Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-685

685. országos ülés 1901. márczius 21-én, csütörtökön. 331 äiV a szerződés a maga egészében, vagy nem áll. (Igás! Úgy van!) De az, hogy a szerződést a maga egészében a képviselőház elfogadja-e, vagy nem, azt törvénybe iktatja-e vagy nem, az részletes megbirálás ós vizsgálat tárgya is lehet. (Általános helyeslés.) Gondolom, ezt megtagadni nem lehet; nem is akarja a kormány, nem is akarja a többség. Hanem igen természetes az is, hogy ilyen szerződóst részletesen nem lehet módosítani: itt azután a, kormánynak, vagy a többségnek dolga azt az érvet konszideráczió alá venni ós azt mérlegelni, vájjon egyik vagy másik módosítás olyan természetű-e, a mely mellett a törvényjavaslat megállhat, vagy nem. (Helyeslés.) Ne esoffirozzuk tehát magunkat. Ez volt ebben a kérdésben a preczedens örökké : én más preczedenst csinálni nem akarok: minden szerződést, még nemzetközi szerződést is részletesen tárgyaltunk a házban. (Helyeslés.) Gondolom, ebbe a t. ház belenyugszik. (Helyeslés.) Major Ferencz: T. ház! Legyen szabad nekem is ezen fontos szerződéshez és ezen szerződés beczikkelyezéséhez hozzászólnom. (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam meglehetősen megvilágította, úgyszólván lépésről-lépésre, miként fejlődött ez a társulat, mily körülmények között nőtt fel s erősödött, és •mennyiben volt része ezen erősbödésben a magyar állam bőkezűségének, a magyar állam áldozatkészségének. Mielőtt azonban különösen beszélnék az Adriáról, lehetetlen, hogy általánosságban is ne mondjak el egyet-mást. A ki ismeri azt a politikát, a melyet e padokról közgazdasági szempontból követelünk, az mindenkor teljes méltányossággal lehet azon felfogás iránt, a mely itt lábrakapott, a mely nem útját állani, hanem, mondhatom, minden erejével támogatni akarja azt az irányzatot, a mely a magyar közlekedést, a magyar kereskedelmi viszonyokat, a magyar ipar fejlődését emelni óhajtja. Mikor azonban ezt teszszük, ugyanakkor teljes mértékben szolgálatában állunk a magyar földmívelesnek, a magyar agrárérdekeknek. Mert közlekedési politikánknak elsősorban oda kell kicsúcsosodnia, hogy a lehetőségig támogatására siessen az agrár érdekeknek, hogy ezáltal egyrészt lehetővé tegyük Magyarország földmívelóssel foglalkozó osztályainak felvirágzását, másrészt pedig megadjuk az iparnak mindazon kellékeket, melyek által fejlődik, virágozhatik. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Én a magam részéről, ha arról van szó, hogy a közlekedési viszonyokat megjavítsuk és fejleszszük, főleg pedig, ha arról van szó, hogy a viziutakat kihasználjuk, ós hogy magunknak tengeri közlekedéssel piaczokat szerezzünk, ezt csak helyeselni tudom és elsőrendű feladatnak tartom, különösen azon viszonynál fogva, a melyben Ausztriával szemben vagyunk. A közös vámterület alapján elsősorban épen arra, kell igyekeznünk, hogy magunknak vonalakat'alkossunk, hogy lehetőleg biztosítsuk magunkat minden rázkódtatás ellenében az esetben, ha a közös vámterülettel szakítunk ós külön vámterület alapjára állunk. De még azon esetben is, ha külön vámterület nem következnék be, ha közös vámterület alapján állnánk is, akkor is elsőrendű kötelességünk az, hogy terményeinknek másutt is piaczot találjunk, hogy ne legyünk lelánczolva tisztán Ausztriának ós közgazdasági politikájának, a melyről nekem nem kell mondanom, — mert hiszen mindnyájan nagyon jól tudjuk, — mennyire rá nehezedik a mi közgazdasági politikánkra. (Úgy van! ügy van! Elénk helyeslés a hal oldalon.) De ha mi közlekedési politikáról beszélünk, ós ha visszapillantást vetünk a szárazföldön, tehát Magyarországon bent arra az irányzatra, a melylyel mi meg akartuk oldani a közlekedési politikát, akkor lehetetlen, hogy eltekintsünk azoktól a nagy áldozatoktól, a melyeket Magyarország közlekedési téren talán feles számban, sokszor nem helyesen, sokszor igenis egyesek érdekéből hozott. Mert sajnos, hogy a mi közgazdasági életünkben nem mindig a közszükségiet, nem mindig a közszolgálat, nem mindig a közérdek, hanem egyesek, vagy egyes csoportok érdekei szerepeltek; (Úgy van ! Úgy van ! Élénk helyeslés a baloldalon.) azon érdekek életképességének fentartása, vagy azon egyesek számára bizonyos jutalmak adása képezte a múltban is közlekedésügyi politikánk legalább 50%-ának rugóját. (Ugy van ! Ügy van! bal felöl.) Hiszen majd legközelebb a törvényhozás elé kerül a torontáli vasutakra vonatkozó törvényjavaslat ; ott majd meg méltóztatnak győződni róla, micsoda bűnök terhelik a múltat. Egy bünlajstrom lesz akkor itt, a mely elől sem a túloldalon, sem itt, ezen oldalról senki el nem zárkózhatik. És ha ezt látjuk vasúti politikánkban, vájjon nem ébred-e bennünk önkéntelenül az a, gondolat, hogy nem ugyanilyen irányzat és ilyen tendenczia. nem ugyanilyen szellem furakodott-e be és uralkodik-e hajózási politikánkban is? (Úgy van! ügy van! balfelöl.) Én nagyon jól tudom, t. ház. hogy Magyarországnak ahhoz, hogy gyarmati helyzetéből kibontakozhassak, igenis feltétlenül szüksége van arra, hogy vizi útjai és vizi művei legye-