Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-685

685. országos ülés 1901. márczius 21-én, csütörtökön. 331 äiV a szerződés a maga egészében, vagy nem áll. (Igás! Úgy van!) De az, hogy a szerző­dést a maga egészében a képviselőház el­fogadja-e, vagy nem, azt törvénybe iktatja-e vagy nem, az részletes megbirálás ós vizsgá­lat tárgya is lehet. (Általános helyeslés.) Gon­dolom, ezt megtagadni nem lehet; nem is akarja a kormány, nem is akarja a többség. Hanem igen természetes az is, hogy ilyen szerződóst részletesen nem lehet módosítani: itt azután a, kormánynak, vagy a többségnek dolga azt az érvet konszideráczió alá venni ós azt mérlegelni, vájjon egyik vagy másik módosítás olyan természetű-e, a mely mellett a törvényjavaslat megállhat, vagy nem. (He­lyeslés.) Ne esoffirozzuk tehát magunkat. Ez volt ebben a kérdésben a preczedens örökké : én más preczedenst csinálni nem akarok: minden szerződést, még nemzetközi szerződést is rész­letesen tárgyaltunk a házban. (Helyeslés.) Gondolom, ebbe a t. ház belenyugszik. (Helyeslés.) Major Ferencz: T. ház! Legyen szabad nekem is ezen fontos szerződéshez és ezen szerződés beczikkelyezéséhez hozzászólnom. (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselő­társam meglehetősen megvilágította, úgyszól­ván lépésről-lépésre, miként fejlődött ez a társulat, mily körülmények között nőtt fel s erősödött, és •mennyiben volt része ezen erős­bödésben a magyar állam bőkezűségének, a magyar állam áldozatkészségének. Mielőtt azonban különösen beszélnék az Adriáról, lehetetlen, hogy általánosságban is ne mond­jak el egyet-mást. A ki ismeri azt a politikát, a melyet e padokról közgazdasági szempont­ból követelünk, az mindenkor teljes méltá­nyossággal lehet azon felfogás iránt, a mely itt lábrakapott, a mely nem útját állani, ha­nem, mondhatom, minden erejével támogatni akarja azt az irányzatot, a mely a magyar közlekedést, a magyar kereskedelmi viszonyo­kat, a magyar ipar fejlődését emelni óhajtja. Mikor azonban ezt teszszük, ugyanakkor tel­jes mértékben szolgálatában állunk a magyar földmívelesnek, a magyar agrárérdekeknek. Mert közlekedési politikánknak elsősorban oda kell kicsúcsosodnia, hogy a lehetőségig támogatására siessen az agrár érdekeknek, hogy ezáltal egyrészt lehetővé tegyük Magyar­ország földmívelóssel foglalkozó osztályainak felvirágzását, másrészt pedig megadjuk az iparnak mindazon kellékeket, melyek által fejlődik, virágozhatik. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Én a magam részéről, ha arról van szó, hogy a közlekedési viszonyokat meg­javítsuk és fejleszszük, főleg pedig, ha arról van szó, hogy a viziutakat kihasználjuk, ós hogy magunknak tengeri közlekedéssel piaczokat szerezzünk, ezt csak helyeselni tu­dom és elsőrendű feladatnak tartom, különö­sen azon viszonynál fogva, a melyben Auszt­riával szemben vagyunk. A közös vámterü­let alapján elsősorban épen arra, kell igye­keznünk, hogy magunknak vonalakat'alkos­sunk, hogy lehetőleg biztosítsuk magunkat minden rázkódtatás ellenében az esetben, ha a közös vámterülettel szakítunk ós külön vámterület alapjára állunk. De még azon esetben is, ha külön vámterület nem követ­keznék be, ha közös vámterület alapján áll­nánk is, akkor is elsőrendű kötelességünk az, hogy terményeinknek másutt is piaczot talál­junk, hogy ne legyünk lelánczolva tisztán Ausztriának ós közgazdasági politikájának, a melyről nekem nem kell mondanom, — mert hiszen mindnyájan nagyon jól tudjuk, — mennyire rá nehezedik a mi közgazdasági politikánkra. (Úgy van! ügy van! Elénk helyeslés a hal oldalon.) De ha mi közlekedési politikáról beszélünk, ós ha visszapillantást vetünk a szárazföldön, tehát Magyarországon bent arra az irányzatra, a melylyel mi meg akartuk oldani a közlekedési politikát, akkor lehetet­len, hogy eltekintsünk azoktól a nagy áldo­zatoktól, a melyeket Magyarország közleke­dési téren talán feles számban, sokszor nem helyesen, sokszor igenis egyesek érdekéből hozott. Mert sajnos, hogy a mi közgazdasági életünkben nem mindig a közszükségiet, nem mindig a közszolgálat, nem mindig a közér­dek, hanem egyesek, vagy egyes csoportok érdekei szerepeltek; (Úgy van ! Úgy van ! Élénk helyeslés a baloldalon.) azon érdekek életképessé­gének fentartása, vagy azon egyesek számára bizonyos jutalmak adása képezte a múltban is közlekedésügyi politikánk legalább 50%-ának rugóját. (Ugy van ! Ügy van! bal felöl.) Hiszen majd legközelebb a törvényhozás elé kerül a torontáli vasutakra vonatkozó törvényjavas­lat ; ott majd meg méltóztatnak győződni róla, micsoda bűnök terhelik a múltat. Egy bünlajstrom lesz akkor itt, a mely elől sem a túloldalon, sem itt, ezen oldalról senki el nem zárkózhatik. És ha ezt látjuk vasúti politikánkban, vájjon nem ébred-e bennünk önkéntelenül az a, gondolat, hogy nem ugyanilyen irányzat és ilyen tendenczia. nem ugyanilyen szellem furakodott-e be és uralkodik-e hajózási poli­tikánkban is? (Úgy van! ügy van! balfelöl.) Én nagyon jól tudom, t. ház. hogy Magyar­országnak ahhoz, hogy gyarmati helyzetéből kibontakozhassak, igenis feltétlenül szüksége van arra, hogy vizi útjai és vizi művei legye-

Next

/
Thumbnails
Contents