Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-670
ftífl. országos ülés 1901. február 28-án, csütörtökön. 33 Bartha Miklós képviselőtársam közelebbi beszédjére. (Halljuk! Halijuk!) O ugyanis jónak látta az úgynevezett nemzetiségi gimnáziumokat oly színben feltüntetni, hogy azok hazafiatlan és a magyar nemzeti államra veszélyes polgárokat nevelnek, (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) hát én azt, t. ház, a mennyire tájékozva vagyok, nyíltan tagadásba merem venni, és az igazságügyi költségvetés tárgyalása terén maradva, megjegyzem, hogj- hazánk nem magyar ajkú bírói majdnem valamennyien azon nemzetiségi gimnáziumok egyik-másikában nyerték elemi kiképeztetésüket. Ezen bírók úgy. mint a magyar ajkú birok, hazánk törvényeit a. magyar király nevében, ínég pedig jó magyarsággal alkalmazzák, helyöket minden irányban jól megállják ós kétségbe vonom, hogy elfogulatlan, igazság szerető magyar ember képes lenne reájok a hazafiatlanság, vagy épen magyar államellenes tendencziák vádját ráfogni. Mintha bizoixy, mint a t. túloldalon hangoztatják, csak az azon oldalon levők volnának a jó hazafiak,. csak a magyar tudná és csak a magyarnak szabadna hazáját igazán szeretni, és ha valaki nem magyar ajkú polgára e hazának, nem magyarnak született, ne lenne joga és szabadsága saját anyanyelvét megtanulni. Engedelmet kérek, de kereken tagadom. A mi pedig magokat a. nemzetiségi gimnáziumokat illeti, kérem tisztázzuk a dolgot, általán véve az az aposztrofálás és feljajdulás ok nélküli és nincs helyén, ennek bizonyítására az adatokat csupán választókerületem ós lakóhelyem területéről merítve, fel merem hozni a belényesi gimnáziumot, mint olyant, melynek tanárai nem kevósbbó jó hazafiak, ós mint kívülem többek közt e háznak két tagja, ezek egyike a belényesi képviselő közelebbi tapasztalataik után bizonyíthatják, hogy ezen gimnázium tanárai a hazaszeretet és hazánk alkotmányos jogai gyakorlásában elől járnak; (Helyeslés jobbfelöl.) annak igazgatója régóta ós a közelebbi képviselő választásnál is szavazatszedő külelöttsógi elnök, egyik tanára pedig képviselővála,sztási első jegyző szokott lenni: az olyan gimnázium tehát, melynek ilyen tanárai vannak, a, magyar államnak nem nevel ellenségeket; tanrendjét ós tankönyveit pedig különben is közoktatási kormányunk határozza meg és mondhatom, szigorral ellenőrizteti a kerületi főigazgató és vizsgálati biztosok által. A költségvetést elfogadom. (Hehfeslés jobbfelŐl.) Buzáth Ferencz jegyző: Major Ferencz! KÉPVH. NAPLÓ 189G—1901. XXXIV. KÖTET. Major Ferencz: Engedje meg a t, ház, hogy ezen tárczához is hozzászólhassak, a mennyiben van ezen tárczának is olyan szakszem része, melyre feltétlenül kell, hogy a t. ház figyelmét felhívjam. (Halljuk!) Mielőtt azonban ezen, tulajdonképen a részlethez tartozó szakkérdéshez hozzászólanék, szabad legyen általánosságban egy pár szót koezkáztatnom. Először is teljes elismeréssel vagyok az igen tisztelt előadó úr iránt, a ki talán szokatlanul, az előadói székből egészen őszinte képét tárta elénk jogintézményeink hiányosságának, épúgy, mint azon feladatoknak, melyeket a közei jövőben kell megoldanunk. Hiszen azok a kérdések nem is lehetnek pártkérdések, azok tulajdonképen közös érdeket és az igazságnak közös ügyét képezik. Beszédében találok egyes oly fontos részleteket, melyek aztán itt az ellenzéken is viszhangra találtak, a mérvekhez ón is csak legnagyobb örömmel járulhatok. Elsősorban meg kell emlékeznem egy nagy intézményről, a mely azért lett behozva ezelőtt 25 évvel, hogy a jogkeresőket mintegy vezérelhesse és meggátolja a. sok, lehet mondani, tájékozatlanságból eredő pereknek keletkezését, ez a közjegyzői intézmény. Teljesen egyetértek- úgy az előadó úrral, mint Barabás Béla t. képviselőtársammal, hogy közös kívánalmat képez, hogy ez az intézmény fejlesztessók, mert azon alakjában, a mint ma van, nem felelhet meg Magyarország igazságszolgáltatásának. Nem azért, mintha abban a körben, melyben funkezióját végzi, nem működnék üdvösen, hanem azért, mert igen kis kör az. a melyre hatásköre kiterjed, a mely sohasem pótolja azt a kívánalmat, a mely lépten-nyomon, minden téren előtérbe nyomul, mert ezen alakjában tulajdonképen csak egyes városoknak kedvezményes intézményekép tűnik fel, nem pedig mint az egész jogszolgáltatásnak funkezionáriusa. Pedig mi egyes jogintézményeket nem egyes helyek érdekében, hanem általában a jogszolgáltatásnak egész vonalán óhajtunk, ós így én is feltétlenül azon véleményemnek adok kifejezést, hogy a közjegyzői intézmény ne 5—10°/ö-át bonyolítsa le azon ügyeknek, a melyek tulajdonképen oda tartoznának, hanem lehetőleg óriási perczentjét bonyolítsa le azon ügyeknek, a melyekre üdvösen hatna ez az intézmény ós lecsapolná nagyrészt azon nagy munkát, a melybe csaknem belefullad igazságszolgáltatásunk. Hiszen mindnyájan tapasztaljuk az országban, hogy hányszor el lehetne kerülni a pert, hogyha, az adás-ve vési szerződést vagy más ügyieteket egy közjegyző intézné el. És ha így beszélek, nem azért szólok, hogy az ügyvédi kar ellen.
