Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-687

68?. országon ülés tóGl. márcziiis 2fi-án, kedden. 44 j képviselőház közniegnyugvással, legalább a politikai morál szempontjából teljes megnyug­vással mehet ki egy kórdós alól, hogy ezt ezen az úton szanálni akarjuk és tudjuk. A mi el­len különösen fel akartam szólalni, ez a Wie­ner Bank ver ein-nak szóló provízió, mert tar­talmazza az a szerződés Magyarország szá­mára bár a menyországot magát, még akkor sem szavazom meg, ha azzal a »Wiener Bank­verein«-nak a magyar állampolgárok pénzei­ből 5,000.000 provízió biztosíttatik. Addig, míg ezt nem szanálják, ezt a szer­ződóst nem fogadom el. (Helyeslés.) Elnök: Gróf Tisza István képviselő úr személyes kérdésben kér szót. Gr. Tisza István: T. ház! Nagyon örü­lök, hogy alkalmam van mai felszólalásom­nak egy részét részletesebben megmagyarázni. Annyival inkább örülök ennek, mert a gyors­írói jegyzetek áttekintése közben vettem észre Rakovszky István képviselőtársamnak egy közbeszólását, a mit akkor nem hallottam. "Ugyanis, midőn azt mondottam, hogy az ere­deti okiratban utánanéztem a dolognak. Ra­kovszky István képviselő tír közbeszólván, ezt mondotta: »A szerződóst kell megnézni*. Midőn eredeti okiratról beszéltem, a dolog ter­mészeténél fogva azt a közjegyzői okiratot ér­tettem, mely az alapítók és a társulat jogait rendezi ós a mely a prospektusnál is irányadó volt. Megjegyzem, a mi különben magától ér­tetődik, hogy az az okirat 1880-ban, tehát oly időben kelt, midőn messze távol állottam attól, hog} 7 az Adriával bármi érintkezési pon­tom lett volna. Polónyi Géza képviselő úr­nak abban igaza van, hogy az alapszabályok szövege nem fedi teljesen a prospektust. Ámde ez stiláris elnézés, a minek azonban jogha­tálya nem lehet, mert ebben a kérdésben nem az alapszabály az irányadó, hanem a pros­pektus, illetőleg a prospektus alapján kelt szer­ződés. Ezen szerződés értelmében az alapítók­nak, vagyis az Országos Banknak jogában állott al pari venni át a részvényeket L l x l-i millió forint erejéig. Akkor, mikor az Adria az első financziális bajba jutott és a rész­vénytőkéjét leírta, illetőleg nem is akkor, de egy kis idő múlva, az alapítók 1,250.000 név­értékre vonatkozólag az átvételi jogot gyako­rolták. Fenmaradt tehát a másik 1,250.000 forint, vagyis a 2,500.000 korona névértékre, az átvételi jog, sem többre, sem kevesebbre. Daczára annak, hogy a társulatnak igazga­tósága abban a meggyőződésben volt, hogy ez egy átruházható jog, a mely tehát az Or­szágos Bank jogutódát is megilleti, mégis, te­kintettel arra a felelősségre, a melylyel az ily elhatározás járhat, folyamodott oly férfiúhoz., a ki elsőrendű szaktekintély hasonló jogi kér­désekben, dr. Svvarz Gusztáv egyetemi tanár úrhoz ós az ő szakvéleménye alapján, a mel}*­az átruházhatóságot minden kétségen kivűl állajútotta meg, határozta el, hogy az alapí­tóknak ezen álláspontját elfogadja, vagyis, hogy ezen két és fél millió forint, illetőleg 5,000.000 korona névértéknek, a melynek ki­bocsátásáról most szó van, a felét al pari az alapítók rendelkezésére bocsátja. Ehhez még két dolgot jegyzek meg. Az egyik az, a mint talán felteszik a t. képvi­selő urak, hogy sem nekem személyesen, sem a • magyar ipar- ós kereskedelmi banknak, a melynek abban az időben még elnöke voltam, ehhez a kérdéshez abszolúte semmi köze és ebből az egész elővételi jogból semmit sem kap. (Úgy van! jobbfelöl.) A második, a mit meg kell jegyeznem, hogy bizonyára, minden­féle szempontból nagyon kellemes lett volna oly megoldást találni, melynél fogva a szük­séges nagyobi) tőkét új részvények kibocsá­tása nélkül lehetett volna fedezni. De ma, mi­dőn az Adria egész tőkéje 2 és fél millió fo­rint ós midőn a régi obligácziókból ennek csak­nem teljesen megfelelő összeg áll még fenn . . . Polónyi Géza: Tessék aláírásokat indí­tani, mindjárt aláírok elsőbbségi részvényeket. Gr. Tisza István: . . . nem lehet kilátás arra,, hogy az nem lett volna lehetséges ily csekély részvénytőke mellett az annak név­értékét többszörösen meghaladó egész pénz­szükségletet obligácziók kibocsátása útján fe­dezni. Ez vezette az igazgatóságot elhatározásá­ban, s ezt tartottam kötelességemnek felvilá­gosításul elmondani. (Helyeslés). Elnök: Minthogy az idő előrehaladt és szólásra, még többen vannak feljegyezve, ja­vaslom, hogy a tanácskozás a legközelebbi ülésre halasztassék és a, holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére tűzze ki az Adria tengerhajózási társasággal kötött szer­ződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatását. Hozzájárul a. ház? (Igen!) Ezt tehát a ház határozatakép kimondom és az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. ti. 2 óra •"> pereskor.) KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIV. KÖTET. 56

Next

/
Thumbnails
Contents