Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-689

68í). országos ülés 1901. m&rcziiis 2S-án, csütörtökön. 469 jesen ki vannak zárva — ós hogy ennek követ­keztében a szabad hajózás csaknem meg fog szűnni a magyarországi hajók részéről és ez­által a tarifaképzés is egy jótékonyan ható versenyző elemtől fog elesni. Ez igaz és ha ezek a következmények beállanának, igen ter­mészetesen be kell vallani, hogy ez baj volna. Hanem azt hiszem, ennek nem ez a szerződós az oka. A szerződésnek 31. §-át nem úgy értelmezem, hogy a szabad hajózás van ezáltal érintve a szerződés kikötéseinél fogva. Mert oly kedvezmény, melyet az állam mindenki­nek nyújt a törvény erejénél fogva, az még abban esetben is, ha, az 1893 : XXII. törvény ­czikkben használt terminus technikus járat­segélynek mondja is, még mindig nem képez államsegélyt abban az értelemben, a melyben ezt a szót a 31. §. használja. Én szerintem e szakaszban arra kötelezi magát az állam, hogy szerződési alapon más, kivételesen segé­lyezett vállalatot azokra a vonalakra, a melyek az Adriának vannak biztostva, létesíteni nem fog. De nem hiszem, hogy ezen szerződés ere­jénél íogva, vagy annak határozmányaiból azt lehetne következtetni, hogy a magyar törvény­hozás lemondott arról a jogáról, hogy a szabad hajózást törvény útján, belátása szerint bár­mikor szabályozhatja. Mert kedvezmény, mely a törvénynél fogva mindenkit egyaránt meg­illet, az nem államsegély a szerződésben hasz­nált értelemben. Már most ha az fog bekövet­kezni, mert a segélyezett vonalak sűrűbbek lettek, hogy ennek következtében annak a szüksége fog beállani, hogy a szabad hajózás tekintetében az 1893 : XXII. törvényczikk meg­felőleg módosíttassák és a szabad hajózás ez úton nyerjen orvoslást. Ez tehát nem szol­gálhat okúi arra, hogy ezt a szerződést el­vessük. A második kérdés, a melylyel foglalkozni fogok — és ezzel felszólalásomat, melyet beszédnek nevezni nem lehet, be is fogom fejezni, — vonatkozik a tarifakérdésre, a vitel­díjak megállapítására. Aggodalmat keltett bizo­nyos érdekkörökben az, hog}^ midőn a szer­ződésben sok kevésbbé fontos kérdésre nézve ki van kötve az, hogy az Adria által elhatá­rozott intézkedések végrehajtása előtt a keres­kedelemügyi miniszternek jóváhagyása szük­séges, épen a viteldíjak megállapítása tekin­tetében ez a kikötés hiányzik. A közgazda­sági bizottság jelentése ezt meg is magyarázza. Kijelenti, hogy a különleges viszonyoknál fogva e tekintetben az Adria tarifaszabadságát korlátolni, miniszteri jóváhagyás bevárására utasítani, vagy pedig a tételeket hosszabb időre megkötni nem lehet. Én igazán alapos ós értékes munkálatnak tartom a közgazda­sági bizottság jelentését és nem birok elegendő szakértelemmel, hogy diszkusszióba bocsátkoz­zam ezen jelentéssel, mégis nem tudom meg­érteni, hogy ha ennek a jóváhagyásnak ki­kötése más hasonlóan segélyezett hajózási vállalatokkal szemben lehetséges volt. ha ebben a szerződésben is legalább egy havi tartamra meg lehet kötni a közvetlen díjtételeket, tehát a díjtételt Budapest—Londonra; miért ne le­hetne legalább ugyancsak egy hónapra meg­kötni a; fiume—londoni díjtételt is. Ezt nem tudom. De mind a mellett én a szerződés 34. §-ában a kormánynak biztosított befolyást szintén megnyugtatónak, elégségesnek tartom, megfelelő végrehajtás mellett, s ezért szólalok fel tulajdonképen ebben a kérdésijén. A 34. §. bizottságot ós kormánybiztost állapít még, mely két közeg útján lesz bizto­sítva, a kereskedelmi kormány befolyása a vitel­díjak megállapítására. A bizottságot többsé­gében a kormány állítja össze, ós ennélfogva engem megnyugtat az, hogy a bizottság in­dokolatlan viteldíjemeléseket nem fog meg­engedni. Csak abban a tekintetben kell garan­czia, hogy a viteldíjemelések, ha azok előzőleg a kereskedelemügyi kormánynak, a miniszter­nek hozzájárulásával, jóváhagyásával nem találkoztak, okvetlenül a bizottság elé kerül­jenek. Tény, hogy a 34. §. egymagában ezt a garancziát nem adja meg, mert csak az van mondva, hogy a nevezett kormánybiztos óvást emelhet. Már most a következő esetek lehetsége­sek. A szerződós ugyan nem mondja meg, hogy a tarifaemelés csal-: igazgatósági ülésben határozható el, de miután az van mondva, hogy a miniszteri biztos részt vesz az igaz­gatósági ülésben, és hogy ő óvást emelhet ily tarifakórdésekkel szemben, okvetlenül az követ­kezik ebből, hogy a miniszteri biztos tudta nélkül nem lehet ily viteldíjemeléseket eszkö­zölni, ós ennélfogva azokat máskép, mint igaz­gatósági ülésben elhatározni nem lehet. Már most két eset lehetséges. A minisz­teri biztos eljön az igazgatósági ülésbe, előre értesülve arról, hogy viteldíj-emelés van kérdésben, a mely esetben módja van, hogy előzőleg kérje ki és tudja meg a kereskede­lemügyi miniszternek, a kormánynak vélemé­nyét. Ha van ily utasítása, ki van zárva az az eshetőség, — ebben az esetben, — hogy oly viteldíjemelések fognak elhatároztatni, a melyekről a miniszter előre nem tudott, melyre nézve a biztost nem utasíthatta, hogy tessék óvással élni, vagy hogy ne­tessék óvással élni, ki van zárva, hogy a díj­emelések jogerőre emelkedjenek, a nélkül, hogy a miniszter beleszólt volna. De a törvény-

Next

/
Thumbnails
Contents