Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-691

01. oi'sziígos ülés lflOl. márezílis 30-än, szombaton. 513 (Mozgás.) Kérem, . itt egyenlő joggal, minden tisztességes embernek egyenlő mórtékkel kell mérni. Ha a t. miniszter úr tőlem követeli azt, hogy nevezzem meg az illetőt, jól van, megnevezem; de akkor én is számon kérem tőle, hogy ki mondta azt és miért nem hábo­rodott fel akkor úgy, a mikor nekem elmon­dotta, hogy én terjesztem a hirt, és miért háborodott fel a t. miniszter úr akkor, a mi­kor már az érvek elől nem tudott kitérni, a melyek a dologra vonatkoznak? Ha a t. mi­niszter úr nekem azt megmondja, én is fogok szólani. (Tetszés a baloldalon. Elénk ellenmondás a, jobboldalon.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter: Bocsánatot kérek, de az, hogy az én dolgaimban meddig viszem a diszkrócziót: az egészen tőlem függ. (Mozgás és ellenmondás a haloldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Ra­kovszky István képviselő urat én olyan kér­désben kérdezem, a miben diszkréczió nem köti, mert nem kértem, hogy valakit eláruljon. (Úgy van! jobbfelöl.) Én azt kérdeztem egy oly képviselővel szemben, a ki maga jelentkezett, hogy ő reá értette-e a szavát egy oly dolog­ban, a miben ón is érdekelve vagyok. (Úgy van! jobbfdől.) így tehát én semmiféle indisz­kréczióra a képviselő urat nem kértem fel; én csak azt kértem, hogyha önként jelentke­zik valaki ós kérdezi a képviselő urat, hogy rá értette-e a mondottakat olyan dologban, a melyben én is érdekelve vagyok, tessék felelni: igen, vagy nem! (Élénk helyeslés jobb ­felöl. Nagy zaj balfelöl.) Rakovszky István: Nem tartozom felelni! A miniszter úr hozta ide a dolgot. (Nagy zaj.) Gr. Zichy Aladár: .És ezzel el van intézve a dolog. (Zaj.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter: Nem! (Mozgás.) Elnök: Gajári Ödön képviselő úr is szót kért napirend élőt. Gajári Ödön: T. ház! Mikor tegnap uta­zásomból visszaérkeztem a fővárosba, figyel­meztettek barátaim arra,, hogy az Adria­vitának, a melyben sem a bizottságban nem vettem részt, sem itt a házban, még talán közbeszólásokkal sem, a tulajdónképeni oko­zója ón vagyok. Természetes dolog, hogy nem tudtam, hogy ez mikópen lehetséges. (Felkiál­tások balfel öl: Ah!) Este azután elolvastam Rakó v­szky István t. képviselő úr beszédét. Ebben legnagyobb csodálkozásomra a következő vég­passzus foglaltatik (olvassa) : »Öt év előtt, mikor bejöttem ebbe a kép­viselőházba, hallatlan választások után, üldö­zések közepette, azt hittem, itten meggyőz­zük egymást. Azt hittem, hogy politikai ellen-­KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIV. KÖTET. felekkel A T agyok együtt csata, után. És akkor megjelent az önök lapjában, a »Nemzet -ben egy czikk és ez a czikk fájt nekem a, leg­jobban. Abban a czikkben benne volt, hogy a néppárt minden jogon kivűl áll. Hadi jog­nem létezik, a modern piroteclmika minden eszközével szabad ellene dolgozni« . . . Buzáth Ferencz: Tisza mondta ezt! (Zajos felkiáltások jobbfelöl: Sohasem mondotta !) Zeyk Gábor: Nem patika ez ! (Derültség.) Gajári Ödön:... »még megmérgezett fegy­verekkel is. Az volt akkor Grajári Ödön úr lapjában, abban a lapban, a melynek főmunka­társa — nem tudom, hogy az volt-e mag­ákkor — a t. kereskedelemügyi miniszter úr. És akkor, t. képviselőház, egy tiltó szó sem emelkedett fel a szabadelvű pártból, egyetlen­egy sem, ezen illoyális felfogás ellen, sem a t. miniszterelnök úr, sem a t. kereskedelem­ügyi miniszter úr részéről. íme, t. képviselő­ház, ezekből a mérgezett fegyverekből kínál­tak meg engemet. Ebből a mérgezett arzenál­ból hoztak nekem fegyvereket az én ellen­feleim ellen. Így használtam fel őket. Ez volt a kis néppárt egy igénytelen tagjának viszon­zása. « Hát elemezzük, t. képviselőház, miféle váddal illet engem ebben a néhány szóban a t. képviselő úr. Én, a ki azelőtt ennek a pártnak a sajtójáért a felelősséget elvállaltam, bevittem a, sajtóba, egy hangot, a mely az elkeseredés hangja, volt; de tovább mentem, bevittem a mérgezett fegyvereknek a, kultu­szát és a t. képviselő úr most, mikor egyéni becsület elleni kirohanását intézi e házban, nem tesz egyebet, mint az én általam inaugu­rált fegyvereket használja fel a, miniszter urak és a párt ellen. Rakovszky István; Épen ellenkezőleg! (Zaj.) Gajári Ödön: T. ház! Ha nem ez az értelme. (Felkiáltása!; bal felöl: Nem az!) akkor egyáltalá­ban én nem tudok magyarul, vagy pedig azt kell gondolnom, hogy Rakovszky István t. képviselőtársam nem tudja azt, hogy mi a politikában a mérgezett fegyverek alkalmazá­sának értelme? (Helyeslés a, jobboldalon.) Mert azt az egész világon mindenütt úgy értelmezik, hogy mérgezett fegyver a politikában az, a mikor a közéletben beviszszük a,z egyénnek, az egyéni becsületnek, a családi szentélynek a, megtámadását. (Úgy van! a jobboldalon.) És Rakovszky István t. képviselő úr tegnap nagy garral hivatkozik egy czikkre. Szerencse, hogy mindazokat a czikkeket, a melyek az ón felelős­ségem alatt megjelentek, eltettem magamnak ós így . . . (Halljuk! Halljuk!) 65

Next

/
Thumbnails
Contents