Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-670
Bl (1Í0. országos ülés 1901. febraár 2S-án, csiitörtÖkÖH. beszéljek, hogy ez által talán elvonjam az ügyvédtől a. keresetet, mert hiszen az által, hogy ez az intézmény kiszélesíttetik, száz és száz fiatal jogásznak és ügyvédnek nyújtatnék biztos megélhetési mód, az által, hogyha ezen most még csak kedvezménykóp e SJ es városoknak juttatott busás jövedelemmel ellátott közjegyzői intézmény kiszélesíttetnék ós azok a nagy jövedelmek legalább elosztást nyernének, kisebb helyeken felállítandó közjeg3 T zői intézményekkel. És épen talán a közjegyzői intézmény hiányos fungálása okozza azt is, hogy igazságszolgáltatásunk olyan drága.. Hiszen ha valakinek ma pere van, magamról is tudom, inkább elveszítem, mintsem hogy jogorvoslatot keressek. És ezt nemcsak ón mondom, hanem mondják az ország polgárainak ezrei és százezrei. (Uyi/ van! balról.) Kisebb dolgokéit már senkisem fordul perorvoslathoz. Miért? Mert az oly bonyolult, drága, és oly hosszú időt vesz igénybe annak lebonyolítása, hogy inkább eláll az ember attól a kis követelésétől, mintsem hogy annyi szekatúrának tegye ki magát. Es e téren feltétlenül jogos a szóbeliségnek fejlesztése ós fen tartása, és ebben egyetértek a t. előadó úrral, hogy a szóbeliség lehetőleg kiterjesztessék, a mivel az igazságszolgáltatás drágaságát igen könynyen képesek vagyunk elsimítani és a jogorvoslatot keresőket inkább vonjuk oda igazságos keresetüknek megitólhetéséhez, mint a jelenlegi bonyodalmas eljárás szerint. Nem hunyhatok szemet és lehetetlen, hogy ne méltassam az igazságszolgáltatás terén azon epokhális intézményt, a mely feltétlenül büszkesége a magyar judikaturának. És ez az új büntető perrendtartás és az esküdtszékeknek ezen a téren való felállítása. Ez mindenesetre olyan ideális intézmény, a mely már nem szorítkozik be az üzletszerű ítélkezés bástyái közé ; hanem itt a büntetőtörvény paragrafusai felélednek és úgyszólván simulnak a, bűn útvesztőjébe keveredett egyénnek egyéniségéhez, annak felfogásához, annak múltjához és úgy alkotják meg az Ítéletet; tehát nem a rideg paragrafus szerint, hanem számba véve mindazokat a körülményeket, a melyek lehetővé tették, hogy az a bűnös abba az lítvesztőbe kerüljön. És itt találom megjelölve azt a határkövet, a mely határkő körűi kell a mi judikaturánknak a jövőben felépülni. Ez az a határkő, a hol a szocziális felfogás, a pszihologikus, az emberismereti felfogás individualizálódik az egyes emberre és a;Z egyes bűncselekményekre. A mai felfogás szerint mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy úgy a társaidalmi téren a, megélhetési viszonyok, mint egyes veszélyes irányzatok fel-felébredése, mikor az intelligencziának is egy része úgyszólván az ő cselekvésében Jcözel áll sokszor a barbár felfogáshoz ós mikor a hitelbeli meggyőződést igen sokszor a hitetlenség ós atheizmus váltja fél, mikor a megélhetési viszonyoknak \ígyszólván csoportosítják a szocziális kérdések egész tömegét: ily körülmények között az Ítélkezés egyedül a bíró kezében nem maradhat, hanem feltétlenül kell, hogy az az ítélet át legyen szűrve a mindennapi élet követelményein, a mindennapi élet felfogá,sán, az az, hogy a. mikor az a biró kimondja az ítéletet, tulajdonképen már a, társadálom Ítélkezése nyilvánuljon meg abban. Épen azért nagyon fontosnak tartom az esküdtszéki eljárást, és kívánatos volna., hogy ez mindazokra. a bűnesetekre, a. melyekre kiterjeszthető, kitérj esztessók, és ha nem terjeszthető ki, magában az ítélkezésben kell ennek a. szellemnek benne lennie, ennek a szellemnek kell éltetnie egész judikaturánkat, csak akkor adhat megnyugvást a polgárnak és nyújthat bizalmat az egész judikatura iránt. Nem szabad kicsinyleni azt a jogi felfogást, a mely nálunk Magyarországon a polgárokkal úgyszólván veleszületett; a jog iránt való érzék, a szabadság iránt való szeretet és részben az klasszikus nevelés, a mely tulajdonsága volt fajunknak századokon át, mely megérlelte a józan jogi felfogást, és ebben a tekintetben sokszor még az utolsó pórnál is sokszor oly józan ítélettel találkozunk, hogy az becsületére válnék egy jogtudósnak is. És ha ezt látjuk népünkben, akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy az esetleg hozott törvények hiányai oly hamar kiviláglanak ós a, meghozatal után azonnal revíziót követelnek. Magyarország polgárságának józan ós jogérzéssel telt felfogása rögtön megtalálja az új törvényekben azokat a. hézagokat, melyek már az -életre nem applikálhatok, a melyek ellentétben vannak az élet bírálatával, az általános jogi felfogással, azaz a polgárnak jogi felfogásával. Ebből magyarázom tehát, hogy a mi törvényeink oly rövid életűek. Rövid életűek, mert nem mindig az életből, nem mindig az életnek, hanem esetleg egyes jogi elméletek keresztűl-kasúl való forszirozása által születnek meg, sajnos ezt látjuk legtöbbször. Azt hiszem, a t. miniszter úr, ha abba a gondolatmenetbe és gondolatvilágba beleéli magát, a mely velem ezt mondatja, igazat fog nekem adni. Nem akarom ezzel a mi jogászainkat, jogi intézményeinket, jogi világunkat kisebbítem, sőt merem mondani, t. miniszter úr, és örömmel mondom, hogy a
