Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-687
440 "*"• 01 ' s zAgos ülés 1901. márczius 2f>-án, kedden. felemelésének szüksége állana elő, úgy az »Örszágos Bank«.-nak e tekintetben biztosíttatik azon jog, — az idők folyamán, — hogy ő ezen részvényeket. — hangsúlyozom, hogy a részvényeket; tessék megnézni, — aláírhatja s befizetheti a névérték mellett.* Már most az ón meglehetős jó helyről beszerzett informáczióm az, hogy először is az az alapszabály, a melyet a t. miniszter úr felolvasott, nem felel meg a valóságos tényeknek ; — félreértések kikerülése végett meg"jegyzem, hogy jóhiszeműleg tette a t. miniszter úr — nem felel meg azért, mert először is a prospektusban nem ez a rendelkezés foglaltatott, másodszor pedig történtek időközben tények, a melyek rendkívül változtattak a helyzeten. A t. miniszter úrnak tudnia kell, hogy az alapszabálynak csakis olyan rendelkezése érvényes az alapítók számára fentartott külön jogok szempontjából, a mely az alapítási tervezetben benne foglaltatott, és kellőleg közhírré tétetett. Az alapszabálynak ez az intézkedése az »Országos Bank« számára egy általános, időhöz nem kötött opczionális jogot biztosít, nem is"a meghatározott részvénytőkére, hanem általában véve minden felemelésre, s ez a prospektusban sohasem volt benn. (Mozgás bál felöl.) A t. miniszter úr által felolvasott 8. §. korlátlanul idő-, határ- és összeg nélkül biztosítja az opczionális jogot. (Ugy van! Ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) én pedig azt állítom, hogy ez nem felel meg a- tényeknek, hanem a prospektus alapján úgy áll a dolog, hogy ott először 2,500.000 forint alaptőkéről volt szó, miután azonban a társaság alaptőkéjének felét később leírták, az országos bank pedig liquidált, átruházta jogát a Wiener Bankvereinra azonban micsoda jogot ruházott rá ? Azt a jogot, hogy a felemelendő alaptöke felét, vagyis 1,250.000 koronát optálhat csak és ez a tényleges helyzet. Már most, t. miniszter úr, én nem akarok itt az ország színe előtt jogi diskussziót folytatni a felett, hogy vájjon átruházhatók-e az alapítók számára biztosított jogok, harmadik személyek számára : igen, vagy nem ? (Halljuk! Halljuk!) Ezt én nem akarom most itt eldönteni, nem akarom a kúria szerepét vinni, hanem előttem a dolog tisztán és világosan áll: a magvar törvényhozás megtehet mindent, csak egy dolgot nem tehet meg a mai viszonyok között, különösen most, mikor Bécsben élet-halál harcz folytattatik minden érdekünk ellen, hogy egy külföldi banknak ilyen províziót juttasson, ha arra kényszerűség fenn nem forog. Már most, t. miniszter úr, én nem tudom, mert e tekintetben rendelkezésemre matériáié nem áll, hogy a Wiener Bankverein ós az országos bank közti transzakcziónál micsoda megállapodások jöttek létre, hogy igaz-e az a bizonyos hír, hogy csak két esztendeig áll fenn az az opczió és csak a felére az alaptőkének? De ez én rám nézve közömbös dolog. A prospektus ós a, t. miniszter úr által felolvasott alapszzbábyok szerint is egy dolog kétségtelen, és ez az, hogy az opczionális jog csak a rószvóirytőlie felemelésére áll. Igaz ez? Ha a t. kormány minden kedvezményt biztosít ennek a társulatnak, a, melyet itt felhozott, mondjuk hazafias, őszinte, igaz elhatározással, tudom esztimálniés tudom mérlegelni azokat a fontos érveket, a melyeket a kereskedelemügyi miniszter úrtól ma hallottam, a melyeknek nem egy részét szivem mélyéből osztom, de már most egyet nem értek. (Halljuk! Hall jak!) Hogy volna lehetséges az, hogy a magyar pénz provízió alakjában ne menjen ki Bécsbe, hanem hogy az a hárommillió is fordíttassók hajópart beszerzésére? Hajlandó-e a miniszter úr nekem ebben segédkezet adni, vagy nem ? Ez egyszerűen lehetséges. A kormány adja meg mindazokat a kedvezményeket, a: melyeket akar. helyeseknek tart, csak egy feltételt tűzzön ki hozzá, hogy ne részvényekben, hanem prioritásokban szereztessék be az alaptőke. Akkor aztán megmarad az országban a pénz, ós annak a társulatnak rendelkezésére és haj ój3 árkokra fordítható és nem lesz szükség arra, hogy Magyarország parlamentjében egy hebyzettel álljunk szemben, mely azt vágja, az arczunkba, hogy mi egy külföldi idegen banknak províziót adunk, egy hárommilliót meghaladó províziót, a mikor arra szükség nincsen. Ez nem pártkórdés, ez egyszerűen a magyar hazafiság kérdése, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és ón mély tisztelettel fordulok és azzal a különös bizalommal, mely az egyént illeti, a, pénzügyminiszter és kereskedelemügyi miniszterekhez, hogy nyilatkozzanak, van-e ennek akadálya., és ha igen, milyen az, ha pedig nincsen, tegyük meg azt a haza szolgálatában és tegyük meg annak a- kormánynak a szolgálatában, a melyhez nem szabad annak a gyanúnak férni, hogy idegen érdekek szolgálatában csinál kivételes szerződéseket, a hol számtalan képviselő befolyt ezen szerződés létesítésébe. Ez az, a mit ón előterjeszteni akartam. Lehetetlen, hogy az élén álló férfiaknak, magyar férfiaknak ez ellen kifogásuk lehessen. Ezt a propozicziót tegye a kereskedelemügyi miniszter úr konszideráczió tárgyává, nem szükséges, hogy e pillanatban feleljen reá, tessék megfontolni a kormánynak. Én abban a meggyőződésben teszem indítványomat, hogy a
