Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-670

670. országos ülés 1901. február 28-án, csütörtökön. g| alkotni: márpedig sokkal több garancziának kellene rejteni a királyi táblák, mint a törvényszékek kandidáczi ójában. Nem volna különben kár, ha a királyi táblák kandidácziója elesnék, ha a miniszternek nern kellene figyelemre méltatnia a királyi táblai elnökök minősítéseit, illetve külön ajánlatait, ós ha a királyi táblai elnökök abban a helyzetben lennének, hogy minden egyes bírónak képességeit kellően ismerhetnék. ' . Nem kívánom tételűi felállítani, hogy az elnökök egyáltalán meg ne hallgattassanak, hiszen ők a közvetlen íélügyelők, a törvénykezés terén ők a jog, törvény és igazság gyakorlati alkalmazásának őrei: de hát a táblai elnököknek sincsen minden egyes bíró képességeire nézve közvetett informácziókon kivűl a legjobb akarat mellett sem egyéb eszközük, mint t előrántani a statisztikai kimutatásokat. így aztán megtörtént például, hogy az ajánlatra, kinevezett bírónak még konczeptusán is gramatikális és szintaktikális simítani valója volt az elnöknek ós több időre volt szüksége, míg azt teendőibe betanította ; — mindezek szüksége pedig az elnöknek csak a kinevezés megtörténte után jutott tudomására — és mégis ezek a statisztikai kimutatások döntenek a felett, hogy milyen egyes bírónak a> hasznavehetősóge, holott ezen kimutatások egyáltalán nem is ellenőriztetnek ; néhol díjnokok által készíttetnek el és egyegy kis fikcziót, hogy ne mondjam, falzumot is elbírnak. Megtörtént például, hogy egyik-másik biró elintézett ügyeinek számát kisebbre vagy nagyobbra, továbbá a királyi közjegyző által beterjesztett és örökösödési bizonyítvánnyal ellátandó hagyatéki ügyek számát a restancziák eltakarására, a valónál kevesebbre illesztették be a kimutatásba. A mi a királyi törvényszéki elnökök ós királyi járásbíróságok vezetőinek minősítési jogát illeti, ez teljesen diskrócziónárius jog és ellenőrizve nincsen, mert a felsőbb felügyeleti hatóságok minősítési joga, vagy a táblai elnökök ajánlata nem ellenőrzés, a mennyiben megtörtént, hogy a táblai elnök nyilt ülésben megdicsérte a felülbírálás alá került ügyek némely első fokú referensét, de nem jutott eszébe annak minősítvónyét kikorrigálni, vagy a külön ajánlatnál figyelembe venni. Megtörtént továbbá a minősítések szatírájául, hogy a hivatali főnök valamely birót gyengének minősített; mindazonáltal a nehezebb, szövevényesebb és mélyebb betekintést igénylő ügyeket a gyenge és nem a szerinte jobb. minősítésű bírónak osztotta ki. Ez az ellenőrzés nélküli diszkrécziónális jog és még a felsőbb felügyeleti hatóságoknak sok behatástól függő kandidacziónális joga erősen alkalmas arra. hogy a rosszul fizetett alsóbb birói karnak önérzetét bizonyos mértékben megsemmisítse. Különösen tekintettel arra is, hogy a birói ós ügyészi szervezet módosításáról szóló 1*391 : XVII. törvényczikk rendelkezése sem alkalmaztatott elég helyesen, mert megtörtént, hogy némely törvényszékeknél táblai birói czímet ós jelleget kapott olyan fiatal bíró. ki más törvényszéknél aljegyzőségen kezdte szolgálatát és ezen törvényszék több bíróját, kik mellett birói gyakorlatot szerzett, túlszárnyalta, holott ezek 25—30 évet megközelítő szolgálatukban magukat inkább kitüntethették és amannak különb qualifikácziója és munkássága sem volt. Táblabírói rangot kaptak olyanok, kik legfeljebb hivatali lazaságban tűnhettek ki. Hogy a magyar birói karban az igazságszeretet, az ambiczió és az önérzet istápoltassék és méltánjdalanság vele ne történhessék, arra nézve egyik jó eszköznek tartanám, ha a hivatali főnökök minősítési joga hatályosabb ellenőrzés alá vétetnék olykóp, hogy ne legyen az féltve őrzött titok, hanem minden egyes bírónak évente legalább egy nap jogában lenne minősítési .táblázatát megtekinteni és ha azzal megelégedve nem lenne, mód adatnék neki, hogy kikorrigáltassa a kedvezőtlen minősítést és esetleg fegyelmi eljárás útján konstatáltathassa. azt, hogy jobb minősítést érdemel. Az ilyen konstatálás tabui szaporítaná a bírósági teendőket, de más oldalon kárpótolná azt a nagyobb tevékenység, melyre a,z egyes bírókat serkentené. Sértés nélkül legyen mondva és jelen felszólalásom általában ne vonatkoztassák senkire, ezen kikorrigálási lehetőség a hivatali főnökükkel szemben nagy mértékben biztosítaná a. birói kar függetlenségét; már pedig a függetlenség alatt a főnököktől, a felügyeleti hatóságoktól és általában a legteljesebb függetlenség értendő. így nem lenne Damokles kardja a minősítési jog egy biró felett sem. Tudná magát mindenki mihez tartani és a hivatali főnökök, ha magok is nem elégmunkásak, tartózkodnának alantasaik képességéről, szorgalmáról igazságtalanul nyilatkozni. De hát most az agyondolgoztatás a jelszó, így szereznek érdemet a hivatali főnökök, így keletkezik a birák között egy tiszteletre nem méltó versengés a statisztikai számadatok után, a magasabb jelszavakkal pedig elhallgatnak, mert a számok imponálnak.