Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-689

(i8í>. országos ülés 1901. niárczius 28-án, csütörtökön. 471 Arra nézve, hogy sietni kell, mert a vám­tárgyalások küszöbön vannak, bátor vagyok megjegyezni, hogy az ellenkező áll. Épen azért, mert a vámtárgyalások küszöbön van íiak, tartózkodni kell attól, hogy előre meg­állapítsuk a járatok irányát, (Igaz! Úgy van! Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert csak azután tudhatjuk azt, hogy milyen irányba fog fejlődhetni a, mi magyar tengerentúli ke­reskedelmünk. (Úgy van! bal felöl.) A mi pedig azt illeti, hogy Ausztriában vannak obyan körök, a melyek iparkodnak elvágni a magyar tengeri kereskedelmet . . . Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter: Nem »tengerit* mondtam! Kossuth Ferencz: Tényleg a miniszter úr nem említette a »tengeri« kifejezést, hanem azt mondta, hogy iparkodnak elvágni Magvar­ország kiviteli összeköttetéseit. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter : Kiviteli összeköttetéseit! Kossuth Ferencz: Tehát kiviteli össze­köttetés. De minthogy most a tengeri kivitel­ről van szó, természetes, hogy én csak erről beszélek. Minthogy ezt természetesnek találom, megjegyzem, hogy a fennálló szerződés szerint, (Halljuk! malijuk!) az Adriának úgy is köte­lessége lenne a jelen szerződésnek még hátra­lévő 10 ós fél év lefolyása alatt öt hajóval szaporítani flottáját. Az új szerződés szerint ugyanezen tiz év alatt még további öt hajó­val szaporodnék a hajók száma. Már most azt merem állítani, hogy ezen öt hajó szapo­rulat — mert mindössze csak ötről van. szó — semmi esetre sem bir olyan nagy fontossággal, hogy evvel meg lehetne hiúsítani a Magyar­ország kiviteli kereskedelmének elvágására irányuló törekvéseket. (Igaz! Ugg van! a sztlsö baloldalait.) Annál kevésbé bir ez az öt hajó fontossággal, mert a t. ház igen jól fogja tudni, bog}- Fiume kiviteli kereskedelmének körülbelül csak harmad- vagy 1- negyed-részét látja, el az Adria, illetőleg 1899-ben ll 1 ^ millió métermázsát vittek ki Fiúméból ós ebből csak három millió métermázsát vitt ki az Adria. Természetes tehát, hogy arra nézve, vájjon elvágható-e a magyar kiviteli keres­kedelem vagy nem, az Adria öt hajónak vajmi kevés fontossága van. (Ugg van! a szélső balon.) Tehát világosán áll az, t. ház, hogy nem tudhatjuk 1907 előtt, milyen irályban fog fejlődni 1907 után a, magvar tensrerentúli ke­reskedelem; azért említem 1907-et, mert a törvény parancsolja, hogy 1907-ig meg kell oldani azokat a nagy közgazdasági kérdéseket, a melyekről szólottam. A most fennálló szer­ződés máris négy évvel tovább tart ezen ha­táridőnél, máris négy évig leköti az országot bizonyos irányban, a mety irány meglehet, hogy helyes lesz tovább is, mint a hogy most helyes, de az is meglehet, hogy azontúl teljesen hely­telen lesz. Már most kérdem, ha már az is teher, hogy a létező szerződés négy évvel tovább köti le az országot, mint 1907-ig. nem változhatik-e valóságos kereskedelmi csapássá az, ha még tiz évet adunk hozzá ezen négy­évi lekötéshez (Úgy van! a szélső baloldalon.) és 14 évig lesz Magyarország keze lekötve bizonyos irányban, a mely irány meglehet, hogy helyes lesz, de az is meglehet, hogy nem lesz helyes. Azt pedig, az igen tisztelt minisz­ter úr, a kinek jártasságát és nagy tehetségét szívesen elismerem, mint gyakorlati ember semmi esetre sem fogja kétségbe vonni, hogy sem ő, sem én, sem senki ebben a, házban, sem senki ebben az országban nem tudhatja, hogy miképen fognak alakulni a kereskedelmi viszonyok 1907 után, a, midőn meg kell újra kötni minden egyes kereskedelmi szerződést, a melyekben abszolúte nem tudhatjuk, hogy milyen vámtételek lesznek. (Igaz! Ugg van! a szélső baloldalon.) Vegyünk csakis két példát, t, ház. mert röviden akarok szólani. Vegyük Francziaország példáját. Az igen tisztelt miniszter úr most nagyon helyesen irányít járatokat Franczia­országba és mindaddig, mig a jelen helyzet fennáll, ez az intézkedése üdvös lesz az or­szágra nézve. De vegyük azt, hogy 1903 után és illetőleg 1907 után — mert a törvény azt mondja, hogy 1903 után nem lehet 1907-nól tovább lekötni az országot, — Francziaország megunja^ a, hármas szövetségnek örökkévaló­ságát, tegyük fel, hogy fel lesz ingerelve Bülow kanozellárnak kereskedelmi politikája által és tegyük fel, hogy prohibitiv vámokat fog vetni a dongára, a melyből most 809.000 méter­mázsát viszünk Francziaországba, továbbá a fürészelt keményfa árúra, a melyből 399.000 métermázsát, a fürészelt puhafaárúra, melyből 220.000 métermázsát és végre a lisztre, a, melyből 6324 métermázsát viszünk oda ki. Ez mindössze is csak négy tétel, t. ház, holott a vám- és kereskedelmi szerződésekben száz meg száz tétel van, tehát nem volna naivon csodálatos, hogyha Francziaország ezen száz meg száz közül négy tárgyat kiválasztana, a melyet prohibitiv vámokkal sújtana. Ekkor t. ház. mi történik? Az. hogy az összes 28 millió koronát érő kivitelünkből Franczia­országba 18 millió korona, tehát két harmad része elesnék. Kérdem, hogy ebben az esetben nem lenne-e szükséges az, hogy a járatoknak kétharmad részét szintén ne irányítsuk többé Francziaországba ét (Igaz! Ugg van! a Inéi- és szélső baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents