Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-686

Ö8H. országos ülés 1901. iii&resiius 23-án, szombaton. 405 kludál ós oda viszi a, dolgokat, hogy lehetetlen a szerződés lejárta után is újonnan szerződni más társulattal, mert megint ott van az Adria, ós kijelenti, hogy ő kívánja a szubvencziót. És erre, t. miniszter úr, ön rá áll, leköti a jövő nemzedékek szabad akczióképességét,(Ií/«/! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon,) szabad el­határozását, az országnak egész jövőjót, a helyett, hogy megelégednék azzal, hogy tíz évre meg vagyunk nyomorítva, e társasággal ? Polónyi Géza: Tengeri hitbizomáiiy! (Ál­talános derültség.) Rakovszky István: T. miniszter úr! Itt van az amerikai járat lekötése. 300.000 korona szubvenczióért nagy kegyesen oda is elmennek. Egy fiume-amerikai járat tízezer tengeri mért­föld; hat járat 60.000 tengeri mórtföld, ezért kap a társaság 300.000 koronát. Egy mórt­földre tehát jut ötkorona szubvenczió, nem is számítva azokat az előnyöket, a melyek Lévay Lajos t. képviselőtársam kívánalmában benne vannak, hogy ugyanis a kivándorlást oda irányítsuk. Igaza van, szükségtelen szub­vencziónálni, mert a kivándoxiók maguk fe­dezik a költségeket ós megtérítik bőségesen a kiadásokat. Ha Németországban fenn tudnak állani a kivándorlási hajóvállalatok állami szubvenczió nélkül ós 30°/o dividendát fizet­nek, akkor itt is megélhetnek. Én csak ki akarok térni erre ós gratulálni akarok a t. szabadelvű párt agráriusainak (Halljuk! a bal­és szélső baloldalon,) Léva}' Lajos t. képviselő­társamhoz. T. képviselőtársam jónak látta — és ezt a latifundiumok birtokosainak becses figyelmébe ajánlom, a kik úgy rajongnak a szabadelvűségért ós a szabadelvű pártéit — jónak látta, hogy a kivándorlás okául a lati­fundiumokat említse fel. Lévay Lajos: Pardon, ezt nem mondot­tam ! Egy szót sem mondtam erről. (Zaj. El­nök csenget.) Rakovszky István: Benne van a beszéd­ben ; hallottam is ós benne van. . Lévay Lajos: A t. képviselő úr téved, nincs benne! (Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István : Akkor kitörölte. (Zaj.) Majd megnézzük és aztán tisztázzuk ezt a dolgot. Latifundium azelőtt is volt ós ha ma már Magyarországon annyira vagyunk, hogy földek pusztán állnak, ennek nem a latifun­diumok az okai, hanem a szabadelvű pártnak ilyen szerződéskötései. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Ez a kizsákmányolás, a különféle milliomosok­nak gombamódra való felszaporodása máról­holnapra odaát, ez az oka, t. ház! Lévay Lajos: Nem erről beszéltem! Rakovszky István: Most térek rá egy igen nagy mulasztásra, a Fekete-tenger jára­taira. Mi tudjuk, hogy az eredeti szerződés értelmében a Fekete-tengerre már Baross is nagy figyelmet fordított. A közgazdasági bi­zottság jelentése a Fekete-tengerrel könnyen végez. Azt mondja : »Az Adriával kötött szer­ződés azon kikötése, mely szerint az Adria köteles külön állami segélyezés nélkül legalább két gőzöst állandóan a Fekete-tengeren állo­másoztatni, beszüntettetett, mert a megejtett tanulmányok azon eredményre vezettek, hogy a társaság ezen járatokat a Vaskapu meg­nyitásáig ós az ország ós az aldunai kikötők közti kapcsot képező aldunai járatok berende­zésóig csak nagy veszteséggel tarthatja fenn.« »Kötelezettsége alól ideiglenes felmentését kérte, a mi azon feltétel alatt engedélyezte­tett, hogy ellenszolgálmányképen Fiume, Szi­czilia ós Marseille között rendes menetrend szerint közlekedő járatokat köteles fentartani.« A jelentés azt mondja, hogy erre nézve kü­lön magyar-keleti tengerhajózási részvény­társaság alakúit. Méltóztassanak kettőt figye­lembe venni. t. ház. Az egyik a<z, hogy Baross nagy súlyt fektetett erre, a. másik, hogy ez a felmentés törvénytelen, mert a feketetengeri járat alól senki a törvényhozáson kivűl fel­mentést nem adhat. Nézzük Baross indokolá­sát, a mely ezt mondja (olvassa) .­»Nagy fontosságot tulajdonítottam azonban annak, hogy különös tekintettel a, jövő fejle­ményeire, a Kelet felé is újabb összeköttetések­nek legalább alapjait megvessem, melyekből szükség szerint a Keletre irányuló járatok fej­leszthetők lesznek. E végből különös tekintet­tol a vaskapuszabályozási munkálatokra, vala­mint arra, hogy az aldunai átrakodások segé­byevel a. legrövidebb vizi xíton érhetjük el a Kelet országait, arra köteleztem a társaságot, hogy minden külön állami segély nélkül leg­alább két gőzösét állandóan a Fekete-tengeren állomásoztassa és ezekkel a Fekete-tenger ki­kötőinek, valamint ezeknek különösen Kon­stantinápolyival való forgalmát közvetítse. Ezen szabad hajózáson kivűl azonban a társaságot arra is köteleztem, hogy felhívásomra az álta­lam jóváhagyandó menetrend szerint a Fekete­tengerben rendes összeköttetéseket is létesít­sen, melyeknek az lesz a czélja, hogy a magyar állam hajóival az aldunai átrakodás! helyeken kezet fogva, a Keletre irányuló forgalmunk által igényelt rendes járatokat szolgáltassák. A társaságnak a Fekete-tengerben közlekedő hajói a személyforgalom közvetítésére szüksé­ges berendezésekkel is el lesznek látva.« Az indokolás melléklete a javaslatokról azt mondja : »23-ik járat, feketetengeri járat, —új szerződós 7. §. — hozzávetőleg 70.000 mórtföld*. Most. t. ház, az új szerződésben következőleg áll a

Next

/
Thumbnails
Contents