Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-688

444 *^. országos ülés 1901. márczius 27-éu^ seerdání tandó adatok alapján vegye újra beható tár­gyalás alá a törvényjavaslatot. A miniszter­elnök ür kijelentette, hogy igenis joga van a háznak pontonként hozzászólani. Ha a közle­kedési bizottság elől elzárták ezen utat. azt hiszem, hogy egy hiány forog fenn itt, és ezt valami úton-módon pótolni kell. mert ha igaz, a mit én mondok, hogy így történt ós hogy áll a házszabályok ezen szakasza, ós akkor azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslatot tárgyalni nem lehet, méltóztassék azt vissza*­küldeni a közlekedési bizottsághoz. Ha nem teszi meg ezt a t. kormány, kénytelen leszek akkor a szerződést pontonként felolvasni, és arra nézve pontonként megtenni észrevételei­met, mert a közlekedési bizottságban ezen jogomtól el lettem zárva. A t. miniszter úr tegnap Polónyi Géza képviselő úr megjegyzésére nem reflektált és én kénytelen x&gyok most Polónyi Gézának kérdését ismételni ós általában bármit fog felhozni a t. miniszter úr a jelen javaslat védelmére, megengedem, hogy az az ország érdekében áll, megengedem azt is, hog} 7 a hozzá­járulás aránya nem nagyobb, mint volt, de azt nem fogja semmivel sem menteni, azt nem fogja semmivel sem igazolni, hogy egy 10 évig fennálló szerződést mért kell úgy gőz­erővel keresztülhajtani, hogy még a közle­kedési bizottságban sem engedték ezt tár­gyalni? Hiszen a statusquo megvan, legalább annyit megtehetett volna a t. miniszter úr, hogy megengedte volna, hogy a közlekedési bizottságban részletesen tárgyalják ezen ügyet. (Zaj. Elnök csenget.) De én azt hiszem még is, hogy a t. miniszter úrnak nincsen tudomása egy körülményről. Mért sürgették ezt? Meg­mondom, miért. Tegnap utána jártam a dolog­nak, és megtudtam, hogy az Adria társaság beadott egy kérvényt a törvóiyszókhez, a melyben kéri, hogy vegye tudomásul a törvény­szék, hogy az alaptőkét felemelte 10,000.000 koronára. Rakovszky István: Már megtörtént? Molnár Jenő: Megtörtónt! Es mit tett a, törvényszék? Elutasította, mert — ós ez fontos — a társaság nem igazolta, hogy be­fizette azt a kétmillióötszázezer koronát. Mi következik ebből? Az, hogy a társaság az egész törvényhozást mozgásba hozta. Mozgó­sította a kormányt, a közgazdasági bizottsá­got, mindenkit, hogy már mostan mi sürgősen tárgyaljuk a törvényjavaslatot, mert- hiszen a törvényszék nem hagyja addig jóvá a bejelen­tést, míg ők be nem fizetik a részvények árát, és addig nem fizetik be, míg mi meg nem szavazzuk az 1,140.000 koronát. Ne álljunk itt mi, t. miniszter úr, egymással szemben úgy, mintha mi ellenzék adnánk szubvencziót és a t. miniszter úr kérné a szubA^encziót az Adria képvisel etében; hanem méltóztassék a dolgot úgy felfogni, hogy itt a törvényhozás, a kormánynyal egyetemben, a nemzet jogait kell, hogy megvédje az Adria ellenében. De mit tettek a t. túloldali szónokok, ós mit tett a t. miniszter úr? Beállott az Adria érdekeit védelmezni. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter : Már ez nem lehet! Ne méltóztassék gyanúsítani; mégis csak elfogy az embernek a türelme. Molnár Jenő: Majd megmondom, hogyan értettem ezt. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter : Mondja meg! Utóvégre fel kell, hogy lázadjon az embernek az érzése ! Molnár Jenő: Tessék meghallgatni. Ne méltóztassék indulatoskodni! Meg akarom magyarázni, ós abban, a mit el akarok mondani, nem fog meggátolni senki­sem. Ugyan kérdem, nem úgy tűnik-e fel, mikor a t. miniszter úr elhallgatja a ház előtt a hibákat, pedig sok hibát lehetne elmondani. Miért hallgatta: el ? Kellett azt elhallgatni ? Hiszen a javaslatnak keresztülmenetele biz­tosítva van. (Felkiáltások balfelöl: Nem egészen .') A mi parlamenti viszonyaink közt biztosítva van. Miért nem mondta meg a t. miniszter úr, hogy igenis vannak hibák? Lehetetlen, hogy ilyen társaságnál ne forduljanak elő hibák. Soha egyetlenegy hibát nem mondott meg. Sehol, a törvényjavaslatban, a közgazdasági bizottság előadói jelentésében egyéb sincsen, mint a társaságnak folytonos dicsérete. És most, mikor mi fáradságot és időt nem ki­méivé, tanulmányozzuk ezt a törvényjavas­latot és a jelentést, mikor éjjelt nappallá te­szünk, hogy megmentsünk valamit a nemzet érdekében ós talán reá tudjuk venni a több­séget, hogy ne oda hajoljon, hanem a nemzet oldalára: akkor a t. miniszter úr nekem is azt mondja, hogy én gyanúsítom őt! Nem gyanúsítom, hanem a t. miniszter úr túlment azon a határon, a mely szükséges ahhoz, hogy ezen törvényjavaslatnak keresztülvitelét biz­tosítsa. Ezt nem fogja elvitatni a t. miniszter úr. Hiszen mindenki tudását, akaratját arra használja fel, hogy a közügjmek szolgáljon. Én sem tételezek fel a t. miniszter lírról semmi olyat, a mi ezzel ellenkezik. Tehát a minisz­ter úr se tételezzen fel rólam ilyest. A társaság szerződését azért kívánják most meghosszabbítani, mert azt mondja a miniszter úr, hogy 7 tekintettel kell lenni arra, hogy egy hajónak élete tíz évre szól; általá­ban statisztikailag így van feltüntetve. (Fel-

Next

/
Thumbnails
Contents