Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-691
514 ftí)1. országos ülés 1901. m&rcztns äö-äji, szombaton. Olay Lajos: Halljuk a ezikketl (Halljuk! Halljuk!) Gajári Ödön: . . . nem sok ritánkereséi után megtaláltam a,zt. A. t. ház ítéletére bízom, hogy jogosult, megengedett, loyális volt-e Rakovszky István t. képviselőtársam részéről engem, a ki becsületes munkával kerestem a kenyeremet ennél a pártnál, megrágalmazni ilyetén módon és igaz-e az, mikor azt állítja., hogy én vittem be a. közéletbe a mérgezett fegyverek kultuszát? (Halljuk! Hall juh! a jobb- ós szélső baloldalon.) Olay Lajos: Halljuk az egész ezikket! Gajári Ödön: Azt hiszem, t. ház, hogy a mikor egy közönséges munkás ellen, mint a milyen közönséges munkása, én voltam a sajtónak, ilyen súlyos vádakkal lépnek fel. akkor az illetőnek kötelessége ezen vádakkal szemben magát védeni. (Élénk helyeslés a jobbés szélső baloldalon.) Kötelességem tehát nekem is ennek a pártnak érdekében felszólalni, a mely párt fedett engem azért a munkásságért (Helyeslés a jobboldalon.) és részemről soha meg nem hálálható elismeréssel tüntetett ki. Az a. ezikk november 26-án 1896-ban jelent meg a választások után. Czíme: Los mismos perros. Budapest, november 25. (olvassa): % »A. nemzet nagy, hatalmas és végtelen. Örök tiszta források fakadnak fel kebeléből, a végtelen mélységből. E forrásokban ifjúinak meg a. nemzedékek és keletkeznek ríj korszakok. XTj korszakot kell, hogy előkészítsen az új nemzedék és a megnyíló parlament egyszersmind kell, hogy megnyissa az új korszak kapuját. Azon új korszakét, » melyben nincs többé felekezeti villonarás. hanem melyben a vallás- és osztályszellem által fel nem bontott nemzet egységesen lát nagy államberendező feladatához. A szabadelvű párt megifjúlva ós megnövekedve, képes új feladatainak megoldására. De kellene, hogy e téren, a nemzeti problémák megoldásának terén, találkozzék az ellenzék megfelelő törekvéseivel. De mit talált? Bomlást, pusztulást, bősz út lihegő pártharagot, tehetetlen vergődést és talál ennél még rosszabbat, a bevégzett felekezeti harcz megújítására, czólzó törekvést. Az elbukott ellenzéki szellemet fel lehet emelni. Még a sárba és szemétbe dobott gyöngyöt is újra ragyogóvá lehet tenni. A felekezeti gyűlölködés habzó tajtékát azonban nem lehet . egykönnyen lemosni, a. hova hullott. Sem parkettről, sem az egyszerű padlózatról, annál kevósbbé a. primitív szobatömésről. . Ez a tajték ott van, a pártgyűlölet bebefecskendezte a parlament parkettjót is. Ott lesz,, mint kétségtelen bizonysága, az átkos harcznak, mely Magyarországon évek óta végig tombol. Mind gonosz emléke a gyűlöletnek, mely denevér szárnyaival végig suhogott a halmos Dunántúlon, a róna Alföldön ós a bérezés Felvidéken. Magyarország az országgyűlés megnyitásával együtt megnyíló új korszakban haladni, akar. A néppárt igyekszik majd visszatartani, sőt a reakezió örvényébe visszalökni. Nemzetünk közszelleme békét akar létesíteni a felekezetek- közt, a néppárt igyekszik majd eldobálni a harcz sárkányfogait., Mi szeretetet akarunk, ők gyűlöletet. (Ugy van ! Ügy vau ! jobbfelöl. Mozgás és zaj a baloldalon.-. Az elnök csenget). »Mi testvéri ölelkezést«,, . , Ugron Gábor: Igen, de kikkel? Az a kérdés! (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Hulljak! Halljak.'„jobbról). Gajári Ödön (olvassa): ». . . ők testvérháborút. Mi azt akarjuk, hogy magyar ós magvai' közt ne képezzen választó falat a vallásnak semmiféle jelvénye, ők akarják az ellenkezőt. Mi az egyházpolitikai programm alapját hatalmas szirtnek tekintjük, melyen bizton, bátran fel lehet építeni a., nemzeti nagyság pantheónját. Ők e szirtbe gonosz czólzattal aknát ásnak s dinamittal akarják felrobbantani (Élénk felkiáltások bal felöl: Tessék! Tessék! Igaz! ügy van ! jobb felöl. Zaj. Az elnök csenget.) Az új Magyarország számára nehéz küzdelem után elkészült új alapot*. Rakovszky István : Tessék! (Mozgás bajról.) Gajári Ödön (olvassa) : »Kik ők és merre van hazájuk? (Derültség és mozgás balfelöl.) Hazájuk nincs. (Mozgás és zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Az elnök' csenget). Azt a szép földdarabot, mely a Kárpátoktól az Adriáig rámosolyog virágos halmaival, kalászos síkságaival és erdőborított bórczeivel az égre, ezt a szép földi paradicsomot ők - nem tekintik hazájuknak*. (Mozgás balról). Buzáth Ferencz: A régi rendszer terméke ! (Mozgás jobbfelöl.) Gajári Ödön (olvassa): »Az Ő hazájuk az eszelősség (Felkiáltások bal felől: Szép! Szép! Ügy •van! Ugy van ! jobbfelöl.) és vallási téboly fekete térképén van feljegyezve, ott, a hol nincsenek sem magyarok, sem testvérek, hanem vannak egymás kiirtására törő ellenségek. (Felkiáltások bal felől: Nagyszerű! Ugy van! Úgy van ! jobbfelöl.) »Még a. szeretet vallása sem lehet hazájuk, mert ez is elítéli testvérgyűlöletüket és boszuló haragjukat. (Derültség a baloldcdon.) De vájjon kik ők? a magyar közélet ez líjdonatúj betolakodói?* (Mozgás balról).
