Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-685

(iSő. országos ülés 1901. márczius 21-én, csütörtökön. g(;5 kánkban 1870 óta előkelő ós nagyjelentőségű szerepet játszik. A köziekedósügy politikája úgyszólván éltető, lüktető erejét képezi gazdasági életünknek. Nincsen állam, a melynek gazdasági élete meg ne smylené a helytelen közlekedési politikát, épúgy viszont nincsen állani, a mely egy helyes közlekedésügyi politika inaugurálása által gazdasági életét ne fejlesztené, ne hozná felvirágzásra. A midőn tehát ily nagyfontosságú kérdés előtt állunk és amidőnközlekedésügyünknek egy ilyen előkelő faktoráról lesz ma szó, kétségtelen, hogy megfontolt higgadt és szenvedély nélkül való elbirálásra késztet engem ezen padokról már az is, hogy pártom, megtisztelő megbízásából, szerénységem által képviselteti magát e törvényjavaslattal szemben és szerénységem által fejteti ki álláspontját. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen megtisztelő, de mindenesetre nehéz feladatnak megfelelendő, iparkodni fogok rámutatni, két irányban e szerződésnek tartalmára. És itt elsősorban mérvadónak kell előttem lennie annak, hogy megbíráljam azt azon politikai szempontokból ós azon politikai elvi álláspontból, a mely e párt létjogosultságát nemcsak a múltban századokon át biztosította, hanem biztosítani fogja uralmát mindaddig és akkor is, ha nemzetünk jövője, reményei úgy alakulnak, mint az ezen pártnak alapprogrammjában áll. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mólyen tisztelt képviselőház! Az első szempont tehát a politikai szempont, a melyből én e törvényjavaslattal foglalkozom. (Halljuk! Hallj tűd) És itt engedje meg a t. kép viselőiláz, hogy mielőtt erre rátérek, csak röviden utaljak arra, hogy arra nézve, miszerint a t. ház kegyes jóindulatából beszédemet mára halaszthattam, indokolásomban azt hoztam fel, hogy beszédem azért halasztassék el, hogy az előttem szólott t. kéviselőtársamnak szavaira reflektálhassak. Ezt a kötelezetsóget én nem fogom elmulasztani, de miután ez összefügg politikai szempontokkal, melyek engem vezetnek, eltérve a vitatkozás azon rendes medrétől, hogy rögtön az előttem szólónak szavaira reflektáljak, beszédem keretében ki fogok terjeszkedni arra is. amit Lévay Lajos igen tisztelt képviselőtársam jónak ós helyesnek látott e tételnél kifejteni. Fejtegetéseimet tisztán a pénzügyi bizottság jelentésére alapítom. A. pénzügyi bizottság e jelentését a t. előadó úr készítette és azzal rövid szavakban a vitát be is vezette. Kétségtelen dolog, hogy évek, évtizedek óta a ház elé egyetlen egy törvényjavaslat sem került, a mely olyan indokolással lett volna előterjesztve, mint ez az >>Adria«. javaslat. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon : Az igaz!) Ez a jelentós magában foglalja iiajózási történetünket, alkotmányos életünk kezdetétől fogva, magában foglalja annak minden egyes mozzanatát ós tovább megy, mint bármilyen más javaslat, mert bármily lelkiismeretesen is kutattam más jelentéseket, ezzel összehasonlítva ilyennek nem találtam ; addig megy, hogy nemcsak a hivatalos országgyűlési tárgyalásokra utal, hanem mindenütt feltünteti az irányokat, az illető köteteket, lapszámokat, sőt szakaszokat is, utal minden egyes törvényjavaslatra, utál a világpolitikai eseményekre úgy, hogyha, ez a munka nem e törvényjavaslat keretében jelent volna meg, hanem könyv vagy röpirat alakjában, kétségtelenül minden körülmények között nagyon értékes, nagyon érdekes tanulmány tárgyát képezné. Azonban úgy vagyunk evvel a jelentéssel, mint a költségvetés számainak csoj3ortosításával. Nagy tudással, nagy gyakorlattal van készítve, nagy tanulmány előzte meg, de az egyes adatoknak öszcsoportosításából mindenütt egy tűnik ki s ez az, hogy ez a hajózási vállalat, melyről most szó van, mint megváltó jelent meg a magyar közélet terén, a mely önzetlen működésével diadalra akarja juttatni a magyar közgazdasági, a magvai' közlekedésügyi politikát. E javaslatból szedem én az adatokat, e javaslat alapján beszélek, e javaslat lesz az alap, a miből kiindulok és ezért bocsánatot kérek, ha a tárgy fontosságára- való tekintettel — mert sokkal többről van itt szó, mint a mennyi ezen egyszerű törvényjavaslatban fel van tüntetve — a, bizottság jelentésének egyes részleteit felolvasom, bár tudom, hogy nincs a háznak egyetlen tagja sem, a ki e jelentést alaposan át ne tanulmányozta volna. (Derültség a bal- és szélső baloldalon,. Zaj. Halljak! Halljak!) Beszédemnek politikai része gyanánt utalok elsősorban, mint már a közlekedésügyi bizottságban is tettem, a jelentésnek két paszszusára. E jelentós 26. lapja a következő kitételekkel kezdi meg tulajdonképen tárgyalni a jelen szerződést, a melyet elfogadni és törvénybe czikkelvezni, faladata a háznak. Azt mondja a, jelentés (olvassa): ^Közgazdasági politikánk nagy kérdések megoldása előtt áll. 1903-ban lejárnak a külállamokkal kötött kereskedelmi szerződések ós 1907-ben az Ausztriával fennálló viszonyokban állhat be gyökeres fordulat*. »A jövő eshetőségei — így folytatja — a magyar közgazdasági politikát nem találhatják előkészület nélkül. A jövő eshetőségeire