a dolgot a többség előtt, hogy ezen egy jottát változtatni nern lehet, akkor ezt én csak nagyon szomorúan veszem tudomásúl, mert egyáltalában nem tudom összeegyeztetni azzal az irányzattal, a melylyel az új óra állítólag beköszöntött, s minket meggyőzni, vagy bizonyos delejes álomba meríteni akart. Épen azért, mivel azt hittem ós reméltem, hogy elsősorban a közlekedés, a vízi utak kihasználása, ós így a, tengeri kereskedelem fellendülése terén az új óra hatalmas nagy dolgokkal fog a ház elé állani, azt vártam volna, hogy a t. miniszter úr ezen szerződésben gondoskodjék azokról a feltételekről, a melyek jogosak, a melyek nélkülözhetetlenek a fiumei hajógyár megépítése szempontjából. Ha mi egy társulatnak olyan mérvű szubvenoziót adunk, ha, mi egy társaságot olyan mérvben dédelgetünk, hogy úgyszólván a, magyar állam'gondoskodik azon árúkról, melyeket a társaság azután tovább szállit: akkor a legkevesebb, a mit ezen társaságtól megvárhatunk s a mit a t. miniszter úrnak követelnie kellett volna, hogy nem ilyen csekély, hanem a társulat nagyságának, a felépítendő hajógyár fontosságának _ megfelelő összeggel járuljon hozzá annak építéséhez. Annál inkább követelhetjük ezt. mert ez nem kidobott pénze a társulatnak. Hiszen ő lesz, vagy legalább kellene, hogy legyen a gyár első munkaadója, a mi által majd a dividendákban és általában prosperálásában megkapja a kamatot, a,zon nagyobb összeg után, a melybyel ezen hajógyár építéséhez hozzájárult. Azért is ezt a 200.000 koronát nem is úgy veszem, hogy a társulat ezt komolyan kamatoztatni akarná, hanem egyszerűen úgy, hogy ezzel a társulat kegyeskedni akar, hogy ezen czélra 200.000 koronát mintegy oda ajándékoz. Ha a társulat így fogja, azt fel, a mint azt én ezen sza,kaszból kiveszem, akkor teljesen igaza is van a társulatnak. Igazat adok neki, miután ő nem fog hozzá járulni ezen gyár felvirágoztatásához, nem fogja hajóit ott építeni, daczára