Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-685

685. országos ülés 1901. mArczíns 2í-én, csütörtökön. 3fi7 úrnak nem egy beszédéből, sőt a kereskedelmi miniszter úrnak egyes burkolt nyilatkozataiból is be lehet bizonyítani. Méltóztassék feltüntetni e szerződés előnyeit a közös vámterület szempontjából, és azután méltóztassék azt a másik esetet is megmagyarázni, a melyet önök politikai hitvallásuk folytán csak kényszerhelyzetnek tekintenek ; ha tudniillik a nemzet áttér az önálló vámterületre. Vájjon ez esetben nincs-e húsz évre megkötve ennek a nemzetnek a keze egy hajózási szerződós által, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mely minden újabb hajózási vállalat létesíthetésót kizárja? (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Az ilyen szubvenczióval biró társaság, a melynek a törvény egyik szakasza a szabad hajózási jogot is megadja, a mely mellett nem bir újabb társulat keletkezni, valóságos monopóliumot jelent. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Nem kell a monopólium szót ide irni a szerződés élére. A szerződés összessége, a szerződés tartalma, az a szubvenczió, a melyet a társulat kap, azok a különböző adómentességek, a járatokra vonatkozó azok a különböző kizárólagosságok, a melyek biztosíttatnak, ezek egyúttal lehetetlenné tesznek minden konkurrencziát. lehetetlenné teszik minden új társulatnak alakulását. Én nem bocsátkozom annak a kérdésnek vitatásába, üdvös-e, hogy az egyik magyar társulatot, mely erősbödni kezd, más keletkező társulat megrontson : de méltóztassanak a gyereket a nevén nevezni, ós méltóztassanak beismerni azt, hogy ez egy kizárólagos monopólium, ez nem kontraktus, hanem kizárólagos monopólium, melyet. egy társaság kap, s melynek forytán ki van zárva az eshetősége is annak, hogy más társaság keletkezzék. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mikor így áll a dolog, mikor ezt a kizárólagosságot, ezt a monopóliumot meg akarják állapítani húsz évre: nem aggódó szívvel kell-e minden politikusnak, bármily álláspontot foglal is el, gondosan figyelembe vennie országunk fejlődósét, növekedését két évtizeden át a jövőben? s nem kötelessége-e minden politikusnak aggódó sziwei gondolni arra, vájjon eleget tehet-e majd a fejlődésnek ez a társaság ? (Úgy van!. Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem elégséges, hogy megelégedjünk azzal a nagy haszonnal, a melyet az eddigi fejlődés e társaságnak biztosít, hanem arra is kell gondolni, nem lesz-e ez a társaság egyszersmind féle és akadály arra nézve, hogy ez a fejlődés bekövetkezzék? (Ugy van! Úgy van! a szélső' baloldalon.) Hogy ez így van, azt majd, ha e társaság működésének közgazdasági oldalát adom elő, be fogom mutatni. Mi előttünk egy kötelesség van. Nem a mai gazdasági helyzetet, nem a pillanatnyi helyzet előnyeit tekintjük, a melyet ez a, társulat nagyon üdén és magára nézve nagyon előnyösen tudott kiaknázni, a mint ezt ki fogom mutatni; előttünk a pillanatnyi helyzet nem lehet mérvadó; előttünk egész jövőnek kell állnia,, egy egész korszaknak, mert hiszen húsz év jóformán két harmadrésze egy emberöltőnek. Ennek kell előttünk lebegnie ; arra kell figyelemmel lennünk, hogy a jövőben miként alakúinak gazdasági viszonyaink s vájjon azokban a keretekben, a melyekben ez a szerződés mozog, azon jogok alapján, melyeket e társaságnak adunk, biztosítva van-e egyúttal az, hogy e társaság ne legyen gazdasági fejlődésünknek gátja? Azt kell figyelembe vennünk, hajlandó lesz-e majd ez a társaság azokat az intézményeket megteremteni, a melyek fejlődő gazdasági életünkben okvetetlenül szükségessé válnak? Mert nagy felelősséget vállal akkor magára a miniszter úr. Húsz év múlva, a mikor talán a miniszter úr neve nem fog többé ott lebegni a kereskedelmi ügyekben, s nem lesz ott már abban a biros bársonyszékben, akkor esetleg utódja, vagy második, vagy harmadik, vagy nem bánom a tizenharmadik utódja is. azon kényszerhelyzet előtt fog állani, hogy. ha, becsületesen akarja teljesíteni kötelességét, olyan áldozatokat kell, hogy kérjen az országtól a czélból, hogy megszabaduljon az Adriától, a, mely áldozatokból az országnak semmi haszna nincsen, hanem a legnagyobb haszna azoknak van, a kik ma e szerződés megkötése által húsz évi jogok élvezetébe jutnak. (Úgy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Gazdasági életünk berendezését ós jövőjét tekintve, politikailag mindig az önálló vámterület eszméje lebeg előttem. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A mit ma, odakünn Ausztriában nothparagrafusokkal, itt Magyarországon formulákkal ós paktmuokkal halaszt el a miniszterelnök, azt szót fogja törni a nemzet millióinak érdeke, szét fogja törni a nemzet millióinak zseb- és megélhetési kérdése. S meg vagyok arról győződve, hogy Magyarországnak közeli jövőjében; bár egykét évre halogatják, mégis érvényesülnie kell azon politikai és gazdasági hitvallásnak, a melyet e párt képvisel, ós a melyet önök csak az önálló vámterület létesítése által elégíthetnek ki. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az önálló vámterület eszméjét s annak érdekeit nem látom e törvényjavaslatban képviselve. Nem látom itt a gondos előrelátást, ha két évtizedre kötjük meg kezünket, de látok e törvényjavaslatban mindenütt, a hol újabb szolgálmányokról van szó, újabb fizetségeket ós újabb kötelezettségeket, a melyek az álla-