Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-670
46 Íi7. országos ülés W01. február 38-án, csütörtököli. böző időre, egyrészót 9, másik részét 10, vagy 11 órára tűznék ki. Ebben a tekintetben sem kellene a járásbÍrónak arra várnia, hogy az igazságügyminisztert, a ki igazán annyira túl van halmozva teendőkkel, kelljen itt a parlamentben ilyen körülményekre figyelmeztetni. Azután vane tudomása az igazságügyminiszternek arról, hogy a budapesti törvényszékeknél, úgy a kereskedelmi, mint a polgári törvényszéknél a tömeggondnoki képességről egész liszták vezettetnek, úgy, hogy ezer ügyvéd közül talán csak néhány százat képesít a tisztelt elnök úr arra, hogy tömeggondnokságot adjon neki. Kérdezem ón a t. miniszter úrtól, hogy egy ügyvéd, a ki be van a. kamaránál jegyezve, a ki adót fizet, a ki más állampolgári kötelességét is teljesíti, miféle jogon proskribálható a törvényszéki elnök által arra, hogy tömeggondnoknak ki ne rendeltessék, mert ezt a tisztet állítólag nem tudja ellátni? Kérdeni a t. miniszter urat. van-e erről tudomása ? Ha van, kérem, hogy szíveskedjék ezen a hiányon segíteni. Mert megtörténhetik az, hogy valaki húsz álló esztendeig ügyvéd Budapesten és nem rendeltetik ki, míg, ha valakinek megvannak a kellő összeköttetései a törvényszéki elnök úrhoz, az, ha csak egy éve is ügyvéd, húsz éves g}< r akorlattal bíró ügyvédek mellőzésével tömeggondnokságokhoz jut. Igen fontos kérdés, hogy az a kis kereset, a mely a mai gazdasági pangás mellett az ügyvédekre vár, legalább egyenletesen legyen felosztva. Van szerencsém továbbá a, t. miniszter úrnak figyelmébe ajánlani, hogy a, birák az 1893 : XVIII. törvényczikknek a bizonyítékok szabad mérlegeléséről szóló rendelkezését egyszerűen nem merik alkalmazni, nevezetesen felperest eskü alá nem mernek bocsátani. Hogyan fejlődhetett ki ez a joggyakorlat, nem tudom; de annyit a jogszolgáltatás ós a, jogot kereső közönség érdeke mindenesetre megérdemel, hogy, ha például valamely szakasz alkalmazása iránt a bírák kellő tájékozást nem tudnak szerezni, legalább beszéljék meg in corpore, hogy mily úton-módon, hogyan alkalmazzák az illető szakaszt, mely ma egyszerűen nem alkalmaztatik, úgy hogy a felek folytonos eskü alatti kihallgatásra, vannak utalva., Magyarországon többet esküsznek egy nap alatt, mint Francziaországban talán egy esztendő alatt. Ha a bizonyítékok szabad mérlegelését, a, melyet e szakasz kontemplál, helyesen fognák fel. erre mind nem volna szükség. Á.z árveréseknél megtörtént, hogy, midőn ingatlanná] utóajánlat folytán legalább 30 nap alatt új határidőt kell kitűzni és az illetőnek a bánatpénzét kiutalni, októberben megtartott árverés után ínég ma sincs kiutalva a bánatpénz az előbbeni legtöbbet ígérőnek. Már most hogyan merjen valaki Magyarországon árverelni, ha nem tudja,, hogy majd letett bánatpénzét mikor kapja vissza? Erre vonatkozólag tehát ós általában ott, a hol letétekről van szó, gyorsabb eljárást kívánok ós jónak találnám, ha a t. miniszter úr a pénzkezelésre vonatkozólag egyszerűbb eljárást honosítana meg . . . Plósz Sándor igazságiigyminiszter: Igen, a postatakarékpénztár útján! (Helyeslés.) Molnár Jenő: . . . s különösen ilyen dolgoknál lehetővé tenni, hogy a felek nagyobb költség nélkül ós gyorsabban kapják vissza pénzöket. T. képviselőház! Az utóbbi időben a bíróságok nagyon kezdik kiszabni a, bírságokat és igen nagy összegekben. Én -tudnék a t. miniszter úrnak számtalan esetet felhozni, ,'de azt nem teszem; elég egyszerűen a, tényt konstatálom; a t. miniszter úr, azt hiszem, gondoskodás tárgyává fogja tenni. Nevezetesen a peres eljárásban a bírság igen nagy összegekre rug ós kérlelhetlenűl hajtják be. Arra is tekintettel kellene lennie az igazságügyi kormánynak, hogy, a, hol az állam érdeke abszolúte veszélyeztetve nincs az által, ha a bírságot talán nem oly nagy mórtékben szabják ki, vagy például részletekben hajtják be, az ügyfelek iránt lehető kímélet tanúsíttassék. Említette a t. miniszter úr, hogy a közjegyzőkre, különösen azoknak okmányolási teendőire vonatkozólag az ríj perrendtartásban bizonyos intézkedéseket fog felvonni, a melyek által a közjegyzői intézményt különösen az aláírások, hitelesítésénél fejleszteni fogja,. Hát ón nem úgy kívánom a, közjegyzői intézményt fejleszteni, hogy annak jövedelmi forrásai szaporíttassanak, hanem ellenkezőleg, Magyarországon a közjegyzőknek jövedelmi forrását nem kell szaporítani, minden közjegyzőnek, a legutolsó helyen is, megvannak életfentartására szükséges eszközei; mindegyik megkeresi azt, a mire szüksége van. Én a közjegyzőknek inkább a munkáját szeretném szaporítani, hogy azon kedvezményekórt, melyeket az államtól mint kinevezett, kedvezményezett emberek kapnak, bizonyos kötelezettségeket teljesítsenek. A közigazgatási teendők egy részét, a melyeket most az alsóbb közegek, községi jegyzők, községi birák végeznek, a közjegyzőkhöz kellene átutalni, hogy azokat a közjegyzők ingyen teljesítsék. Ha ebben az irányban akarja a t. miniszter úr a közjegyzői intézményt fejleszteni, akkor azt elfogadom; a másik fejlesztés ellen azon-
