Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-689
470 689. országos ülés 1901. m:Vrczius 28-án, csütörtökön. javaslat — az is igaz — nem mondja meg azt, hogy mily idő alatt van joga a biztosnak ahhoz, hogy óvást emeljen. A szövegezésből, az összefüggésből, hogy ugyanis 48 óra alatt határoznak már a bizottságban, az következik okszerűleg, hogy az óvást ott az igazgatósági ülésben stante sessione kell jegyzőkönyvbe mondania. És ezért van egy második eset. Az ugyanis, ha a miniszteri biztos meg van híva igazgatósági ülésbe. é.s nem tudja előre, hogy napirenden lesz a viteldíj emelésének kérdése. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter : Nem szabad. Ez meg van mondva előre. Mezei Mór: Bocsánatot kérek, 43 óra ideje van a bizottságnak, nem pedig a miniszteri biztosnak. A miniszteri biztos nem tudja, előre, hogy ily díj-kérdések lesznek napirenden. Tehát előzetesen utasítást nem kapott, és ha talán saját kezdeményezésére óvást nem tesz nyomban, akkor utólag a dolgot reparálni nem lehet. Ha tehát a, miniszteri biztos kellő állandó utasítással lesz a szerződés végrehajtásánál ellátva arra nézve, hogy a mennyiben valamely igazgatósági ülés napirendjére a viteldíjak felemelése volt kitűzve, akkor előzetesen a minisztertől mindenesetre utasítást kérjen, vájjon tegyen-e óvást, vagy nem. Ha pedig olyan meglepetésszerűen kerülne ez az indítvány eléje, hogy utasítást előzetesen kikérni módjában nem volt, abban az esetben a miniszteri biztos köteles legyen mindenesetre óvással élni és a jelentést utólag megtenni, úgy. hogy a, miniszter az óvást vissza is vonathassa általa. Ekkor azt hiszem, az ezen 34. §-ban foglalt intézkedések mellett a. viteldíjak tekintetében megnyugvást találhatunk a szerződésben. Én csak ezeket kívántam röviden elmondani; úgy a törvényjavaslatot mint a közgazdasági bizottság határozati javaslatát elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Lukáts Gyula jegyző: Kossuth Ferencz ! Kossuth Ferencz: T. ház! Szerény véleményem szerint, (Halljuk! Halljuk!) az egész kérdés^ mely előttünk fekszik, eltereltetett igazi alapjáról. Az új szerződés előnyeit és hátrányait hosszú beszédekkel vitatták már, de ez szerintem nem a, főkérdés. A főkórdós az, hogy helyes-e a inai viszonyok közt bármilyen szerződést kötni, a melylyel a tengeri járatok irányát és számát hosszú időre lekötjük. Szerintem ez nem hefyes. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nincs olyan előnyös szerződés, mely ezt a lekötést igazolhatná; még kevósbbé olyan szerződós, a mely, elismerem, hogy lehet előnyösebb, mint az 1891-iki szerződós, de a melynek mégis sok és fontos hiányai vannak, és a mely szerződésnek megkötésére semmi sürgősség nem állt fenn-. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) minthogy a fennálló szerződós még tiz ós fél évig kellene hogy tartson. A jelen viszonyok közt senki sem tudhatja azt, hogy a közös vámterület fenn fog-e maradni, igen, vagy nem. és hogy 1903, illetőleg 1907 után milyen kereskedelmi ós vámszerződéseket köthetünk a külföldi államokkal. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt sem tudhatja még senki, hogy ezen kereskedelmi szerződóseket a magyar állam • egészen függetlenül fogja-e megkötni, igen, vagy nem, (Igaz! Úgy vau! a szélső haloldalon.) mert ez is attól fog függni, hogy Ausztriával a közgazdasági kórdós mikópen lesz rendezve. Teljes lehetetlen tehát, a mai viszonyok közt tudni azt, hogy milyen irányú és milyen mennyiségű járatok lesznek majd kijeiölendők és hasznosak, (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) akkor, midőn az általam jelzett kérdések meg lesznek oldva. A kereskedelmi szerződések megnyithatnak a magyar tengerentúli kereskedés számára új kikötőket, melyekre most nem is gondolunk, vagy elzárhatnak olyan kikötőket, a melyekbe a járatok most nagyon helyesen irányíttattak. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez szerintem egy valóságos mathematikai igazság, a melyet nem hiszem, hogy valaki ebben a házban sikeresen kétségbe vonhatna. És hiába hozta fel az általam is igen tisztelt miniszter úr annak támogatására, hogy sürgős volt, vagy legalább az országra nézve hasznos volt a még tiz és fél évig fennálló szerződóst meghosszabbítani, a következő érveket : Először is a t. miniszter úr azt mondta, ha jól értettem, hogy sietni kell a tengeri hajózást növelni. Ez helyes. Azt mondta továbbá, hogy sietni kell a hajók és járatok számát szaporítani. Ez is helyes. Sietni kell új kikötőkkel összeköttetést szerezni, ez is helyes. De hozzá tette, hogy azért kell sietni, mert a vámtárgyalások küszöbön vannak ós mert észlelhetők a törekvések Magyarország kiviteli összeköttetéseit elvágni. Erre a két utolsó pontra nekem a következő megjegyzéseim vannak. Először is ismétlem azt, hogy addig, míg nem tudjuk, hogy Magyarországnak lesz-e vagy nem lesz-e önálló vámterülete, addig, míg nem tudjuk, hogy milyen szerződéseket köthetünk meg a külfölddel, teljes lehetetlenség tudni azt, hogy hova irányítsuk a távoli jövendőben tengeri kereskedésünket. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.)
